Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávid zsoltára.
145 Én Istenem, Királyom, dicsérlek téged!
Örökké áldom neved!
2 Minden nap áldalak,
dicsérem neved örökké!
3 Nagy az Örökkévaló és méltó, hogy dicsérjük,
nagysága felmérhetetlen, végtelen!
4 Nemzedék nemzedéknek hirdeti tetteid,
hatalmas tetteid dicsérik mindannyian!
5 Fenséges dicsőséged szépségén,
csodás tetteiden elmélkedem!
6 Félelmetes hatalmadról beszélnek mindannyian,
én pedig csodás tetteidet hirdetem!
7 Emlékeznek, mennyi jót adtál nekik,
igazságos tetteidről énekelnek.
8 Jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes,
türelme hosszan tart, szeretete hatalmas!
3 Ütközetre készülnek a harcosok[a],
karjukon vörös pajzsok,
s ruhájuk is vörös.
Harci szekereiken
vörösen csillog a bronz,
türelmetlenül toporzékolnak a lovak,
ahogy felsorakoznak a csata előtt.
4 Vadul száguldoznak szekereik,
fel-alá robognak Ninive utcáin,
mint a villámok, úgy futkosnak,
mint a fáklyák, úgy ragyognak.
5 Előszólítják legbátrabb harcosaikat,
botladozva rohannak az ostromra,
fölmásznak a falakra,
készítik a védőtetőt,[b]
hozzák a faltörő kost.
6 A folyó gátjai megnyílnak,
s a palota falai leomlanak[c].
7 Megfosztják hatalmától a királynőt,
s fogságba hurcolják.
Rabszolganői zokogva gyászolják,
s mellüket verve nyögnek,
mint a galambok.
8 Úgy járt Ninive, mint a víztároló,
amelyből minden víz elfolyt.
„Álljatok meg! Ne fussatok!” — kiáltanak,
mégis mindenki menekül.
9 „Raboljatok ezüstöt,
szerezzetek aranyat!
Mennyi drága kincs,
micsoda zsákmány!”
10 Mindenütt romok és pusztulás,
dúlás és fosztogatás!
A lakosok szíve megdermed,
térdük remeg, arcuk elsápad,
derekuk meggörnyed.
11 Mivé lett a város,
a híres oroszlánok[d] tanyája,
az oroszlánkölykök barlangja?
Ahol a hím és nőstény oroszlán
a kölykeiket biztonságban nevelték,
12 ahová gazdag zsákmányt hordtak,
megtöltötték prédával,
s kölykeiket etették
— ugyan hová lett?
13 Ezt mondja az Örökkévaló,
a Seregek Ura:
„Figyelj rám, Ninive!
Mostantól ellenséged leszek,
harci szekereidet elégetem,
oroszlánkölykeidet fegyver öli meg,
rablásodnak véget vetek,
s követeid fenyegető szavát
nem hallják többé a nemzetek!”
5 Vizsgáljátok meg magatokat, hogy valóban hitben éltek-e! Tegyétek próbára magatokat! Vagy talán nem tudjátok, hogy Jézus Krisztus bennetek él? Természetesen csak akkor, ha valóban hitben éltek. 6 Remélem, felismeritek, hogy mibennünk igazán Krisztus él! 7 Azért imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem az a fontos ugyanis, hogy rajtunk lássátok, és elismerjétek, hogy bennünk Krisztus él. Fontosabb, hogy valóban azt tegyétek, ami jó és helyes. Még akkor is, ha rólunk azt gondoljátok, hogy Krisztus nem él bennünk.
8 A valósággal szemben úgysem tehetünk semmit, csak a valóságért. 9 Mert ha mi gyengék vagyunk is, mégis örülünk, ha ti erősek vagytok! Azért imádkozunk, hogy ti egyre erősebbek és tökéletesebbek legyetek. 10 Ezeket a dolgokat azért írom most a távolból, hogy amikor megérkezem, ne kelljen szigorúan bánnom veletek. Mert az Úrtól a szellemi felépítésetekre és megerősítésetekre kaptam a hatalmat, nem arra, hogy romboljalak benneteket.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center