Revised Common Lectionary (Complementary)
111 [1] [a] Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Hálát adok az Örökkévalónak teljes szívemből
az istenfélők tanácskozásán,
a nagy gyülekezetben!
2 Örökkévaló, milyen csodálatosak tetteid!
Gyönyörködnek bennük,
akik ezeket vizsgálják és csodálják!
3 Valóban dicsőséges
és fenséges dolgokat tett az Örökkévaló!
Igazságos tettei
megmaradnak örökké!
4 Csodáit emlékezetessé tette,
hogy el ne felejtsük,
milyen irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló!
5 Örökké megtartja Szövetségét,
és enni ad azoknak,
akik tisztelik és félik őt.
6 Hatalmát megmutatta népének,
mikor idegen népek földjét adta nekik.
7 Igazságos és helyes minden, amit ő tesz,
minden rendelkezése megbízható és tökéletes.
8 Meg is maradnak parancsai örökre,
mert hűségből és egyenességből származnak.
9 Az Örökkévaló elküldött valakit,
hogy megváltsa népét,
és örökre szövetséget kötött velük!
Szent és félelmetes a neve!
10 Az Örökkévalót tisztelni és félni,
ez a bölcsesség forrása!
Akik tisztelik és félik őt,
értelmesek és bölcsek mind!
Dicsérjétek az Örökkévalót örökké!
Nagy lakoma a Sion hegyén
6 Az Örökkévaló, a Seregek Ura
lakomát készít ezen a hegyen,
vendégséget minden népnek.
Nagy lakomát finom ételekből,
válogatott fogásokból, ízes falatokból,
erős letisztult aszúborból.
7 Megszabadítja az Örökkévaló a népeket
ezen a hegyen a sötét takarótól,
amely arcukat befedte,
a fekete gyászlepeltől,
amely az összes nemzetet beborította.
8 Bizony, elveszti a halált örökre,[a]
s arcukról minden könnyet letöröl Uram, az Örökkévaló!
Népét megszabadítja szégyenétől az egész földön.
Így lesz, mert az Örökkévaló mondja ezt!
9 Azon a napon így énekelnek a megszabadultak:
„Nézzétek! Ő a mi Istenünk, akit vártunk,
benne bíztunk, hogy megment!
Ő az Örökkévaló, akire vártunk!
Örvendezzünk és ujjongjunk szabadítónknak,
10 mert az Örökkévaló fölöttünk tartja kezét ezen a hegyen!
Moábot[b] pedig a saját helyén a sárba tapossa,
mint szalmát a trágyadombon.
35 Mikor már későre járt az idő, a tanítványai Jézushoz fordultak, és azt javasolták: „Lakatlan hely ez a vidék, és már későre jár. 36 Küldd el a népet, hogy a környező tanyákon és falvakban valami ennivalót vegyenek maguknak!”
37 De Jézus így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!”
„Úgy gondolod, hogy mi menjünk el, és vegyünk nekik kétszáz ezüstpénzért kenyeret, és azt adjuk nekik?” — kérdezték.
38 „Most hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” — mondta Jézus.
Miután mindent összeszámoltak, így feleltek: „Öt kenyerünk van, és két halunk.”
39 Akkor mondta nekik, hogy ültessék le az embereket a fűbe, csoportonként. 40 Le is telepedtek ötvenes vagy százas csoportokban. 41 Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, felnézett az égre, és hálát adott Istennek. Azután tört a kenyerekből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az emberek között. Ugyanígy szétosztotta a két halat is. 42 Mindannyian ettek, és jól is laktak. 43 Végül összeszedték a maradékot: 12 kosarat töltöttek meg a kenyérdarabokkal, és ezen felül még a halakból is maradt. 44 A sokaságban, amely így jóllakott, körülbelül 5 000 férfi volt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center