Old/New Testament
Kettészakad az ország(A)
10 Egész Izráel összegyűlt Sikem városába, hogy Roboámot királlyá tegyék — tehát Roboám is oda ment.
2 Jeroboám, Nebát fia még régebben Egyiptomba menekült Salamon király elől. Mikor azonban meghallotta, hogy Roboámot akarják királlyá tenni, hazatért Egyiptomból. 3 A nép üzent Jeroboámnak, és hívták, hogy ő is jöjjön Sikembe.
Így hát Jeroboám és az egész nép Roboám elé járult, és ezt kérték tőle: 4 „Roboám, apád, Salamon király nehéz terheket rakott a vállunkra. Kérünk, könnyítsd meg azokat a terheket és szolgálatokat, amelyekkel apád megterhelt bennünket, akkor szolgálunk téged is!”
5 Roboám így felelt: „Jöjjetek vissza három nap múlva, akkor választ adok nektek.” Az emberek ekkor elmentek.
6 Roboám király tanácskozott azokkal az idősebb tanácsadókkal, akik Salamon idejében szolgálták a királyt. Megkérdezte őket: „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak a népnek?”
7 Ők pedig azt mondták: „Ha jóindulattal bánsz a néppel, elnyered a bizalmukat, és ha teljesíted kérésüket, akkor szolgálni fognak téged örökké.”
8 De Roboám király nem fogadta meg az idős tanácsadók tanácsát, és azokhoz a fiatalokhoz fordult, akik vele együtt nevelkedtek az udvarban, és a szűkebb környezetéhez tartoztak. 9 Őket is megkérdezte hát: „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak a népnek, amely azt kéri tőlem, hogy könnyítsem meg terheiket, amelyeket apám rakott a vállukra?”
10 Ezek az ifjak, akik Roboámmal együtt nőttek fel, így válaszoltak: „Ezt feleld nekik: »Nekem a kisujjam is vastagabb, mint apám dereka![a] 11 Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket!«”
12 Harmadnapon tehát ismét Roboám király elé járult Jeroboám és az egész nép, ahogy a király meghagyta nekik. 13 Akkor Roboám keményen és gorombán válaszolt a kérésükre. Nem fogadta meg, amit az idős tanácsadók javasoltak, 14 hanem a vele egykorú ifjak tanácsa szerint válaszolt: „Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket!” 15 Így hát Roboám király nem hallgatott a nép kérésére, hanem elutasította őket. De Istentől volt ez a dolog, mert az Örökkévaló így teljesítette be a szavát, amit a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.
16 Amikor az egész nép látta, hogy a király nem hallgatta meg kérésüket, hanem elutasította őket, így válaszoltak a királynak:
„Ugyan mi közünk van Dávid családjához?
Mi közünk van nekünk Isai fiához?
Térjen haza mindenki az otthonába!
Dávid fia, te meg uralkodj csak a saját rokonságodon!”
S ezzel az egész sokaság szétoszlott, és mindenki hazament. 17 Ettől kezdve Roboám csak azoknak maradt a királya, akik Izráel népéből Júda városaiban laktak.
18 Roboám mégis kiküldte Izráel népéhez Hadórámot, aki a királynak járó elrendelt munkák felügyelője volt. Az izráeliek azonban köveket dobáltak Hadórámra, és így megölték. Roboám is alig tudott elmenekülni onnan: harci szekeréhez rohant, és elvágtatott Jeruzsálembe. 19 Így történt, hogy Izráel népe fellázadt Dávid utódai ellen, és elszakadt tőlük. Így van ez mind a mai napig.
11 Amikor Roboám visszaért Jeruzsálembe, összegyűjtötte 180 000 legjobb harcosát Júda és Benjámin törzséből. Hadjáratot akart indítani Izráel fellázadt törzsei ellen, hogy visszaszerezze fölöttük királyi hatalmát. 2 Ekkor azonban az Örökkévaló szólt Semajának, az Isten emberének: 3 „Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és mindazoknak, akik Izráel népéből Júdában és Benjáminban laknak: 4 Ezt mondja az Örökkévaló: »Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitek ellen! Minden férfi térjen vissza a családjához, mert ezt én akartam így«!” Ők pedig hallgattak az Örökkévaló szavára, hazatértek, és nem vonultak fel Jeroboám ellen.
Roboám megerősíti Júdát
5 Roboám Jeruzsálemben lakott. Megerősítette a következő városokat, hogy meg tudja védeni országát, Júdát: 6 Betlehem, Étám, Tékoa, 7 Bét-Cúr, Szókó, Adullám, 8 Gát, Márésá, Zíf, 9 Adóraim, Lákis, Azéka, 10 Corá, Ajjálón és Hebron. Ezek voltak a megerősített városok Júda és Benjámin törzsi területén. 11 Ezekbe a városokba Roboám kato nai vezetőket nevezett ki, és élelmiszer-raktárakat létesített, ahol olívaolajat és bort is tároltak. 12 Fegyvereket is felhalmozott: pajzsokat, kopjákat és egyéb fegyvereket. Így erősítette meg ezeket a várakat és királyi uralmát Júda és Benjámin fölött.
13 A papok és a léviták Izráel egész területéről mindenhonnan Roboámhoz jöttek, és őt ismerték el királyuknak. 14 Ugyanis Jeroboám és fiai elűzték őket, és nem engedték, hogy papi szolgálatukat végezzék, és hogy az Örökkévalót szolgálják. Ezért a léviták elhagyták birtokaikat, meg legelőiket; és Júda területére, valamint Jeruzsálembe költöztek.
15 Jeroboám pedig maga nevezett ki olyan embereket, akik úgy szolgáltak, mint a papok, csakhogy a különböző magaslatokon. Ezeken a helyeken Jeroboám parancsára kecske és bika formájú bálványszobrokat állítottak fel. 16 A papokat és a lévitákat követve Izráel valamennyi törzséből Jeruzsálembe jártak fel az Örökkévalónak, őseik Istenének áldozatokat bemutatni mindazok, akik szívvel-lélekkel keresték az Örökkévalót, Izráel Istenét. 17 Ezek támogatták Roboámot, Salamon fiát, és erősítették királyságát, Júdát — de csak három évig, mert eddig követték Dávid és Salamon útját.
Roboám családja
18 Roboám felesége Mahalat, Jerimótnak, Dávid fiának a leánya volt. Mahalat anyja Abihail, Eliábnak, Isai fiának a leánya volt. 19 Roboám és Mahalat fiai: Jeús, Semarjá és Zaham. 20 Később Roboám feleségül vette Maakát, Absolon unokáját, akitől a következő gyermekei születtek: Abijjá, Attaj, Zíza és Selómit. 21 Roboámnak tizennyolc felesége és hatvan ágyasa volt, de közülük Maakát, Absolon unokáját szerette a legjobban. Feleségeitől és ágyasaitól összesen 28 fia és 60 leánya született.
22 Roboám kiválasztotta a fiai közül Abijját, Maaká fiát, hogy utána ő legyen a király. 23 Ezért a többi fiát okosan szétküldte azokba a megerősített városokba, amelyek Júda és Benjámin területén voltak. Bőségesen ellátta őket mindennel, és számos feleséget szerzett nekik.
Sisák fáraó hadjárata Jeruzsálem ellen(B)
12 Roboám erőskezű király volt, és megerősítette a királyságát is. Ezután azonban elfordult az Örökkévaló Törvényétől, és egész Júda[b] követte ebben.
2 Uralkodásának ötödik évében Sisák, az egyiptomi fáraó hadseregével felvonult Jeruzsálem ellen — mert Roboám és népe hűtlenné lett az Örökkévalóhoz. 3 Az egyiptomi seregben 1 200 harci szekér és 60 000 lovas, meg számtalan gyalogos volt, még líbiai, szukki és etiópiai harcosok is. 4 Miután Sisák elfoglalta a megerősített városokat Júdában, megérkezett seregével Jeruzsálemhez.
5 Akkor Semajá próféta elment Jeruzsálembe Roboámhoz, akinél összegyűltek Júda fejedelmei Sisák miatt, és ezt mondta nekik: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Mivel elhagytatok engem, ezért Sisák kezébe adlak benneteket.«”
6 Ekkor Júda fejedelmei és a király megalázták magukat, és azt mondták: „Igazságos az Örökkévaló!”
7 Amikor az Örökkévaló látta, hogy megalázták magukat, szólt Semajának: „Mivel megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem némi szabadulást adok nekik. Nem zúdítom haragomat Jeruzsálemre Sisák keze által, 8 de mégis a szolgái lesznek, hogy megtanulják, mi a különbség a között, ha engem szolgálnak, vagy ha idegen népek királyait.”
9 Így hát Sisák Jeruzsálem ellen vonult, és kifosztotta az Örökkévaló házát és a király palotáját — minden kincset elvitt belőlük, semmit nem hagyott meg. Még azokat az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon készíttetett. 10 Ezek helyett Roboám bronzpajzsokat készíttetett, és azokat adta a palotaőrség vezetőinek, akik a kapukat őrizték. 11 Amikor a király bement az Örökkévaló Templomába, a testőrök felvették a pajzsokat, azután ismét visszavitték azokat a helyükre, az őrség szobájába.
12 Amikor Roboám megalázta magát, az Örökkévaló haragja elfordult tőle, és nem pusztította el őt. Még volt valami jó Júdában.
13 Roboám erős kézzel uralkodott Jeruzsálemben. Negyvenegy éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhét évig volt király Jeruzsálemben, amelyet az Örökkévaló választott ki Izráel törzsei közül, hogy oda helyezze nevét. Roboám anyja az ammoni Naamá volt. 14 Roboám gonosz dolgokat tett, mert nem szánta oda a szívét teljesen az Örökkévaló keresésére.
15 Roboám viselt dolgai, története és családjának leszármazása elejétől végéig meg vannak írva Semajá próféta krónikáiban és Iddó próféta könyvében. Roboám és Jeroboám között állandóan háborúskodás folyt. 16 Azután meghalt Roboám, akárcsak ősei. Dávid városában temették el, és utána a fia, Abijjá lett a király.
30 aki még mindig ugyanott volt, ahol Mártával találkozott, a falu szélén. 31 A gyászolók, akik Máriához jöttek, hogy vigasztalják, látták, hogy Mária gyorsan felkel, és elindul. Azt hitték, hogy Lázár sírjához megy, hogy ott sírjon, ezért ők is utána mentek. 32 Amikor Mária Jézushoz ért, a lábához borult, és ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!”
33 Mária és a kísérői is sírtak. Amikor Jézus ezt látta, szelleme nyugtalan lett, és mélyen megindulva 34 ezt kérdezte: „Hová temettétek Lázárt?”
„Uram, gyere, és nézd meg!” — felelték.
35 Ekkor Jézus is sírva fakadt.
36 Az emberek azt mondták: „Nézzétek, mennyire szerette Lázárt!”
37 Mások pedig ezt mondták: „Ha meg tudta gyógyítani a vakot, miért nem mentette meg Lázárt a haláltól?”
Jézus feltámasztja Lázárt
38 Jézus még mindig nagyon felindult volt, amikor odament a sírhoz, amely egy sziklába vájt üreg volt, a bejáratát pedig egy nagy kő zárta el. 39 „Hengerítsétek el a követ!” — mondta Jézus.
Márta, a halott Lázár nővére felkiáltott: „De Uram, már biztosan rossz szaga van, hiszen négy napja, hogy meghalt!”
40 Jézus így válaszolt: „Nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?!”
41 Ekkor elhengerítették a követ, Jézus, pedig felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál! 42 Tudom, hogy te mindig meghallgatsz, de azok kedvéért mondom ezt, akik itt állnak. Azt akarom, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” 43 Ezután hangosan felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!” 44 Ekkor Lázár, aki eddig halott volt, kijött a sziklába vágott sírkamrából. Keze és lába vászonlepedőkkel volt körültekerve, arcát pedig kendő takarta.
„Szabadítsátok ki a vásznakból, hadd menjen!” — mondta Jézus.
A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik(A)
45 Ennek hatására sokan hittek benne azok közül a júdeabeliek közül, akik Máriát a sírhoz kísérték, és látták, amit Jézus tett. 46 Néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és nekik is elmondták, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt. 47 Emiatt a főpapok és a farizeusok összehívták a Főtanácsot. Amikor összegyűltek, ezt kérdezték egymástól: „Most mitévők legyünk? Ez az ember tényleg sok csodát tesz! 48 Ha engedjük, hogy ezt folytassa, a végén majd mindenki hinni fog benne! Azután majd jönnek a rómaiak, elveszik tőlünk a Templom és a nép fölötti irányítást!”
49 Akkor Kajafás, a Főtanács egyik tagja, aki abban az évben a főpap volt, ezt mondta: „Nem tudtok ti semmit! 50 Nem értitek, hogy jobb, ha csak egy ember hal meg a nép helyett, mintha az egész nemzet elpusztul?”
51 Ezt azonban nem magától mondta, hanem prófétált, mivel abban az évben ő volt a főpap. Ez a prófécia azt jelentette, hogy Jézusnak meg kell halnia a népért. 52 De nem csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszéledt gyermekeit összegyűjtse, és eggyé tegye.
53 Ettől a naptól kezdve a vallási vezetők már arról tanácskoztak, hogyan végezzenek Jézussal. 54 Emiatt Jézus többé nem mutatkozott nyilvánosan a júdeabeliek között. Tanítványaival együtt elvonult egy pusztához közeli városba, Efraimba.
55 Közeledett a zsidók nagy ünnepe, a páska. Ezért vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy még az ünnep előtt elvégezzék a megtisztulási szertartásokat. 56 A Templom területén nagy tömeg gyűlt össze. Az emberek keresték Jézust, és egymástól kérdezgették: „Mit gondoltok, talán nem is jön fel az ünnepre?” 57 A főpapok és a farizeusok pedig kiadták a parancsot, hogy ha valaki tudja, hol van Jézus, azonnal jelentse, mert le akarták tartóztatni őt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center