Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Dávidnak, az Örökkévaló szolgájának éneke, amelyet azon a napon szerzett, amikor az Örökkévaló megszabadította őt minden ellenségétől, még Saultól is. Ezt énekelte Dávid:
18 Szeretlek, Örökkévaló,
te vagy minden erőm forrása![a]
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám
és erős kőváram!
Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet a győzelemre!
Ő a rejtekhelyem,
magasan fönn, a hegyeken.
3 Az Örökkévalóhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
4 A halál kötelei gúzsba kötöttek,
megrémített a pusztító áradat.
5 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
6 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá,
meghallgatott!
7 Remegett a föld, és reszketett,
még a hegyek alapja is megrendült,
mert az Örökkévaló haragra lobbant!
8 Füst szállt fel orrából,
szájából emésztő tűz lövellt,
tüzes szikrák repültek szerteszét.
9 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
sötét viharfelhők zúgtak lába alatt.
10 Kérubokon ülve repült,
szelek szárnyain suhant.
11 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
körülvették vastag viharfellegek.
12 Dicsőségének ragyogó fénye
egyszerre áttört a felhőkön,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.
13 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
a Felséges zengett az egekből,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.[b]
14 Kilőtte nyilait, és szétszórta őket,
villámait szórta, és azok szétfutottak.
15 Örökkévaló, amikor megfenyítetted a vizeket,
haragod szélviharától még a tengerfenék is meglátszott,
feltárultak a föld alapjai.
16 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
17 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
18 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
19 Szorongattak minden oldalról,
de az Örökkévaló kiszabadított!
Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
24 Gondod legyen rá, hogy dicsérd őt minden tettéért,
hiszen ezekről énekelnek az emberek!
25 Amit Isten tett, azt mindenki látta,
még messzi földeken is látták tetteit.
26 Isten valóban fenséges, hatalmas,
csak mi nem ismerjük hatalmát,
sem éveinek számát nem tudhatjuk soha.
27 Isten az, aki felemeli a vízcseppeket a földről,
köddé és felhővé változtatja,
28 hogy az ég esőt hullasson,
sűrű záport az emberekre.
29 Ki tudja, merre szállnak a fellegek?
Ki érti a mennydörgés szavát?
30 Nézd, Isten küldi szét a villámokat is,
ő takarja be a tenger mélyét.
31 Ezekkel kormányozza a népeket,
így ad nekik bőséges termést és kenyeret.
32 Markába fogja a villámokat,
lesújt velük, ahová akar.
33 A mennydörgés jelzi a vihar közeledtét,
még a legelő állatok is megértik ezt.”
14 Hallgass meg, Jób, maradj csendben,
és gondold meg Isten csodáit!
15 Tudod-e hogyan irányítja a fellegeket?
Hogyan gyújtja meg bennük villámai tüzét?
16 Tudod-e, hogyan lebegnek a felhők
ég és föld között?
Érted-e ezeket, és Isten tökéletes tudásának
többi csodáit?
17 Miért lesz forró a ruhád, mikor délről hőhullám jön,
és megáll a levegő?
18 Segíthetsz-e Istennek kiterjeszteni az eget,
hogy szilárd legyen, mint a fémtükör?
19 Jób, taníts bennünket,
mit mondhatunk mi Istennek!
Bizony, nem tudjuk, mit feleljünk neki,
mert sötétség rejti őt előlünk!
20 Nem merném megszólítani,
mert talán elpusztítana.
21 Ugyanígy a Napba sem merek nézni,
mikor az égen fényesen ragyog,
mikor a szél elfújja a fellegeket.
22 Hogyan nézhetném vakító dicsőségét,
amely észak felől ragyog, mint az arany!
Bizony, Isten félelmetes ragyogásba öltözött!
23 Hogyan közeledhetnénk a Mindenhatóhoz,
hogyan is érthetnénk meg őt?
Hiszen ereje mérhetetlen, igazságos volta makulátlan,
és senki jogait nem nyomja el.
24 Ezért tisztelik és félik Istent az emberek!
Ő pedig rá sem néz arra,
aki büszke, és bölcsnek tartja magát.”
Jézus lecsendesíti a vihart(A)
23 Jézus beszállt egy bárkába, tanítványai pedig követték. 24 Miután eltávolodtak a parttól, hirtelen akkora vihar támadt, hogy a hullámok majdnem elborították a bárkát. Eközben Jézus aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, és ezzel ébresztették fel: „Uram, ments meg bennünket! Mindjárt elmerülünk!”
26 Jézus így válaszolt: „Miért féltek, kishitűek?” Azután felállt, ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, elsimultak a hullámok, és nagy csend lett.
27 A tanítványok csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center