Revised Common Lectionary (Complementary)

A leányági örökösödés birtokrendezése

36 A Gileád-nemzetség családfői a következő kérdéssel fordultak Mózeshez és a törzsek fejedelmeihez (Gileád Manassé fiának, Mákírnak volt a fia, József törzséből):

² Ezt mondták Mózesnek: „Az Örökkévaló azt parancsolta neked, uram, hogy sorshúzással oszd fel a földet Izráel népe között. Ugyanakkor azt is parancsolta, hogy a rokonunk, Célofhád részét oszd ki a leányai között. ³ Ha tehát Célofhád leányai egy másik törzsből való férfihoz mennek feleségül, akkor a birtokukat is magukkal viszik abba a másik törzsbe. Ez esetben azt a birtokot kihasítják a törzsünk területéből, és átcsatolják a másik törzs területéhez. Ezzel viszont a mi törzsünk területe, amelyet sorshúzással kaptunk, csökkenni fog! ⁴ Sőt, még ha elérkezik is az ötvenedik esztendő örömünnepe, a leányok birtoka akkor is annál a törzsnél marad, amelyikbe férjhez mentek. Így a mi törzsünk azt a területet örökre elveszti”.

⁵ Erre válaszul Mózes az Örökkévaló útmutatása szerint a következő rendelkezést hirdette ki Izráel népének: „József törzsének igaza van. ⁶ Így rendelkezik az Örökkévaló Célofhád leányainak ügyében: Ahhoz mehetnek feleségül, akihez akarnak, de egy feltétellel: csakis atyjuk törzsén belül házasodhatnak. ⁷ Tehát Izráel népén belül senkinek az atyai földbirtoka nem kerülhet át másik törzs tulajdonába. Mindenki ragaszkodjon ahhoz a birtokhoz, amelyet a saját törzsén belül kapott. ⁸ Ha pedig egy leány birtokot kap az apjától, akkor csak olyan férfihoz mehet feleségül, aki ugyanabba a törzsbe tartozik. Így Izráel népében mindenki megtarthatja a birtokát. ⁹ Földtulajdon nem kerülhet át egyik törzsből a másikba. Mindegyik törzs tartsa meg a saját földterületét”.

^10-11 Célofhád leányai — Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá — engedelmeskedtek annak, amit az Örökkévaló Mózesen keresztül parancsolt, és atyjuk testvéreinek fiaihoz mentek feleségül. ¹² Valamennyien József fiának, Manassénak törzsén belül házasodtak, így a birtokuk is a saját törzsük területén belül maradt.

¹³ Ezeket a rendelkezéseket és törvényeket parancsolta az Örökkévaló Mózesen keresztül Izráel népének, amikor Moáb síkságán táboroztak, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben.

⁶ Amikor eljött a megszabott ideje, Krisztus meghalt értünk, bűnösökért. Mi akkor még tehetetlenek voltunk. ⁷ Nehéz lenne olyan embert találni, aki hajlandó lenne meghalni, hogy valaki mást megmentsen, még akkor is, ha az a másik igazságos. Egy jó emberért talán mégis vállalná a halált valaki, ⁸ Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk.

⁹ Akkor most mennyivel inkább megmenekülünk Isten haragjától Krisztus által! Hiszen Isten már elfogadott bennünket Krisztus vére, vagyis a halála által. ¹⁰ Amikor még ellenségei voltunk, Isten békét kötött velünk a saját Fia halála árán. Akkor mennyivel inkább megment bennünket Krisztus élete most, miután már békességben élünk Istennel! ¹¹ Sőt mi több, örülünk és dicsekedünk is Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által, aki békét teremtett köztünk és Isten között.