Old/New Testament
51 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Pusztító szelet küldök Babilon ellen,
a káldeusok népe ellen:
2 idegenek seregét,
akik felforgatják és szétszórják Babilont,
mint forgószél a polyvát.
Rázúdulnak mindenfelől a veszedelem napján,
és csupaszra pusztítják országát.
3 Íjászok, nyilazzatok Babilonra,
harcosok, öltözzetek páncélba ellene.
Ne kíméljétek ifjait,
irtsátok ki egész seregét!
4 Babilon katonái elhullanak a káldeusok földjén,
sebesültek hevernek a város utcáin.”
5 Mert Izráelt nem hagyta el Istene,
sem Júdát az Örökkévaló, a Seregek Ura,
bár földjük megtelt bűneikkel,
annyit vétkeztek Izráel Szentje ellen!
6 Fussatok ki Babilonból,
ki-ki mentse az életét!
Ne vesszetek el ti is Babilon bűnei miatt,
mert most az Örökkévaló bosszút áll rajta,
s megfizet neki!
7 Arany serleg volt Babilon az Örökkévaló kezében,
megrészegítette az egész földet.
Borából ittak mind a nemzetek,
s eszüket vesztették tőle.
8 Milyen hirtelen esett el,
milyen váratlan tört össze!
Sirassátok hát el,
vagy hozzatok balzsamot sebére,
talán még felgyógyul!
9 Gyógyítgattuk Babilont,
de hiába, mert gyógyíthatatlan!
Hagyjátok hát magára,
térjen vissza ki-ki a maga földjére!
Babilon ítélete az égig ér,
pusztulásának robaja a fellegekig.
10 Az Örökkévaló javunkra ítélt.
Jöjjetek, hirdessük ki ezt az örömhírt Sion hegyén,
Istenünknek, az Örökkévalónak nagy tetteit!
11 Az Örökkévaló felindította a médek királyait, mert általuk akarja lerombolni Babilóniát. Így áll bosszút Templomának elpusztítóin. A támadó sereg tisztjei kiáltanak: „Élesítsétek nyilaitokat! Vállra a pajzsokat! Emeljétek magasra a zászlókat! 12 Adjatok jelt a rohamra Babilon falai ellen! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őrszemeket! Állítsátok lesbe a csapatot!”
Bizony, az Örökkévaló nemcsak eltervezte, véghez is vitte, amit előre megmondott Babilon lakosairól!
13 Babilon, te gazdag város a folyók mellett,
számodra eljött a vég ideje,
nem rabolsz már többé soha!
14 Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura önmagára:
„Ellenségeid hatalmas seregét
hozom rád, Babilon,
s úgy elborítanak,
ahogy a sáskák felhője elsötétíti az eget.
Bizony, ellenségeid diadaléneket
énekelnek fölötted!”
Zsoltár(A)
15 Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével,
alkotta a lakható világot bölcsességével,
kiterjesztette az eget értelmével.
16 Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen,
pára száll föl a földről,
villámok cikáznak és zápor zuhog,
szélvihart hív elő raktáraiból.
17 Akik bálványokban bíznak, mind ostobák!
Megszégyenülnek mind az aranyművesek,
mert kezük munkája tehetetlen,
csak öntött fém az,
nincs benne lehelet,
18 nem jó semmire, hitvány és hamis.
Elpusztul minden bálvány,
mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.
19 De nem ilyen Jákób Istene!
Ő teremtette a mindenséget,
s Izráel népét magának választotta örökségül:
Örökkévaló, a Seregek Ura a neve!
Az Örökkévaló fegyvere
20 „Csatabárdom vagy te,
jó harci fegyverem!
Szétzúzok veled nemzeteket,
összetörök királyságokat,
21 szétzúzok lovas seregeket,
összetöröm a harci szekeret és hajtóját,
22 szétzúzok férfit és asszonyt,
összetörök fiatalt és öreget,
összetörök ifjút és szüzet,
23 szétzúzok nyájat és pásztort,
összetöröm a szántóvetőt és igavonó állatát,
összetörök kormányzót és fejedelmet!
24 Szemetek láttára bosszút állok Babilonon és a káldeusokon, megfizetek nekik minden gonoszságukért, amelyet Sionban elkövettek — ezt én mondom, az Örökkévaló!”
Babilon végső pusztulása
25 „Nézd! Ellened fordulok, te pusztító hegy,
amely az egész földet pusztítja
— mondja az Örökkévaló —,
rád támadok, ledoblak a szikláról,
s kiégett heggyé teszlek!
26 Soha többé nem vesznek belőled
sem sarokkövet, sem alapkövet!
Örökké kietlen sivatag leszel!”
— mondja az Örökkévaló.
27 Emeljétek[a] a zászlót, adjatok jelt,
fújjátok meg a sófárt a nemzetek között!
Népek, készüljetek a harcra Babilon ellen,
Ararát, Minni és Askenáz országából
gyűjtsétek össze a seregeket,
állítsatok hadvezért az élükre!
Gyűljenek össze a lovasok,
mint roppant sáskasereg!
28 Készüljenek a nemzetek a háborúra,
készüljenek a médek királyai, helytartói és fejedelmei,
készüljenek az uralmuk alatt álló népek is!
29 Megindul a föld, félelmében reszket,
mert az Örökkévaló végrehajtja, amit eltervezett:
lakatlan sivataggá teszi Babilon földjét.
30 Feladták a küzdelmet Babilon harcosai,
félve húzódtak vissza erős váraikba,
minden erejük elhagyta őket,
reszketnek, mint az asszonyok.
Az ellenség betörte a kapukat,
a város házai égnek,
31 futár futárt követ,
hírnök hírnök után siet,
jelentik Babilon királyának,
hogy egész városa elesett:
32 elfoglalta az ellenség a folyó révhelyeit,
fölgyújtotta a nádasokat,
Babilon harcosai rémülten menekülnek.
33 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Babilon népe olyan, mint a szérűskert, mikor ledöngölik. Ezután már hamarosan következik az aratás.”
34 „Nebukadneccar, Babilónia királya
fölfalt bennünket, összetört minket,
mindenünket elrabolta.
Elnyelt, mint egy szörnyeteg,
gyomrát megtöltötte legjobb részeinkkel,
a maradékot meg kiköpte!”
35 Mondja hát Sion lakosa:
„Bánjanak úgy Babilonnal, ahogy velünk bánt!
Bűnhődjön a véres erőszakért!”
Mondja ezt Jeruzsálem:
„Álljanak bosszút a káldeusokon
sok-sok megölt gyermekemért!”
36 Az Örökkévaló pedig ezt mondja Jeruzsálemnek:
„Én magam veszem kezembe ügyed védelmét,
és bosszút állok érted Babilonon:
kiszárítom tengerét és forrásait.
37 Kietlen pusztává lesz Babilon,
sakálok tanyája,
rémületes romhalom,
ahol senki sem lakik.”
38 „Együtt ordítanak, mint az oroszlánok[b],
hangoskodnak, mint a civakodó oroszlánkölykök.
39 Mikor a bortól fölhevülnek,
én rendezek nekik lakomát,
s leitatom őket, hogy vigadozzanak,
azután álomba merüljenek.
Örök álomba,
melyből föl nem ébrednek soha
— ezt én mondom, az Örökkévaló!
40 Így viszem őket a leöletésre,
mint bárányokat, kosokat és bakokat a vágóhídra.”
Gyászének Babilonról
41 Hogy elesett Sésak![c]
Hát mégis elfoglalták az egész föld büszkeségét?!
Hogy történhetett meg ez vele?
Bizony, kietlen és rémületes pusztasággá lett
a népek szeme előtt!
42 Elöntötte Babilont a tenger[d] áradása,
elborították zúgó hullámai.
43 Városait elpusztították,
földje kietlen sivataggá száradt,
lakatlan pusztaság lett,
ahol a madár se jár,
még az átutazók is elkerülik.
44 „Megbüntetem Bél bálványát, Babilon istenét.
Kiragadom szájából, amit benyelt.
Babilon falai leomlanak,
nem jönnek hozzá többé a nemzetek!”
Jöjj ki népem Babilonból!
45 „Jöjjetek ki Babilonból!
Népem, menekülj ki belőle!
Mentse ki-ki az életét,
az Örökkévaló lángoló haragja elől!
46 Ne ijedjetek meg a hírektől,
ne essetek kétségbe,
mikor rossz hírek érkeznek!
Minden évben más-más rémhírt hallotok:
erőszak az országban,
s király király ellen indít háborút.”
47 „Bizony, eljön az idő,
mikor végrehajtom ítéletem Babilon bálványain,
megalázom egész országát,
és halottaik szerteszét hevernek majd utcáin.
48 Pusztítók törnek rá észak felől,
s Babilon bukásán örvendezik akkor
az ég, a föld, és összes lakosuk
— mondja az Örökkévaló. —
49 Bizony Babilonnak is el kell buknia,
mivel sokakat megöltek Izráelben.
Elesik Babilon,
ahogy sokan elestek keze által
az egész világon.”
50 „Akik megmenekültetek a fegyvertől,
jöjjetek ki onnan, meg ne álljatok!
Emlékezzetek az Örökkévalóra a távoli országokban,
jusson eszetekbe Jeruzsálem!”
— mondja az Örökkévaló.
51 Hogy szégyenkeztünk, mikor meghallottuk a gyalázat hírét! Szégyen borította arcunkat, mikor megtudtuk, hogy idegenek hatoltak be az Örökkévaló Templomába!
Végrehajtom ítéletem Babilonon
52 Az Örökkévaló ezt mondja:
„Bizony, eljön az idő,
mikor végrehajtom ítéletem Babilon bálványain,
és a káldeusok földjén mindenütt
haldokló sebesültek hörögnek!
53 Ha Babilon az égig emelkedne,
ha magas várait még jobban megerősítené,
akkor is pusztítókat küldök ellene!”
— mondja az Örökkévaló.
54 Jajkiáltás hangzik Babilonból,
nagy pusztítás zaja a káldeusok földjéről.
55 Mert az Örökkévaló most pusztítja el Babilont,
elnémítja benne a lármát, a város zaját.
Ellenségei megrohanják,
elborítják, mint az árvíz.
Csatakiáltás hangzik fölötte,
mint harsogó hullámok robaja.
56 Rátör a pusztító Babilonra,
harcosait foglyul ejtik,
íjait összetörik,
mert a bosszúállás Istene az Örökkévaló,
aki méltányosan megfizet.
57 „Megrészegítem Babilon fejedelmeit,
bölcseit, kormányzóit,
hivatalnokait és erős harcosait.
Elalszanak örökre,
föl nem ébrednek soha!”
— ezt mondja a Király,
az Örökkévaló, a Seregek Ura.
58 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Babilon széles várfalait földig rombolják,
magas kapuit tűz égeti meg.
Így válik semmivé,
amiért a népek fáradoztak!
Amit a nemzetek építettek,
tűz emészti meg.”
Jeremiás Babilonba küldi a könyvtekercset
59-60 Jeremiás próféta külön leírta egy könyvtekercsbe mindezeket a próféciákat, amelyek Babilónia ellen szóltak, és mindazokat a csapásokat, amelyeknek be kell következniük Babilónián. Ezt a tekercset átadta Szerájának[e], Nérijjá fiának, (aki Mahszéjá fia), Cidkijjá, Júda királya egyik bizalmas szolgájának.
Cidkijjá király uralkodásának negyedik évében[f] Babilóniába ment, és kíséretében volt Szerája is, a király szállásmestere.
61 Jeremiás ezt mondta Szerájának: „Itt ez a könyvtekercs. Amikor Babilon városába érkezel, feltétlenül olvasd föl hangosan minden szavát! 62 Azután így imádkozz: »Örökkévaló, te jelentetted ki, hogy ezt a helyet teljesen el fogod pusztítani úgy, hogy semmi sem marad belőle. Sem ember, sem állat nem fog itt élni, hanem örökre lakatlan sivatag lesz.« 63 Amikor pedig befejezed a fölolvasást, köss egy követ a tekercsre, és dobd bele az Eufrátesz folyó közepébe! 64 Akkor ezt mondd: »Ahogy ez a könyvtekercs elsüllyedt, és nem jön fel többé, úgy süllyedjen el Babilon a csapások miatt, amelyekkel sújtom!«”
Itt végződnek Jeremiás beszédei.
Cidkijjá uralkodása(B)
52 Cidkijjá huszonegy éves korában lett Júda királya, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Hamútal volt, Jirmejá leánya, Libnaból. 2 Cidkijjá — Jójákim királyhoz hasonlóan — olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonoszságnak tekint. 3 Végül az Örökkévaló annyira megharagudott Jeruzsálem és Júda népére, hogy elűzte őket magától, és ezek a rettenetes dolgok történtek velük.
Jeruzsálem elfoglalása(C)
Cidkijjá király föllázadt Babilónia királya ellen. 4 Emiatt Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen. Cidkijjá uralkodásának 9. évében[g], a 10. hónap 10. napján érkezett a sereg a város falai alá, és tábort vert. Körülzárták Jeruzsálemet, sáncokat építettek körülötte, és ostromolni kezdték. 5 Az ostrom egészen Cidkijjá uralkodásának 11. évéig[h] tartott. 6 Abban az évben, a 4. hónap 9. napján már olyan súlyos volt az éhínség a városban, hogy a közembereknek semmiféle ennivaló nem jutott. 7 Ezen a napon Cidkijjá katonái rést ütöttek a kőfalon, és mindannyian elmenekültek. Éjjel lopódzkodtak ki a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak, bár az ostromlók serege körülzárta a várost.
8 A káldeusok azonban üldözőbe vették a királyt. A Jerikó melletti síkságon utolérték és foglyul ejtették Cidkijját, aki mellől katonái szétfutottak. 9 Megkötözve vitték Nebukadneccar, Babilónia királya elé, Ribla városába, amely Hamát földjén van. Ott Nebukadneccar ítéletet tartott fölötte. 10-11 Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik, majd őt is megvakították. Ugyanakkor kivégezték Júda összes vezetőjét is. Babilónia királya kettős lánccal megkötöztette Cidkijját, majd Babilonba vitette. Ott börtönbe vetette, és Cidkijjá ott is maradt halála napjáig.
Jeruzsálem és a Templom lerombolása(D)
12 Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának 19. évében[i], az 5. hónap 10. napján seregével együtt bevonult Jeruzsálembe Nebuzaradán, Babilónia királyának testőrparancsnoka. 13 Felgyújtotta az Örökkévaló Templomát, a királyi palotát, a város lakóházait és minden egyéb jelentős épületet. 14 A káldeus sereg körös-körül lerombolta a várfalakat is.
15 Azután Nebuzaradán száműzetésbe hurcolta azokat, akik már korábban, az ostrom ideje alatt kiszöktek a városból, és megadták magukat, meg mindazokat, akik Jeruzsálemben életben maradtak. Ezek egy része a legszegényebbek közé tartozott,[j] más részük valamilyen mesterember volt. 16 Ugyanakkor Nebuzaradán a vidéki nincstelen lakosság egy részét is a lakóhelyükön hagyta, hogy műveljék a földeket, és gondozzák a szőlőket.
17 Jeruzsálemben a káldeusok összetörték és Babilóniába vitték a Templom előtti oszlopokat, a nagy medencét és a kisebb mosdó-medencék állványait. Mindezek bronzból készültek. 18 Elvitték a többi bronzeszközt is: a hamu kihordására szolgáló edényeket, az oltárhoz tartozó lapátokat, késeket, az áldozati állatok vérének felfogására szolgáló edényeket, a tömjénező tálakat, és a többi eszközt, amelyet a templomi szolgálatban használtak.
19 Hasonlóképpen elvitték az összes aranyból, illetve ezüstből készült templomi eszközt is: csészéket, parázs-tálakat, tömjénezőket, tálakat, serpenyőket, mécstartókat és kelyheket. 20 Azok a bronztárgyak, amelyeket még Salamon király készíttetett, mérhetetlen mennyiségű bronzot tartalmaztak.
Ezek a következők voltak: két oszlop, egy nagy medence, meg az alatta lévő tizenkét bika-szobor, amely a medencét tartotta. 21 Az üreges oszlopok magassága 18 könyök[k], kerületük 12 könyök, vastagságuk négyujjnyi volt. 22-23 Az oszlopfő is bronzból készült, 5 könyök magas volt, hálózatos díszítés borította, amelyen körös-körül 100 gránátalma formájú dísz függött. Ezekből szemből nézve azonban csak 96 volt látható. A két oszlop teljesen egyforma volt.
24 Nebuzaradán elhurcolta Jeruzsálemből ezeket a vezetőket: Szerája főpapot, Cefanját, a helyettesét, a Templom három kapuőrét, 25 a katonák parancsnokát, a király hét tanácsosát, a hadsereg vezetőjének írnokát, aki a katonai összeírásért volt felelős, és még 60 közembert, akiket a városban talált. 26 Az egész fogolycsoportot Ribla városába vitte, és odaállította őket Babilónia királya elé — 27 aki Hamát vidékén halálra ítélte és kivégeztette valamennyit.
Így jutott fogságba és száműzetésbe Júda népe. 28 Azoknak a száma[l], akiket Nebukadneccar király száműzetésbe hurcolt, a következő:
uralkodásának 7. évében[m] 3 023 fő Júdából,
29 uralkodásának 18. évében[n] 832 fő Jeruzsálemből,
30 uralkodásának 23. évében[o] 745 fő Júdából — ez utóbbiakat Nebuzaradán hurcolta el.
Ez összesen 4 600 fő.
Babilónia királya megkegyelmez Jójákinnak(E)
31 Abban az évben, amikor Evil-Meródak Babilónia trónjára lépett, megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta a börtönből. Ez Jójákin fogságának 37. évében[p] történt, a 12. hónap 25. napján. 32 Evil-Meródak kegyelmesen bánt Jójákinnal, és magasabb rangra és tisztességre emelte, mint a többi királyokat, akik szintén Babilóniában töltötték száműzetésük idejét. 33 Jójákin rabruháit kicseréltette, és ettől kezdve Jójákin egész életében a király asztalánál étkezett. 34 Babilónia királyának parancsára Jójákin ellátásáról állandóan gondoskodtak.
A Szent Sátor rendje
9 A Régi Szövetség is rendelkezett Isten tiszteletének módjáról és annak földi szent helyéről, 2 a Szent Sátorról. Ennek első részében volt a hétágú mécses-tartó, és az Istennek felajánlott szent kenyerek asztala. Ezt a helyet Szentélynek nevezték. 3 A második függöny mögött volt a Szentek Szentje.[a] 4 Ebben volt az arany illatáldozati oltár és a Szövetségláda[b], amelyet kívül-belül arany borított. A ládában volt egy mannával teli aranykorsó, azután Áron botja, amely egyszer kivirágzott, és itt voltak a Szövetség kőtáblái. 5 A láda fölött pedig ott voltak a dicsőséges kérubok, akik beárnyékolták a kegyelem helyét.[c] Ezeket azonban most nem részletezzük.
6 A Szent Sátor tehát így volt elrendezve. A papok naponta bementek az első sátorba, hogy ott imádják Istent, és hogy a papi szolgálatukat végezzék. 7 A második sátorba azonban egyedül a főpap mehetett be, ő is csak évente egyszer. Akkor is csak úgy, ha magával vitte az áldozat vérét, amelyet a saját bűneiért és a nép bűneiért kellett felajánlania Istennek — azokért a bűnökért, amelyek észrevétlenek maradtak. 8 Ezzel pedig azt mutatja meg a Szent Szellem, hogy amíg ez a Szent Sátor áll, addig nem nyílik meg az út a Szentek Szentjébe.
9 Isten tiszteletének ez a rendje egyúttal példázat is, amely a mostani időre is vonatkozik. Azt jelenti, hogy a Szent Sátor rendje szerinti ajándékok és áldozatok nem képesek megtisztítani a résztvevők lelkiismeretét. 10 Ezekben a szertartásokban ugyanis csak ételek, italok, különböző mosakodások, meg egyéb külsőséges dolgok szerepeltek. Ezek csak kívülről érintik az ember testét, de a belsejét nem tisztítják meg. A szertartásokat Isten csak arra az időre adta, amíg el nem jött a teljes megújítás ideje és az új rend.
Az Új Szövetség rendje
11 Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való.
12 Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk.
13 A régi rend szerint a bakok és bikák vérével és a vörös tehén hamujából készült tisztító vízzel szellemileg meg tudták tisztítani az embereket. 14 Akkor viszont Krisztus vére mennyivel inkább meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket a halott tettektől — hogy azután az élő Istent szolgáljuk! Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szent Szellem által.
15 Krisztus Új Szövetséget kötött velünk. Azért halt meg, hogy az embereket megszabadítsa a bűnöktől, amelyeket a Régi Szövetség idején követtek el, de azért is, hogy azok, akiket Isten elhívott, megkapják örökkévaló örökségüket, amelyet Isten ígért nekik.
16 Egy végrendelet esetén először meg kell bizonyosodni arról, hogy a rendelkező meghalt. 17 A végrendelet[d] ugyanis csak ekkor lép életbe. Ameddig a végrendelkező él, addig a végrendelet nem érvényes. 18 Hasonló a helyzet itt is. Ezért nem lépett életbe a Régi Szövetség sem a vér, vagyis az áldozat halála nélkül. 19 Mózes előbb az egész népnek elmondta a Törvény minden rendelkezését. Azután vette a bikák és bakok vérét, meg vizet, vörös gyapjút és izsópot, és ráhintette a vért a Törvény könyvére és az egész népre. 20 Azt mondta: „Ez a vér teszi érvényessé a Szövetséget, amelyet Isten parancsolt nektek.”[e] 21 Ugyanígy vérrel hintette be a Szent Sátrat, és azokat a dolgokat, amelyeket a papok használtak. 22 A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására.
Jézus Krisztus véglegesen leszámolt a bűnnel
23 A Szent Sátor és a régi szertartások csupán hasonlítanak azokra a valódi dolgokra, amelyek a Mennyben vannak. A Földön azokra az áldozatokra volt szükség, amelyekről az előbb beszéltünk, hogy általuk megtisztítsák a földi dolgokat. A Mennyben lévő valóságos dolgok azonban ennél különb áldozatot kívánnak. 24 Ezért Krisztus nem a földi, emberek által készített Szent Sátorba ment be, hanem egyenesen a Mennybe. A földi Szent Sátor ugyanis csak a másolata az igazinak, amely a Mennyben van. Jézus Krisztus azért ment fel a Mennybe, hogy ott most a mi érdekünkben jelenjen meg Isten előtt.
25 Krisztus nem azért ment be oda, hogy újra meg újra feláldozza magát. A földi főpapnak valóban minden évben újra be kellett vinnie a vért a Szentek Szentjébe. Nem a saját vérét vitte, hanem az áldozati állatokét. 26 Ha Krisztus is földi főpap lenne, neki is már sokszor fel kellett volna áldoznia magát a világ teremtése óta. Ő azonban csak egyetlen egyszer jelent meg — amikor az elrendelt idő elérkezett —, hogy önmagát feláldozza. Ez az egyetlen áldozat viszont egyszer s mindenkorra elegendő, mert amikor Jézus Krisztus saját magát feláldozta, akkor véglegesen leszámolt a bűnnel.
27 Ahogyan el van rendelve, hogy egyszer minden embernek meg kell halnia, azután pedig mindenki ítéletre kerül, 28 ugyanígy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét magára vállalja. Amikor pedig majd másodszor is megjelenik, akkor már nem a bűnök terhét hordozza, hanem azért jön, hogy az üdvösség teljességét hozza azoknak, akik őt várva-várják.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center