Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
18 „Ne gondoljatok többé a régi dolgokra,
ne az emlékeken tűnődjetek!
19 Nézzétek! Most valami újat kezdek!
Már sarjad is, mint a zsenge vetés,
nem vettétek észre?
A pusztában utat készítek,
a kietlen sivatagban folyókat fakasztok.
20 Még a vadállatok is dicsőíteni fognak engem,
a pusztai sakálok és struccok,
mert a kietlenben vizet fakasztok,
a sivatagban folyókat nyitok,
hogy inni adjak népemnek,
választottaimnak.
21 Igen, a népnek,
amelyet magamnak alkottam,
s amely hirdeti majd dicséretemet.”
22 „De mégsem hozzám kiáltottál, Jákób!
Meguntál engem, Izráel!
23 Nem hoztál nekem bárányaidból égőáldozatnak valót,
nem tiszteltél véresáldozatokkal.
Pedig nem terheltelek ételáldozatokkal,
nem fárasztottalak tömjént követelve.
24 Nem vettél nekem jó illatú nádat,
nem hoztál elém jó szívvel ajándékokat,
csak bűneiddel terheltél,
vétkeid sokaságával fárasztottál.
25 Én, egyedül én törlöm el bűneidet,
önmagamért,
és vétkeidre többé nem emlékezem!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
41 Áldott, aki törődik a szegényekkel,
segíti a gyengéket,
mert az Örökkévaló megmenti őt
veszedelmes időkben.
2 Bizony, az Örökkévaló megőrzi, életben tartja,
bőségesen meg is áldja ezen a földön,
nem szolgáltatja ki az ellenségének.
3 Még ha meg is betegszik,
felerősíti az Örökkévaló,
akármilyen betegségből meggyógyítja.
4 Azt mondom: „Örökkévaló, kegyelmezz nekem,
gyógyítsd meg lelkemet,
mert vétkeztem ellened!”
5 Ellenségeim csak rosszat kívánnak nekem:
„Lássuk, mikor hal meg?
Még nevét is elfelejtik majd!” — mondják.
6 Ha meglátogat valaki,
csak üres szavakkal vigasztal,
pletykálni gyűjt híreket,
azután szétkürtöli.
7 Akik gyűlölnek, összesúgnak mögöttem,
rosszat gondolnak rólam:
8 „Biztosan vétkezett, azért beteg,
gyógyíthatatlan, fel se kel többé!”
9 Még legjobb barátom, akiben bíztam,
aki velem evett,
még ő is ellenem támadt!
10 Csak te légy jóindulattal hozzám, Örökkévaló!
Segíts, hogy felkeljek,
és megfizessek ellenségeimnek!
11 Ne engedd, hogy ártsanak nekem!
Ebből látom, hogy szeretsz,
és nem te küldted őket ellenem.
12 Mivel ártatlan vagyok, megtartasz,
és jelenlétedben lakhatok örökké.
13 Áldott az Örökkévaló, Izráel Istene,
aki mindig volt, és örökké lesz!
Ámen és Ámen.
18 Amilyen biztos, hogy Isten megbízható, és azt is gondolja, amit mond, olyan biztos, hogy amit nektek mondunk, az is megbízható. Ha azt mondjuk, hogy „igen”, akkor az soha nem jelentheti azt, hogy „nem”! 19 Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit nektek Szilvánusz, Timóteus és én hirdettünk, nem olyan, hogy egyszerre jelentene „igen”-t és „nem”-et. Jézus maga az isteni „igen”!
20 Mert Istennek minden ígérete Jézus Krisztus által vált „igen”-né, és az ő közreműködésével valósul meg a végső „Ámen” is, vagyis az ígéretek maradéktalan beteljesülése. Ez pedig rajtunk keresztül történik, és Isten dicsőségét fogja szolgálni. 21 Mert Isten az, aki Krisztusban veletek együtt megerősít minket és különleges módon megáldott[a] bennünket. 22 Meg is jelölt minket a pecsétjével, és szívünkbe adta a Szent Szellemet, aki örökségünk előlege és biztosítéka.
Jézus meggyógyít egy béna férfit(A)
2 Néhány nappal később Jézus visszatért Kapernaumba, s ennek hamar elterjedt a híre. 2 Olyan sokan gyűltek össze annál a háznál, ahol volt, hogy már az ajtó előtt sem fértek el. Éppen Isten üzenetét hirdette, amikor 3 négy férfi érkezett, akik egy megbénult beteget hoztak. 4 Mivel a tömeg miatt nem tudták a beteget a közelébe vinni, kibontották a tetőt, és a nyíláson engedték le a hordágyon fekvőt Jézus lába elé. 5 A négy férfi hitét látva, Jézus a beteghez fordult és ezt mondta neki: „Fiam, a bűneid meg vannak bocsátva.”
6 Volt ott néhány törvénytanító is, akik ezt gondolták: 7 „Hogyan mondhat ilyet?! Hiszen a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg! Ezzel Istent gyalázza!”
8 Jézus a szellemével azonnal észrevette, hogy ezt gondolják. Ezért megkérdezte tőlük: „Miért okoskodtok így? 9 Melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: »A bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt: »Kelj fel, fogd a hordágyadat és menj el«? 10 Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.”
Ekkor a beteghez fordult: 11 „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!” 12 A férfi felkelt, azonnal felvette a hordágyat, és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan elcsodálkoztak, dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Ilyet még sohasem láttunk!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center