Revised Common Lectionary (Complementary)
9 Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót,
ő meghallja, és válaszol neked.
Mikor hozzá kiáltasz,
azt mondja: »Itt vagyok!«
Ha egymást le nem igázzátok,
ha másokra ujjal nem mutogatsz,
ha beszéddel sem támadsz senkire,
10 ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván,
hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele,
akkor felragyog világosságod a sötétben is,
még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény.
11 Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen,
még kietlen, száraz földön is mindennel ellát.
Csontjaidat megerősíti,
s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert,
mint a forrásvíz, mely el nem apad.
12 Fiaid felépítik az ősi romokat,
és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat.
Így fognak nevezni:
»Romos várfalak felépítője,
utak megújítója,
városok újjáépítője.«
13 Ha szombat ünnepén nem indulsz útra,
és szent napomon nem jársz kívánságod után,
hanem örömöd leled a szombati nyugalomban,
az Örökkévaló szent és dicsőséges napjának tartod,
és őt tiszteled azzal,
hogy nem a hétköznapi dolgaiddal foglalkozol,
nem a kívánságaidat követed,
s nem beszélsz hiábavalóságot,
14 akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban,
járatlak a föld magaslatain,
és Jákóbnak, ősapádnak örökségével táplállak!”
— az Örökkévaló szája mondja ezt.
Dávidé.
103 Lelkem, áldjad az Örökkévalót!
Egész valóm áldja szent nevét!
2 Lelkem, áldjad az Örökkévalót,
és ne feledd, mennyi jót tett veled!
3 Megbocsátja minden bűnödet,
kigyógyít minden betegségedből,
4 megmenti életed a sírtól,
körülvesz hűséges szeretetével.
5 Megad neked minden jót,
felékesít és megfiatalít.
Megújulsz, mint a sas,
mikor új tollakat növeszt.
6 Az Örökkévaló igazságot szolgáltat
minden elnyomottnak.
7 Útjait megmutatta Mózesnek,
hatalmas tetteit Izráelnek.
8 Bizony, irgalmas, kegyelmes
és türelmes az Örökkévaló hozzánk,
szeretete nem fogy el.
A Sínai-hegy és a Sion-hegy
[18] [a] Ti már új helyre érkeztetek, nem úgy, mint Izráel népe akkor régen, amikor megérkeztek a Sínai-hegyhez. Ti most nem kézzelfogható hegyhez jöttetek, amely tűzben ég, nem sötétséghez, homályhoz, viharhoz, 19 a trombita harsogó hangjához, sem a hanghoz, amely rettenetes volt. Olyan félelmetes volt, hogy azok, akik hallották, könyörögtek, hogy ne szóljon hozzájuk többé, 20 mert nem tudták elviselni a kapott parancsot: „Még ha egy állat érinti is a hegyet, azt is halálra kell kövezni.”[b] 21 Olyan rémületes volt a látvány, hogy még Mózes is azt mondta: „Reszketek a félelemtől.”[c]
22 Nem, ti nem ilyen helyre jöttetek! Az az új hely, ahová érkeztetek, a Sion-hegy, az Élő Isten városa, a Mennyei Jeruzsálem,[d] és benne az angyalok ezrei, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek. 23 Ahová érkeztetek, az az elsőszülöttek[e] Eklézsiája, vagyis azoknak az ünnepi összegyülekezése, akiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez jöttetek, aki minden ember bírája, és a megváltott emberek szellemeihez, akik már tökéletessé váltak. 24 Jézushoz jöttetek, aki az Új Szövetséget megkötötte, és Jézus véréhez, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgokról beszél, mint Ábel vére.
25 Vigyázzatok tehát, nehogy elutasítsátok azt, aki most szól hozzátok! Azok sem menekültek meg, akik akkor régen nem akartak hallgatni arra, aki figyelmeztette őket itt, a földön. Akkor mi mennyivel kevésbé menekülhetünk meg, ha hátat fordítunk annak, aki most a Mennyből szól hozzánk! 26 Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: „Még egyszer megrázom a földet, sőt, még az eget is.”[f] 27 Ez a „még egyszer” azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megrendít, és ezek el is fognak tűnni. Csak az marad meg, ami rendíthetetlen.
28 Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel! 29 Mert a mi Istenünk olyan, mint a mindent megemésztő tűz!
Jézus szombaton meggyógyít egy asszonyt
10 Egyszer Jézus a zsinagógában tanított szombaton. 11 Volt ott egy asszony, aki már tizennyolc éve beteg volt a benne lakó gonosz szellem miatt. Egészen összegörnyedt, és nem tudott felegyenesedni. 12 Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és megszólította: „Asszony, megszabadultál az erőtlenségtől!” 13 Rátette a kezét, mire az asszony azonnal felegyenesedett, és Istent dicsérte.
14 De a zsinagóga vezetője megharagudott Jézusra, amiért szombaton gyógyította meg az asszonyt. Ezt mondta: „Hat nap van egy héten, hogy dolgozzatok. Azokon a napokon jöjjetek, ha meg akartok gyógyulni, ne szombaton!”
15 Erre az Úr így válaszolt: „Képmutatók! Ugye, szombaton is mindannyian eloldozzátok az ökreiteket meg a szamaraitokat az istállóból, hogy megitassátok azokat? 16 Nézzétek ezt az asszonyt, aki Ábrahámtól származik, és akit a Sátán tizennyolc évig megkötözve tartott! Ha az ökröket el lehet oldozni szombaton, akkor mennyivel inkább fel kell oldani ezt az asszonyt a kötelékeiből?!” 17 Ekkor mindenki elszégyellte magát, aki ellenkezett vele, a többiek pedig örültek Jézus csodálatos tetteinek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center