Revised Common Lectionary (Complementary)

Bűnbánat és bűnbocsánat

32 Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.

² Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.

³ Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.

⁴ Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Szela.)

⁵ Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (Szela.)

⁶ Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt.

⁷ Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.)

⁸ Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.

⁹ Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád.

¹⁰ Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül.

¹¹ Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!

⁷ Ekkor így szólt az Úr Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból.

⁸ Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.

⁹ Még ezt is mondta az Úr Mózesnek: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép.

¹⁰ És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.

¹¹ Mózes azonban esedezett Istenéhez, az Úrhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, Uram, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból?

¹² Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt!

¹³ Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom.

¹⁴ Az Úr szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.

Az elveszett juh^(A)

15 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt.

² A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük."

³ Ő erre ezt a példázatot mondta nekik:

⁴ "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?

⁵ És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében,

⁶ hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.

⁷ Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."

Az elveszett drahma

⁸ "Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?

⁹ És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.

¹⁰ Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek."