Revised Common Lectionary (Complementary)

Mária éneke

⁴⁶ Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,

⁴⁷ és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,

⁴⁸ mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

⁴⁹ mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,

⁵⁰ irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

⁵¹ Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

⁵² Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.

⁵³ Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.

⁵⁴ Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,

⁵⁵ amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."

Anna hálaéneke

2 Akkor így imádkozott Anna: Örvendez szívem az Úrban, visszaadta erőmet az Úr. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak.

² Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.

³ Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és a tetteket Ő méri le.

⁴ A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel.

⁵ A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt.

⁶ Az Úr megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét.

⁷ Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal.

⁸ Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki. Mert az Úréi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget.

⁹ Híveinek lábát megőrzi, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.

¹⁰ Összetörnek, akik az Úrral szállnak perbe, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az Úr az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad.

Jézus bevonul Jeruzsálembe^(A)

11 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt,

² és így szólt hozzájuk: "Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide.

³ Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi."

⁴ El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották.

⁵ Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: "Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?"

⁶ Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket.

⁷ Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá.

⁸ Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat;

⁹ akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: "Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!

¹⁰ Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!"

¹¹ Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.