Revised Common Lectionary (Complementary)
7 Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.
11 Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.
14 Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!
Az Úr elhívja Gedeont
11 Azután eljött az Úr angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől.
12 Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz!
13 Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az Úr, és Midján kezébe adott!
14 Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!
15 Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában.
16 Az Úr így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna.
17 Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem!
18 Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom ajándékomat, hogy eléd tegyem. - Az ezt mondta: Itt fogok ülni, amíg vissza nem térsz.
19 Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje.
20 Az Isten angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő úgy cselekedett.
21 Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az Úr angyala pedig eltűnt a szeme elől.
22 Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Uram, ó Uram, mert az Úr angyalát láttam színről színre!
23 Az Úr azonban ezt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg!
24 Ezért Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, Abíezer nemzetségének a földjén.
6 Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait.
7 Ne vegyetek tehát részt ezekben.
8 Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.
9 A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.
10 Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak,
11 és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.
12 Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen,
13 de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz.
14 Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: "Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society