Revised Common Lectionary (Complementary)

¹² Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr.

¹³ Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!

¹⁴ De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan!

¹⁵ Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az Úr, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.

Isteni intelmek

81 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé.

² Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!

³ Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot!

⁴ Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!

⁵ Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.

⁶ Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:

⁷ Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.

⁸ Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)

⁹ Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!

¹⁰ Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!

⁵ Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért.

⁶ Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.

Isten erejének kincse cserépedényekben van

⁷ Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:

⁸ Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;

⁹ üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;

¹⁰ Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.

¹¹ Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.

¹² Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek.

Kalásztépés szombaton^(A)

²³ És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.

²⁴ A farizeusok így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?"

²⁵ Erre ő ezt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak?

²⁶ Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak."

²⁷ Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért;

²⁸ tehát az Emberfia ura a szombatnak is."

Jézus szombaton gyógyít^(B)

3 Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember;

² figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

³ Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!"

⁴ Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak.

⁵ Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

⁶ A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.