Revised Common Lectionary (Complementary)

Izráel őrizője

121 Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?

² Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.

³ Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.

⁴ Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!

⁵ Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.

⁶ Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.

⁷ Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.

⁸ Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Isten ítéletet tart a világ fölött

⁴ Figyeljetek rám, ti népek, hallgassatok rám, nemzetek! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.

⁵ Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, és az én karomra várnak.

⁶ Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a földre, mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.

⁷ Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!

⁸ Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre.

Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját^(A)

7 Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.

² Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.

³ Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.

⁴ Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,

⁵ mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk."

⁶ Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj.

⁷ De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.

⁸ Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi."

⁹ Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet."

¹⁰ Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.