Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Sóvárgás Isten után

63 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

² Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

³ Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

⁴ Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.

⁵ Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.

⁶ Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.

⁷ Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

⁸ Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.

Mózes kémeket küld Kánaánba

13 Az Úr így beszélt Mózeshez:

² Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak akarok adni. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert.

¹⁷ Amikor elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, ezt mondta nekik: Menjetek el itt a Délvidéken át, föl a hegyekbe.

¹⁸ Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és a rajta lakó nép, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok?

¹⁹ Milyen az a föld, amelyen lakik, jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborfélék vagy megerősített helyek?

²⁰ Milyen a föld: kövér-e vagy sovány? Van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből! Azok a napok éppen az első szőlőfürtök érésének napjai voltak.

²¹ Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet, a Cin-pusztától egészen Rehóbig, a hamáti úton.

²² A Délvidéken át mentek föl, és Hebrónig jutottak. Anák ivadékai, Ahiman, Sésaj és Talmaj éltek ott. - Hebrón hét esztendővel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan.

²³ Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon. Szedtek gránátalmát és fügét is.

²⁴ Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai.

²⁵ Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből.

²⁶ Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is.

²⁷ Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse!

²⁸ De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott!

²⁹ A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak.

³⁰ Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele,

³¹ de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk.

³² És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll.

³³ Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.

A nép zúgolódása és bűnhődése

14 Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel.

² Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában!

³ Miért akar bevinni minket az Úr arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?

⁴ Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!

⁵ Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt.

⁶ De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat,

⁷ és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld.

⁸ Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet.

⁹ Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!

Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról^(A)

²² Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: "Az Emberfia emberek kezébe adatik,

²³ megölik, de a harmadik napon feltámad." Ekkor igen elszomorodtak.

Jézus megfizeti a templomadót

²⁴ Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: "A ti mesteretek nem fizet templomadót?"

²⁵ "De igen" - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?"

²⁶ Miután így felelt: "Az idegenektől", Jézus ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok.

²⁷ De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted."