Revised Common Lectionary (Complementary)

Dávid zsoltára.

Az összegyűjtés ígérete

¹⁴ Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ¹⁵ „Ember fia! A rokonságodról, a testvéreidről és Izráel egész elűzött népéről, akik most a száműzetésben éltek, ezt mondják azok, akik Jeruzsálemben laknak: »Ők már messzire eltávolodtak az Örökkévalótól és ettől a földtől, ezért az Örökkévaló nekünk adta Izráel földjét — ez most már a mi birtokunk.«

¹⁶ Te viszont ezt feleld: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Igaz, hogy messzire hajítottam el őket, idegen népek közé. Valóban szétszórtam őket a messzi országokba. Mégis, én magam vagyok a templom a számukra — arra az időre, amíg idegen földön laknak.« ¹⁷ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Izráel népe, én magam foglak összegyűjteni a népek közül, egybegyűjtelek benneteket a messzi földekről, ahová szétszóródtatok, és visszaadom nektek Izráel földjét!

¹⁸ Amikor majd hazatértek, elpusztítotok minden utálatos és gyalázatos bálványt, amely most e földön található. ¹⁹ Akkor majd egy szívet adok nektek, és új szellemet adok belétek, eltávolítom belőletek a kőszívet, és a helyébe valódi hús-szívet adok, ²⁰ hogy engedelmeskedjetek törvényeimnek és parancsaimnak, s hogy azok szerint éljetek. Akkor lesztek népemmé, én pedig Istenetekké. ²¹ De azoknak, akiknek szíve az utálatos bálványokhoz ragaszkodik, és akik undorító bálványaikat követik, megfizetek tetteik szerint — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.«”

Az Örökkévaló dicsősége elhagyja Jeruzsálemet

²² Ekkor a kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és felszálltak. A kerekek is mellettük repültek. Izráel Istenének dicsősége a kerubok fölött foglalt helyet. ²³ Az Örökkévaló dicsősége felemelkedett, elhagyta a várost, majd megállt a hegy^[a] tetején, amely a várostól keletre fekszik. ²⁴ Engem pedig felemelt a Szellem, és visszavitt Káldeába^[b], a száműzöttek közé. Mindezt látomásban láttam, amelyet Isten Szellemétől kaptam. Itt ért véget ez a látomás. ²⁵ Azután mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Örökkévaló a látomásban mutatott.

²⁵ Ezért soha többé ne hazudjatok! „Mindig igazat mondjatok egymásnak”,^[a] hiszen mindannyian ugyanahhoz a „Testhez” tartozunk! ²⁶ „Még ha haragudtok is, de ne vétkezzetek!”^[b] Mielőtt a nap véget ér, szabaduljatok meg a haragtól! ²⁷ Ne adjatok helyet magatokban a Sátánnak, ne adjatok neki semmi lehetőséget! ²⁸ Aki eddig lopott, többé ne lopjon, hanem dolgozzon! Saját kezével végezzen hasznos munkát, hogy még a szegényeknek is adhasson valamit!

²⁹ Többé ne káromkodjatok, és romlott beszéd ne hagyja el a szátokat! Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja! Legyen a beszédetek kedves és építő! ³⁰ Ne szomorítsátok meg Isten Szent Szellemét, aki által meg vagytok jelölve arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást! ³¹ Tisztítsátok ki magatokból a keserűséget, haragot, indulatosságot és mindenféle egyéb gonoszságot. Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, ne átkozódjatok! ³² Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együtt érzők! Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

5 Isten szeretett gyermekei vagytok, ezért őt kövessétek! ² Éljetek az isteni szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett bennünket: feláldozta értünk önmagát, mint oltárra helyezett véres áldozatot és jó illatú füstölő áldozatot, amelyet Isten szívesen fogad.