Revised Common Lectionary (Complementary)

Isten hatalma a zivatarban

29 Dávid zsoltára. Magasztaljátok az Urat, ti mennyei lények, magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!

² Magasztaljátok az Úr dicső nevét, boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!

³ Az Úr hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az Úr, a nagy vizek fölött.

⁴ Az Úr hangja hatalmas, az Úr hangja fenséges.

⁵ Az Úr hangja cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait.

⁶ A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú.

⁷ Az Úr hangjára lángok törnek elő.

⁸ Az Úr hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az Úr Kádés pusztáját.

⁹ Az Úr hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti.

¹⁰ Az Úr trónol az áradat fölött, ott trónol az Úr, az örökkévaló király.

¹¹ Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.

Dávid utolsó intelmei Salamonhoz

2 Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak:

² Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi!

³ Tartsd meg, amit Istened, az Úr rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel és mindenütt, ahová fordulsz.

⁴ Akkor beteljesíti az Úr a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról.

Dávid halála, Adónijjá kérése

¹⁰ Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában.

¹¹ Dávid negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott.

¹² Azután Salamon ült apjának, Dávidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött.

Péter halfogása^(A)

5 Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt.

² Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták.

³ Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot.

⁴ Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!"

⁵ Simon így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat."

⁶ S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik;

⁷ ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.

⁸ Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!"

⁹ A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek;

¹⁰ de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: "Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!"

¹¹ Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.