Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A pusztai vándorlás csodái

114 Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül,

² Júda lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma.

³ Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált.

⁴ A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok.

⁵ Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál?

⁶ Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok?

⁷ Reszkess, te föld, az Úrtól, Jákób Istenétől,

⁸ aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!

¹⁹ Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, visszafordította rájuk az Úr a tenger vízét, de Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén.

²⁰ Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nénje, dobot vett a kezébe, és kivonultak utána az asszonyok mind, dobolva és körtáncot járva.

²¹ Mirjám így énekelt előttük: Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett!

⁷ "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.

⁸ Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."

⁹ "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,

¹⁰ jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;

¹¹ mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

¹² és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

¹³ és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."

¹⁴ "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.

¹⁵ Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."