Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
7 Az Úr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni az egész Izráel szemei elõtt, hogy megtudják, hogy a miképen vele voltam Mózessel, te veled is veled leszek.
8 Te azért parancsolj a papoknak, a kik a frigyládát hordozzák, mondván: Mikor bementek a Jordán vizének szélébe, álljatok meg a Jordánban.
9 Ekkor monda Józsué Izráel fiainak: Járuljatok ide, és halljátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek szavait!
10 És monda Józsué: Ebbõl tudjátok meg, hogy az élõ Isten van köztetek, és hogy kétség nélkül elûzi elõletek a Kananeust, a Khittheust, a Khivveust, a Perizeust, a Girgazeust, az Emoreust és a Jebuzeust:
11 Íme az egész föld Urának frigyládája elõttetek megy át a Jordánon!
12 Most azért válaszszatok magatoknak tizenkét férfiút Izráel nemzetségeibõl, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl.
13 És mihelyt megnyugosznak majd a Jordán vizében a papok talpai, a kik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák: a Jordán vize ketté szakad, és a felülrõl aláfolyó víz megáll egy rakásban.
14 És lõn, hogy a mint megindula a nép az õ sátraiból, hogy általmenjen a Jordánon, és a papok, a frigyládának hordozói, a nép elõtt:
15 És a mint a láda hordozói a Jordánhoz jutának, és a ládahordozó papok bemárták lábaikat a víznek szélébe (a Jordán pedig az egész aratási idõ alatt telve vala minden õ partja felett):
16 Megálla a víz, a mely felülrõl foly vala alá, és álla egy rakásban, nagy messzire Ádám városánál, a mely Czarthan mellett vala; a puszta tengere, a Sóstenger felé aláfolyó [víz] pedig egészen elfuta, és általméne a nép Jérikhó elõtt.
17 A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói, ott állának a szárazon a Jordán közepében bátorsággal, és az egész Izráel szárazon megy vala át, mindaddig, míg az egész nép teljesen általméne a Jordánon.
107 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
9 Emlékez[het]tek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.
10 Ti [vagytok] bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk elõttetek, a kik hisztek.
11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az õ gyermekeit, [úgy] intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.
12 És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az õ országába és dicsõségébe hív titeket.
13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az [is]), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.
23 Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az õ tanítványainak,
2 Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3 Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az õ cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert õk mondják, de nem cselekszik.
4 Mert õk nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de õk az ujjokkal sem akarják azokat illetni.
5 Minden õ dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák õket az emberek: mert megszélesítik az õ homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az õ köntöseik peremét;
6 És szeretik a lakomákon a fõhelyet, és a gyülekezetekben az elölûlést.
7 És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják õket: Mester, Mester!
8 Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
9 Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.
10 Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.
11 Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.
12 Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.