Revised Common Lectionary (Complementary)
75 Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
3 Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.
4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.
5 A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
7 Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;
8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.
10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
11 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.
3 Jaj az ellenszegülõnek és undoknak, az erõszakos városnak!
2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!
3 Fejedelmei [olyanok] benne, [mint] az ordító oroszlánok, birái, [mint] az estve [járó] farkasok, nem hagynak reggelre a csonton.
4 Prófétái hivalkodók, hitetõ férfiak; papjai megfertéztetik a szent helyet, erõszakot tesznek a törvényen.
5 Az Úr igaz õ benne, nem cselekszik hamisságot; reggelrõl reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de nem ismeri a szégyent a gonosz!
6 Nemzeteket irtottam ki; elpusztultak tornyaik; feldúltam falvaikat, nincs, a ki átmenjen rajtok; elromboltattak városaik, egy ember sincs bennök, nincsen lakosuk!
7 Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, a mit felõle végeztem): mégis mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetöket.
8 Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyûjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat, hogy kiöntsem rájok búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld!
9 Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják õt.
10 Kús folyóvizein túlról hozzák imádóim, szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem.
11 Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen cselekedetért sem, a melyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor eltávolítom körödbõl azokat, a kik kérkedve örvendeznek benned, és nem kevélykedel többé az én szent hegyemen.
12 És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, a kik bíznak az Úr nevében.
13 Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak és nem lesz a ki felrettentse [õket.
21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt?
22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.
23 De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.
24 Ezek mást példáznak: mert azok [az] [asszonyok] a két szövetség, az egyik a Sinai hegyrõl való, szolgaságra szûlõ, ez Hágár,
25 Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
26 De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
27 Mert meg van írva: Ujjongj te meddõ, ki nem szûlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.
28 Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
29 De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
30 De mit mond az Írás? Ûzd ki a szolgálót és az õ fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nõ fiával.
31 Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.
5 Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.