Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Az ÚR mindenható
135 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az ÚR nevét, dicsérjétek az URat, akik szolgái vagytok,
2 akik ott álltok az ÚR házában, Istenünk házának udvaraiban!
3 Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges!
4 Mert magának választotta Jákóbot az ÚR, tulajdonává tette Izráelt.
5 Tudom én, hogy milyen nagy az ÚR, nagyobb a mi Urunk minden istennél.
6 Amit csak akar az ÚR, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben.
7 Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból.
8 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, emberre, állatra egyaránt.
9 Jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és összes szolgáján.
10 Sok népet vert meg, hatalmas királyokat ölt meg:
11 Szíhón emóri királyt, Ógot, Básán királyát és Kánaán összes királyát.
12 Országukat örökségül adta, örökségül népének, Izráelnek.
13 URam, neved örökkévaló, URam, téged fognak emlegetni nemzedékről nemzedékre.
14 Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin. (
15-20v. vö.Zsolt 115, 4-11
14 )
15 A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
16 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak,
17 van fülük, de nem hallanak, lehelet sincs szájukban.
18 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.
19 Izráel háza, áldjad az URat! Áron háza, áldjad az URat!
20 Lévi háza, áldjad az URat! Akik csak félitek az URat, áldjátok az URat!
21 Áldott az ÚR a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik. Dicsérjétek az URat!
Jeruzsálem nem kerülheti el az ítéletet
12 Majd így szólt hozzám az Úr igéje:
13 Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,
14 akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal - így szól az én Uram, az Úr.
15 Ha állatokat bocsátok az országra, hogy néptelenné tegyék, és az pusztává legyen, ahol senki sem jár a vadállatok miatt,
16 és ott volna az a három férfi, életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztává lenne!
17 Vagy ha fegyvert hozok arra az országra, és azt mondom, hogy fegyver járja végig az országot, mert ki akarok belőle irtani embert és állatot,
18 és az a három férfi ott volna, életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak magukat menthetnék meg!
19 Vagy ha dögvészt bocsátok arra az országra, és vérbe borítom haragomban, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,
20 és ott volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, sem a fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg igazságukkal.
21 De így szól az én Uram, az Úr: Ha rábocsátom is Jeruzsálemre ezt a négy veszedelmes ítéletet, a fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,
22 mégis marad ott, aki megmenekül: fiúk és leányok, akik kijutnak onnan. Ők majd eljönnek hozzátok, és ti meglátjátok életüket és tetteiket, és vigasztalást találtok a veszedelem ellenére, amelyet Jeruzsálemre hoztam, mindazok ellenére, amiket ráhoztam.
23 Megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok életüket és tetteiket. Akkor majd megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit tettem vele - így szól az én Uram, az Úr.
A pogány asszony hite(A)
24 Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban,
25 mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult.
26 Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából.
27 Jézus így szólt az asszonyhoz: "Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak."
28 Az pedig ezt válaszolta neki: "Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból."
29 Erre így szólt hozzá: "Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög."
30 Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society