Revised Common Lectionary (Complementary)
Az Úr a népekhez küldi szolgáját
49 Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az Úr, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem.
2 Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem.
3 Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet!
4 Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél.
5 Most pedig ezt mondja az Úr, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az Úr, Istenemnél van az erőm.
6 Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.
A hazatérés öröme
7 Ezt mondja az Úr, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az Úrért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.
Hálaadó ének
40 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.
5 Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
6 Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.
7 Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.
8 Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.
9 Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.
10 Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram!
11 Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.
Címzés, üdvözlés
1 Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szószthenész, a testvér,
2 az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják:
3 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálaadás a gyülekezet lelki ajándékaiért
4 Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott.
5 Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben,
6 amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek.
7 Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok,
8 aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.
9 Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.
29 Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!
30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én.
31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt."
32 Így tett erről bizonyságot János: "Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta.
33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.
34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia."
Jézus első követői
35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt,
36 és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: "Íme, az Isten Báránya!"
37 Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust.
38 Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: "Mit kerestek?" Ők pedig ezt válaszolták: "Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?"
39 Ő így szólt: "Jöjjetek, és meglátjátok." Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor.
40 A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik.
41 Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: "Megtaláltuk a Messiást" - (ami azt jelenti: Felkent).
42 Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: "Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni" - (ami azt jelenti: Kőszikla).
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society