Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Az emberek romlottsága(A)
14 A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.
2 Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?
3 Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.
4 Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az Úrhoz nem kiáltanak -,
5 hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!
6 A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma!
7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
13 Úgy jön, mint a fellegek, harci kocsijai mint a forgószél, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk!
14 Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid?
15 Hírnök szava hangzik Dánból, vészhirdetőé Efraim hegyéről.
16 Figyelmeztessétek a népeket, vigyétek hírül Jeruzsálemnek: Ostromlók jönnek messze földről, kiáltoznak Júda városai ellen.
17 Mint mezőőrök veszik körül, mert pártot ütött ellenem - így szól az Úr.
18 A te utaid és tetteid okozták ezt. A te gonoszságod miatt történik ez. Bizony, keserves, a szívedig ér.
A próféta kesergése
19 Ó, hogy gyötrődik egész bensőm, elszorul a szívem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkemben hallom már a kürtszót, a harci riadót!
20 Romlás romlást ér, elpusztul az egész ország. Hirtelen pusztulnak el sátraim, egy pillanat alatt sátorponyváim.
21 Meddig kell még hadijelvényt látnom és kürtszót hallanom?
29 A lovasok és íjászok kiáltozásától menekül az egész város. Bemennek a sűrű erdőbe, és felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyott lesz, senki sem lakik bennük.
30 Hát te, pusztulásra ítélt, mit csinálsz? Bíborba öltözöl, aranyékszerekkel ékesíted magad, festékkel készíted ki a szemedet? Hiába szépítgeted magad: szeretőid megvetettek, életedre törnek!
31 Mintha vajúdó asszony hangját hallanám, az először szülő nő sikoltását. Sion leánya kitárja kezét, zihálva kiáltja: Jaj nekem, összeroskadok a gyilkosok miatt!
11 "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.
13 A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.
14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,
15 ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.
16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.
18 Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól."
19 Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
20 Sokan így szóltak közülük: "Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?"
21 Mások ezt mondták: "Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society