Revised Common Lectionary (Complementary)

A Tízparancsolat követelményei

19 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:

² Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és ezt mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok.

¹⁵ Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne nézd, hogy valaki nincstelen; és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében!

¹⁶ Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az Úr!

¹⁷ Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.

¹⁸ Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr!

ELSŐ KÖNYV

Az igazak és a bűnösök sorsa

1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,

² hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.

³ Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.

⁴ Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.

⁵ Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.

⁶ Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Pál emlékeztet a gyülekezet alapítására

2 Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok.

² Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben.

³ Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból.

⁴ Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.

⁵ Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk:

⁶ nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.

⁷ Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit.

⁸ Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.

A nagy parancsolat^(A)

³⁴ Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréjegyűltek.

³⁵ Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:

³⁶ "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?"

³⁷ Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

³⁸ Ez az első és a nagy parancsolat.

³⁹ A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

⁴⁰ E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

Krisztus Dávidnak Fia és Ura^(B)

⁴¹ Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:

⁴² "Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé."

⁴³ Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja:

⁴⁴ Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.

⁴⁵ Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?"

⁴⁶ De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.