Revised Common Lectionary (Complementary)
Hálaadás szabadításért
124 Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR - vallja meg ezt Izráel! -,
2 ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek,
3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.
4 Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.
5 Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek.
6 Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak!
7 Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk.
8 A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta.
Az özönvíz vége
8 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett.
2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; megszűnt esni az eső az égből.
3 Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz.
4 A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben.
5 A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.
6 Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált,
7 és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről.
8 Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről.
9 De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába.
10 Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából.
11 Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.
12 Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.
13 A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe.
14 A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.
Nóé hálaáldozata
15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:
16 Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt!
17 Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön!
18 Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt.
19 Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.
Keresztség és új élet
6 Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?
2 Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?
3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?
4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.
5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.
6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.
7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől.
8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.
9 Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.
10 Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él.
11 Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society