Revised Common Lectionary (Complementary)

Mária éneke

⁴⁶ Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,

⁴⁷ és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,

⁴⁸ mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

⁴⁹ mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,

⁵⁰ irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

⁵¹ Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

⁵² Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.

⁵³ Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.

⁵⁴ Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,

⁵⁵ amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."

¹⁹ Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak az Úr előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkána a feleségével, Annával hált, az Úrnak gondja volt rá.

²⁰ Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: Az Úrtól kértem őt.

²¹ És mikor fölment az az ember, Elkána, egész háza népével, hogy bemutassa az Úrnak az évenkénti áldozatot, és teljesítse fogadalmát,

²² Anna nem ment el, hanem ezt mondta férjének: Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék az Úr előtt, és végleg ott maradjon.

²³ A férje, Elkána ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak az Úr tartsa meg ígéretét! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.

²⁴ Miután elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt vitt egy hároméves bikát, egy véka lisztet, meg egy tömlő bort, és bevitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsiny volt.

²⁵ Akkor levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték Élihez.

²⁶ Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! A te életedre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted és imádkozott az Úrhoz.

²⁷ Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.

²⁸ Én viszont felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak! És ott imádták az Urat.

Krisztus új szövetség közbenjárója

8 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben;

² annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember.

³ Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul.

⁴ Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat.

⁵ Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: "Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked."

⁶ Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.

⁷ Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak.

⁸ Mert hibáztatja őket, amikor így szól: "Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával;

⁹ nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr.

¹⁰ De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.

¹¹ Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt.

¹² Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé."

¹³ Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.