Revised Common Lectionary (Complementary)
112 Dicsérjétek az Urat.
Boldog az ember, a ki féli az Urat, [és] az õ parancsolataiban igen gyönyörködik.
2 Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3 Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.
5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
7 Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.
8 Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.
10 Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
21 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.
24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
25 A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.
26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]
20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az õ fiaival együtt, leborulván és kérvén õ tõle valamit.
21 Õ pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felõl, a másik bal kezed felõl.
22 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
23 És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felõl való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
24 És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
25 Jézus pedig elõszólítván õket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
26 De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
27 És a ki közöttetek elsõ akar lenni, legyen a ti szolgátok.
28 Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltságul sokakért.