Revised Common Lectionary (Complementary)
34 Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten,
35 hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.
36 Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!
37 Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett:
38 A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.
39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték;
40 de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék;
41 de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.
42 És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
43 Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer."
Jövendölés a hazatérésről
31 Abban az időben - így szól az Úr -, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig népemmé lesznek.
2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült a nép, a nyugalma felé tartó Izráel.
3 A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
4 Fölépítelek még, és fölépülsz, Izráel szüze. Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt.
5 Szőlőket ültetsz még Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is.
6 Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyén: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az Úrhoz!
Hálaadás a templomban
118 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete!
14 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.
15 Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!
16 Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!
17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit!
18 Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.
Bevonulás a templomba
19 Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak!
20 Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta.
21 Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál.
22 Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.
23 Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.
24 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!
A Krisztusban elrejtett élet
3 Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.
2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.
3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.
4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.
34 Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten,
35 hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.
36 Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!
37 Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett:
38 A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.
39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték;
40 de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék;
41 de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.
42 És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
43 Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer."
Az üres sír
20 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!"
3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.
4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz.
5 Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be.
6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek,
7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen.
8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.
9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.
10 A tanítványok ezután hazamentek.
Jézus megjelenik a magdalai Máriának(A)
11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba,
12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
13 Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették."
14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
15 Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom."
16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester.
17 Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.
Jézus feltámadása(A)
28 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
2 És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá.
3 Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó.
4 Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak.
5 Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
6 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.
7 És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!"
8 Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.
9 És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.
10 Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society