Revised Common Lectionary (Complementary)
Bűnbánó ember könyörgése
38 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
2 Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
4 Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
5 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
6 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
7 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
8 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
9 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
10 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
11 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
12 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
14 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
16 Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
17 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben!
18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
19 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
20 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
21 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
Ézsau kibékül Jákóbbal
33 Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló mellé.
2 Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet.
3 Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért.
4 Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.
5 Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak.
6 Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak.
7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak.
8 Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát.
9 Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied!
10 De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám.
11 Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta.
12 Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek!
13 De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj.
14 Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe.
15 Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az, ha elnyertem uram jóindulatát?
16 Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé.
17 Jákób pedig Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának meg karámokat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkótnak.
Az asszonyok fejének befedése
2 Dicsérlek titeket, hogy emlékeztek minden tanításomra, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek.
3 Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.
4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.
5 De minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna.
6 Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét.
7 Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő az Isten képe és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége.
8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.
9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.
10 Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy méltóságának jelét viselje a fején, az angyalok miatt is.
11 De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.
12 Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van.
13 Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni az Istenhez?
14 Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját,
15 az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert neki fátyolként adatott a haj.
16 Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society