Revised Common Lectionary (Complementary)
Bűnbánó ember könyörgése
38 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
2 Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
4 Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
5 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
6 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
7 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
8 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
9 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
10 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
11 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
12 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
14 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
16 Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
17 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben!
18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
19 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
20 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
21 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
A béke korszaka(A)
4 Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek.
2 Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.
3 Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.
4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket. Maga a Seregek Ura mondta ezt!
5 Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké.
6 Azon a napon - így szól az Úr - összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam.
7 A sánták meg fognak maradni, a gyengék erős nemzetté lesznek, és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén, mostantól fogva örökké.
Címzés, üdvözlés
1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak:
2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálaadás a vigasztalásért
3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,
4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.
5 Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.
6 Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk.
7 A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
8 Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk.
9 Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;
10 aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,
11 mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society