Revised Common Lectionary (Complementary)
Bűnbánó ember könyörgése
38 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
2 Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
4 Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
5 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
6 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
7 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
8 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
9 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
10 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
11 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
12 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
14 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
16 Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
17 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben!
18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
19 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
20 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
21 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
Könyörgés irgalomért
5 Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!
2 Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.
3 Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell.
5 Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk.
7 Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve.
10 Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől.
11 Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban.
12 A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték.
13 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak.
14 Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak.
15 Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk.
16 Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk,
18 mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta.
19 De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.
20 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át?
21 Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!
22 Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!
19 Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.
20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok.
21 Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
22 Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,
23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.
24 Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.
25 Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.
26 Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
27 Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,
29 és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society