Old/New Testament
24 Látomást mutata nékem az Úr, és ímé, két kosár füge volt letéve az Úr temploma elõtt, miután Nabukodonozor babiloniai király Jékóniást, Joákimnak, a Júda királyának fiát és Júdának fejedelmeit és az ácsokat és kovácsokat fogságra hurczolá Jeruzsálembõl, és elvivé õket Babilonba.
2 Az egyik kosárban igen jó fügék valának, a milyenek az elõször érõ fügék; a másik kosárban pedig igen rossz fügék valának, sõt ehetetlenek a rosszaság miatt.
3 És monda az Úr nékem: Mit látsz te Jeremiás? És mondék: Fügéket. A jó fügék igen jók, de a rosszak igen rosszak, sõt rosszaságok miatt ehetetlenek.
4 És szóla az Úr nékem, mondván:
5 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mint ezeket a jó fügéket, úgy megkülönböztetem a Júda foglyait, a kiket e helyrõl a Kaldeusok földjére vitettem, az õ javokra.
6 És õket szemmel tartom az õ javokra, és visszahozom e földre, és megépítem és el nem rontom, és beplántálom és ki nem szaggatom.
7 És szívet adok nékik, hogy megismerjenek engemet, hogy én vagyok az Úr, és õk én népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek, mert teljes szívökbõl megtérnek hozzám.
8 És a milyenek a rossz fügék, a melyek ehetetlenek a rosszaság miatt, azt mondja az Úr, olyanná teszem Sedékiást, a Júda királyát, és az õ maradékát, és az õ fejedelmeit, és Jeruzsálem maradékát, a kik itt maradnak e földön, és azokat, a kik Égyiptom földén laknak.
9 És kiteszem õket rettegésnek, veszedelemnek a föld minden országában; gyalázatnak, példabeszédnek, gúnynak és szidalomnak minden helyen, a hová kiûzöm õket.
10 És fegyvert, éhséget és döghalált bocsátok reájok mindaddig, a míg elfogynak a földrõl, a melyet nékik adtam és az õ atyáiknak.
25 Az a beszéd, a mely lõn Jeremiáshoz az egész Júda népe felõl, Joákim negyedik esztendejében; a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, az elsõ esztendejében Nabukodonozornak a babiloni királynak;
2 A melyet szóla Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván:
3 Jósiásnak tizenharmadik esztendejétõl fogva, a ki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendõ óta) szóla az Úr nékem, és szólottam én néktek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok.
4 És elküldte az Úr ti hozzátok minden õ szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra.
5 Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekbõl, hogy lakhassatok a földön, a melyet az Úr adott néktek és a ti atyáitoknak öröktõl fogva örökké.
6 És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nékik és imádjátok õket, és ne ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok.
7 De nem hallgattatok reám, azt mondja az Úr, hogy felingereljetek engem a ti kezeitek munkájával a ti veszedelmetekre.
8 Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre:
9 Ímé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom õket e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre, és elveszem õket és csudává és szörnyûséggé teszem õket és örökkévaló pusztasággá.
10 És elveszem tõlök az öröm szavát, a vígasság szavát, a võlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát.
11 És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig.
12 És mikor eltelik a hetven esztendõ, meglátogatom a babiloni királyon és az õ népén az õ álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.
13 És végbeviszem azon a földön mindazokat, a miket szóltam felõle, mindazt, a mi megvan írva e könyvben, a melyet prófétált Jeremiás az összes nemzetek felõl.
14 Mert õ rajtok is uralkodnak majd sok nemzetek és nagy királyok, és megfizetek nékik az õ cselekedeteik szerint és az õ kezeiknek munkája szerint.
15 Mert ezt mondotta az Úr, Izráelnek Istene nékem: Vedd el kezembõl e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, a kikhez én küldelek téged.
16 Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, a melyet én közéjök bocsátok.
17 És elvevém a pohárt az Úr kezébõl, és megitatám mindama nemzeteket, a kikhez külde engem az Úr:
18 Jeruzsálemet és Júda városait, az õ királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, csudává, szörnyûséggé és átokká tegyem õket, a mint e mai napon van:
19 A Faraót, Égyiptom királyát, az õ szolgáit és fejedelmeit és minden õ népét,
20 És minden egyveleg népet, és az Úz földének minden királyát, és a Filiszteusok földének minden királyát, és Askalont, Gázát, Akkaront és Azótusnak maradékait,
21 Edomot, Moábot és az Ammon fiait,
22 És Tírusnak minden királyát és Szidonnak minden királyát és a szigeteknek minden királyát, a kik túl vannak a tengeren,
23 Dedánt és Témánt és Búzt és mindazokat, a kik lenyírott üstökûek,
24 És Arábiának minden királyát és az egyveleg nép minden királyát, a kik a pusztában laknak,
25 És Zimrinek minden királyát és Elámnak minden királyát és a Médusok minden királyát,
26 És északnak minden királyát, mind a közelvalókat, mind a távolvalókat, egyiket a másikra, és a földnek minden országát, a melyek e föld színén vannak; Sésák királya pedig ezek után iszik.
27 Azért ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver elõtt, a melyet én küldök közétek.
28 És ha majd a te kezedbõl nem akarják elvenni a pohárt, hogy igyanak belõle: ezt mondd nékik: Így szól a Seregek Ura: Meg kell innotok.
29 Mert ímé, a város ellen, a mely az én nevemrõl neveztetik, az ellen veszedelmet indítok, ti pedig egészen megmenekültök-é? Nem menekesztek, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára, azt mondja a Seregek Ura,
30 Te pedig prófétáld meg nékik mind e szókat, és ezt mondd nékik: Az Úr a magasságból harsog, és az õ szent lakhelyébõl dörög, harsanva harsog az õ házára, riogatva kiált, mint a szõlõtaposók, e föld minden lakosa ellen.
31 Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, õ minden testnek ítélõ birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja az Úr.
32 Így szól a Seregek Ura: Ímé, veszedelem indul egyik nemzettõl a másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitõl.
33 És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétõl fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek színén, mint a ganéj.
34 Jajgassatok pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok.
35 És nincs hová futniok a pásztoroknak, és menekülniök a nyáj vezéreinek.
36 [Hallatszik] a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította az Úr az õ legeltetõ helyöket.
37 Elpusztultak a békességes legeltetõ helyek az Úr felgerjedt haragja miatt.
38 Elhagyta [azokat,] mint az oroszlán az õ barlangját, mert pusztasággá lett az õ földjök a zsarnoknak dühe miatt és az õ felgerjedt haragja miatt.
26 A Jojákim uralkodásának kezdetén, a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, e szót szólá az Úr, mondván:
2 Ezt mondja az Úr: Állj az Úr házának pitvarába, és mondd el Júdának minden városából azoknak, a kik imádkozni jõnek az Úr házába, mindazokat az igéket, a melyeket parancsoltam néked, hogy mondd el nékik. Egy szót se hagyj el!
3 Hátha szót fogadnak, és mindenki megtér az õ gonosz útjától, akkor megbánom a veszedelmet, a melyet nékik okozni gondoltam az õ cselekedeteik gonoszsága miatt.
4 És mondd meg nékik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok reám, hogy az én törvényeim szerint járjatok, a melyet elõtökbe adtam,
5 Hogy hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak beszédére, a kiket én küldék hozzátok, és pedig jó reggel küldém, de nem hallgattatok rájok:
6 Akkor e házat hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a föld minden nemzetének átkává.
7 Hallák pedig a papok és próféták és az egész község Jeremiást, a mint ez igéket szólá az Úr házában.
8 És lõn, mikor elvégezé Jeremiás a beszédet, a melyet az Úr parancsolt vala mind az egész néphez szólania, megragadák õt a papok és a próféták és az egész nép, mondván: Halállal kell lakolnod!
9 Miért prófétáltál az Úr nevében, mondván: Olyan lesz e ház, mint Siló, és e város elpusztul, lakatlanná lesz? És összegyûle az egész nép Jeremiás ellen az Úrnak házában.
10 De meghallák ezeket a Júda fejedelmei, és felmenének a király házából az Úrnak házába, és leülének az Úr új kapujának ajtajában.
11 És szólának a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, a mint füleitekkel hallottátok.
12 És szóla Jeremiás mindazoknak a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak e ház ellen és e város ellen mind e szókkal, a melyeket hallottatok.
13 Most azért jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, és az Úr megbánja a veszedelmet, a melylyel fenyegetett titeket.
14 Én magam pedig ímé kezetekben [vagyok,] cselekedjetek velem, a mint jónak és a mint helyesnek [tetszik] néktek.
15 De jól tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll ti reátok és e városra és ennek lakosaira, mert bizony az Úr küldött el engem hozzátok, hogy a ti füleitekbe mondjam mind e szókat.
16 És mondák azok a fejedelmek és az egész község a papoknak és prófétáknak: Nem méltó ez az ember a halálra: mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt nékünk!
17 Felkelének az ország vénei közül is némely férfiak, és szólának az egész összegyûlt népnek, mondván:
18 A móreseti Mikeás prófétált Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, és szóla az egész Júda népének, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, [mint] szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, és e háznak hegyét erdõ növi be;
19 Megölte-é [azért] õt Ezékiás, Júdának királya és az egész Júda? Nem félte-é az Urat? Nem könyörgött-é az Úrnak? És nem megbánta-é az Úr a veszedelmet, a melylyel fenyegette õket? És mi [olyan] nagy veszedelmet vonnánk a mi lelkünkre?
20 Volt egy [másik] ember is, a ki az Úr nevében prófétált, Uriás, Semájának fia, Kirját-Jeárimból, és prófétált e város ellen és a föld ellen, egészen a Jeremiás beszéde szerint.
21 És meghallá Jojákim király és minden vitéze és minden fejedelme az õ beszédeit, és halálra kerestette õt a király; de meghallá Uriás és megijedt, és elfutott és átment Égyiptomba.
22 És Jojákim király embereket küldött Égyiptomba, Elnátánt, az Akbor fiát, és [más] férfiakat vele együtt Égyiptomba.
23 És kihozák Uriást Égyiptomból és vivék Jojákim király elé, a ki megöleté õt fegyverrel, holttestét pedig a köznép temetõjébe vetteté.
24 De Ahikámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással lõn, hogy ne adják õt a nép kezébe halálra.
2 Te pedig azokat szóljad, a mik az egészséges tudományhoz illenek.
2 Hogy a vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tûrésben épek.
3 Hasonlóképen a vén asszonyok szentekhez illõ magaviseletûek legyenek, nem patvarkodók, sem sok borivás rabjai, jóra oktatók;
4 Hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék,
5 [Legyenek] mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjöknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék.
6 Az ifjakat hasonlóképen intsed, hogy legyenek mértékletesek:
7 Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot [mutatván,]
8 Egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani.
9 A szolgákat [intsed,] hogy az õ uraiknak engedelmeskedjenek, mindenben kedvöket keressék, ne ellenkezzenek,
10 Ne tolvajkodjanak, hanem teljes jó hûséget tanusítsanak; hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenben.
11 Mert megjelent az Isten idvezítõ kegyelme minden embernek,
12 A mely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon:
13 Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsõsége megjelenését;
14 A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezõt.
15 Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.