Revised Common Lectionary (Complementary)
Isten megsegíti övéit
34 Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
2 Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
3 Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
4 Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
5 Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
6 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
7 Kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
8 Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
9 Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
10 Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.
11 Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.
12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.
13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni?
14 Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
15 Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!
16 Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.
17 Az Úr a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről.
18 Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.
19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.
20 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.
21 Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.
22 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.
23 Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.
10 Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam.
11 Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik.
12 Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok közt!
13 Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.
14 A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!
A szeretet mindennél drágább kincs
8 Bárcsak bátyám lennél, ki anyám mellét szopta! Ha az utcán találkoznánk, megcsókolhatnálak, s nem szólnának meg.
2 Elvezetnélek, anyám házába vinnélek. Te tanítgatnál engem, én meg fűszeres borral itatnálak, gránátalmamusttal.
3 Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.
4 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja!
25 Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: "Mester, mikor jöttél ide?"
26 Jézus ezt válaszolta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.
27 Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten."
28 Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?"
29 Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött."
30 Erre megkérdezték: "És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel?
31 Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni."
32 Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
33 Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak."
34 Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"
Jézus az élet kenyere
35 Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society