Revised Common Lectionary (Complementary)
111 Dícsérjétek az Urat.
Dicsérem az Urat teljes szívbõl: az igazak környezetében és a gyülekezetben.
2 Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.
3 Dicsõség és méltóság az õ cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.
4 Emlékezetet szerzett az õ csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.
5 Eledelt ad az õt félõknek; megemlékezik az õ szövetségérõl örökké.
6 Cselekedeteinek erejét tudtul adta az õ népének, nékik adván a pogányok örökségét.
7 Kezeinek cselekedetei hûség és igazság; minden õ végzése tökéletes.
8 Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségbõl és egyenességbõl származottak.
9 Váltságot küldött az õ népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az õ neve.
10 A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.
13 Mikor te közötted jövendõmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked;
2 Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyrõl szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, a kiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat:
3 Ne hallgass efféle jövendõmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekbõl, és teljes lelketekbõl?
4 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és õt féljétek, és az õ parancsolatait tartsátok meg, és az õ szavára hallgassatok, õt tiszteljétek, és õ hozzá ragaszkodjatok.
5 Az a jövendõmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Égyiptom földébõl, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.
28 És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngõs ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.
29 És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt meggyötörj minket?
30 Tõlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.
31 Az ördögök pedig kérik vala õt mondván: Ha kiûzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!
32 És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekrõl a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
33 A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngõsökkel történtek vala.
34 És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék õt, hogy távozzék az õ határukból.
9 És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.