Revised Common Lectionary (Complementary)
45 Ezt mondja az Úr fölkentjének, Círusnak, akinek megfogtam a jobb kezét, népeket terítek le előtte, és királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk:
2 Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem.
3 Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene.
4 Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért szólítottalak neveden, híres nevet adtam neked, noha nem ismertél.
5 Én vagyok az Úr, nincs más, nincs isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél.
6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül, én vagyok az Úr, nincs más!
7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr, cselekszem mindezt.
Az ÚR az egész föld királya(A)
96 Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld!
2 Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap!
3 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!
4 Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.
5 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója.
6 Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.
7 Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát!
8 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!
9 Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld!
10 Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.
11 Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!
12 Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind
13 az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.
Címzés, üdvözlés
1 Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség.
Hálaadás a gyülekezet példás hitéért
2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül
3 emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát;
4 mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.
5 Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben,
6 ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét.
7 Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában,
8 mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk,
9 mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,
10 és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.
Az adópénz(A)
15 Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.
16 Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
17 Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"
18 Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók?
19 Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt.
20 Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?"
21 "A császáré" - felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."
22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society