Old/New Testament

Dávid a Szövetségládát elhozza Kirját-Jeárimból^(A)

13 Dávid tanácskozott seregének a vezetőivel és a többi főembereivel, ² majd összehívta az egész seregét, és ezt mondta nekik: „Ha ti is jónak látjátok, és ha Istenünk, az Örökkévaló ezt akarja, üzenjünk a többi testvéreinknek is, Izráel földjének minden részébe! Üzenjünk a papoknak és a lévitáknak, üzenjünk a városoknak és a falvaknak! Üzenjünk nekik, hogy mindannyian jöjjenek ide hozzánk! ³ Azután keressük fel együtt az Örökkévaló Szövetségládáját, és hozzuk ide, Jeruzsálembe, mert Saul idejében nem törődtünk vele!” ⁴ Az egész gyűlés egyetértett Dáviddal, mert mindenki úgy gondolta, hogy ez így helyes.

⁵ Összegyűjtötte hát Dávid Izráel egész népét az ország déli határától (az egyiptomi Síhór-pataktól) az északi határig (a Hamátba vezető útig), hogy elhozzák az Isten Szövetségládáját Kirját-Jeárimból.

⁶ Akkor Dávid egész Izráellel együtt felvonult a Júda területén lévő Baalába, vagyis Kirját-Jeárimba, hogy elhozzák onnan a kerubok fölött trónoló Isten, az Örökkévaló Szövetségládáját, amelynél az ő nevét segítségül hívják.

⁷ Elhozták tehát azt Abinádáb házából, és egy új szekérre helyezték, amelyet Uzza és Ahjó vezetett.

⁸ Dávid és az egész nép pedig teljes szívvel-lélekkel ujjongott és ünnepelt az Örökkévaló előtt. Táncoltak, énekeltek, és lantokkal, hárfákkal, dobokkal, cintányérokkal és trombitákkal zenéltek.

⁹ Amikor elérkeztek a Kídón szérűskertjéhez, ahol a gabonát szokták csépelni, az ökrök megbotlottak, és a Szövetségláda elmozdult a szekéren. Uzza ekkor kinyújtotta a kezét, hogy helyreigazítsa a Szövetségládát. ¹⁰ Ebben a pillanatban az Örökkévaló megharagudott Uzzára, és halálra sújtotta őt, mert hozzá mert nyúlni a Szövetségládához. Így halt meg Uzza az Örökkévaló előtt. ¹¹ Dávid megharagudott, hogy az Örökkévaló lesújtott Uzzára. Ezért nevezik azt a helyet mindmáig így: „Perec-Uzza”.^[a]

¹² Akkor Dávidot nagy félelem fogta el: Istentől félt. Azt mondta: „Hogyan is merészelhetném az Isten Szövetségládáját magamhoz vinni?” ¹³ Ezért nem vitte tovább a Szövetségládát a saját városába, hanem a gáti Obed-Edóm házánál hagyta, ¹⁴ három hónapig. Az Örökkévaló pedig nagyon megáldotta ezt a családot, és mindent, ami az övék volt.

Dávid királysága megerősödik^(B)

14 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz. Küldött neki cédrusgerendákat, kőműves- és ácsmestereket is, hogy Dávidnak palotát építsenek. ² Ekkor értette meg Dávid, hogy az Örökkévaló megerősítette őt, hogy Izráel királya legyen, mert királyságát felvirágoztatta, Izráel népének a javára.

³ Dávid Jeruzsálemben — a meglévők mellé — még több feleséget vett, akiktől számos fia és leánya született. ⁴ Ezek a gyermekei születtek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon, ⁵ Jibhár, Elisúa, Elpelet, ⁶ Nógah, Nefeg, Jáfía, ⁷ Elisáma, Beeljádá és Elifelet.

Győztes csaták a filiszteusok ellen^(C)

⁸ A filiszteusok megtudták, hogy Dávidot felkenték egész Izráel királyává, ezért az egész seregük felkerekedett, hogy harcoljanak ellene. Ezt Dávid is megtudta, és kivonult ellenük. ⁹ A filiszteusok megtámadták, és kirabolták a Refáim völgyét. ¹⁰ Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Megtámadjam-e a filiszteusokat? Kezembe adod-e őket, hogy megverjem a seregüket?”

Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Támadd meg, és a kezedbe adom őket!”

¹¹ Akkor Dávid a seregével megtámadta Baál-Perácim^[b] városát, és megverte a filiszteusokat. Azóta nevezik ezt a várost Baál-Perácimnak, mert Dávid a győzelem után ezt mondta: „Isten az én kezem által áttört az ellenségen, ahogy a víz áttöri a gátat!” ¹² A filiszteusok elfutottak, és otthagyták a bálványaikat, Dávid pedig megparancsolta az embereinek, hogy égessék el azokat.

¹³ Egy idő múlva a filiszteusok ismét a Refáim-völgyben támadtak. ¹⁴ Dávid ekkor is megkérdezte az Örökkévalót, aki azt mondta neki: „Most ne szemből támadj rájuk, hanem kerüld meg őket, és a balzsam-fák felől támadd meg őket! ¹⁵ Várd meg, amíg meghallod a harcba induló sereg támadásának zaját a balzsam-fák tetején — Isten előtted vonul a filiszteusok ellen, hogy megverje őket. Akkor te is támadd meg a filiszteusokat!” ¹⁶ Dávid mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta neki, és legyőzte a filiszteusokat. Dávid katonái üldözték és vágták az ellenséget Gibeontól egészen Gézerig. ¹⁷ Dávid híre eljutott minden országba, és az Örökkévaló minden nemzetben tiszteletet és félelmet keltett Dávid iránt.

Dávid Jeruzsálembe viteti a Szövetségládát^(D)

15 Ezután Dávid házakat épített magának és családjának a Dávid városában, Jeruzsálemben. Majd helyet készített az Isten Szövetségládájának: egy sátrat állított fel annak számára. ² Azt mondta: „Csak a léviták hordozhatják a Szövetségládát, senki más. Az Örökkévaló választotta ki őket, hogy mindörökké szolgálják őt, és hogy hordozzák az Örökkévaló Szövetségládáját.”

³ Azután összegyűjtötte Jeruzsálembe Izráel egész népét, hogy az Örökkévaló Szövetségládáját felvigyék arra a helyre, amelyet erre a célra készített. ⁴ Összehívta Áron leszármazottjait, és a lévitákat is. Ezek a következők voltak: ⁵ Kéhát családjából Úriél, a vezetőjük és 120 rokona, ⁶ Mérári családjából Aszájá, a vezetőjük és 220 rokona, ⁷ Gérsón családjából Jóel, a vezetőjük és 130 rokona, ⁸ Elicáfán családjából Semajá, a vezetőjük és 200 rokona, ⁹ Hebron családjából Eliél, a vezetőjük és 80 rokona, ¹⁰ Uzziél családjából Amminádáb, a vezetőjük és 112 rokona.

Dávid hívatja a papokat és a lévitákat

¹¹ Majd Dávid hívatta Cádók és Ebjátár papokat, és a következő lévitákat: Úriél, Aszájá, Jóel, Semajá, Eliél és Amminádáb. ¹² Azt mondta nekik: „Ti vagytok a léviták nemzetségfői. Szenteljétek meg magatokat a rokonaitokkal együtt, hogy felvihessétek az Örökkévalónak, Izráel Istenének Szövetségládáját arra a helyre, amelyet készítettem. ¹³ Az előző alkalommal nem voltatok velünk, s emiatt magunkra vontuk Istenünk, az Örökkévaló haragját, mivel nem kértük ki a tanácsát, hogyan kell megfelelően hordoznunk a Szövetségládát.”

¹⁴ Tehát megszentelték magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék az Örökkévalónak, Izráel Istenének Szövetségládáját. ¹⁵ A léviták rudakkal vállukra emelték a ládát, és úgy vitték — ahogyan azt az Örökkévaló szava szerint Mózes megparancsolta.

Dávid kijelöli az énekes lévitákat

¹⁶ Dávid parancsa szerint a léviták vezetői — a saját rokonaik közül — énekeseket választottak ki, akik hangos énekszóval, hárfa, lant és cintányér kíséretével dicsérték az Örökkévalót.

¹⁷ Így választották ki énekesnek Hémánt, Jóel fiát, azután Ászáfot, Berekjáhú fiát, és Mérári családjából Étánt, Kúsájáhú fiát. Ők valamennyien rokonok voltak. ¹⁸ Velük együtt szolgáltak, mint segítők a következő rokonaik: Zekarjáhú, Bén, Jaaziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Benájáhú, Maaszéjáhú, Mattitjáhú, Elifléhú és Miknéjáhú. Azután két ajtóőrt is kijelöltek: Obed-Edómot és Jeiélt.

¹⁹ Az énekesek, Hémán, Ászáf és Étán kezelték a bronzból készült cintányérokat is. ²⁰ Zekarjá, Aziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Maaszéjáhú és Benájáhú játszottak a magas hangú húros hangszereken.^{[c] 21} Mettitjáhú, Elifléhú, Miknéjáhú, Obed-Edóm, Jeíél, és Azazjáhú a mélyebb hangú húros hangszereket^[d] szólaltatták meg. ²² Az éneklésben Kenanjáhú volt a léviták vezetője, mert ő értett ehhez a legjobban. Így az éneklést ő irányította.

²³ Berekjá és Elkána őrködtek a Szövetségládánál, a bejárat előtt. ²⁴ A trombitákat a következő papok fújták az Isten Szövetségládája előtt: Sebanjáhú, Jósafát, Netanél, Amászaj, Zekarjáhú, Benájáhú és Eliézer. Obed-Edóm és Jeiél szintén a Szövetségládánál őrködtek a bejárat előtt.

²⁵ Akkor Dávid vezetésével Izráel népének a vezetői és hadsereg vezérei nagy örömmel elmentek Obed-Edóm házához, hogy elhozzák onnan az Örökkévaló Szövetségládáját. ²⁶ Az Örökkévaló megsegítette a lévitákat, akik a Szövetségládát vitték, ezért feláldoztak az Örökkévalónak hét bikát és hét kost. ²⁷ Dávid, a Szövetségládát hordozó léviták, az énekesek és Kenanjá, a vezetőjük valamennyien finom lenvászon ruhát viseltek. Dávid ezen felül lenvászon efódot is vett magára.

²⁸ Így vitte egész Izráel az Örökkévaló Szövetségládáját hangos örömkiáltásokkal, a sófár hangja mellett; trombitaszóval, és cintányérokkal, hárfákkal, lantokkal kísérve.

²⁹ Amikor a Szövetségládát bevitték a Dávid városába, Mikál, Saul leánya, Dávid felesége kinézett az ablakon. Látta, hogy Dávid király ugrál és táncol örömében, és emiatt megvetette őt.

Jézus és testvérei

7 Jézus ezután Galilea tartományában járt. Nem akart Júdeában maradni, mert a vallási vezetők meg akarták ölni. ² Közel volt a Sátoros ünnep, a zsidók ünnepe, ³ ezért testvérei ezt mondták Jézusnak: „Jobb lenne, ha felmennél Júdeába, az ünnepre, hadd lássák a tanítványaid, amit teszel! ⁴ Ha valaki népszerű akar lenni, az ne rejtőzzön el a nyilvánosság elől! Mutasd meg magad az egész világnak, hadd lássa mindenki a csodáidat!” ⁵ Ezt azért mondták a testvérei, mert még ők sem hittek benne.

⁶ Jézus így felelt: „Az én időm még nem jött el, de számotokra minden idő alkalmas. ⁷ Titeket nem gyűlölhetnek az emberek, de engem gyűlölnek, mert rájuk bizonyítom a gonosz tetteiket. ⁸ Ti csak menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel, mert nincs itt az ideje.” ⁹ Ezután Jézus még Galileában maradt, ¹⁰ a testvérei pedig elindultak Jeruzsálembe, az ünnepre.

Valamivel később azonban Jézus is elindult, de titokban, mert nem akarta, hogy felismerjék. ¹¹ A júdeaiak keresték Jézust az ünnepek alatt, és egymást kérdezgették: „Hol lehet az az ember?”

¹² Az ünnepre összegyűlt tömegben sokan Jézusról beszéltek és vitatkoztak, de csak egymás között. Voltak, akik azt mondták róla: „Jó ember.”

Mások meg azt: „Nem, dehogy is jó, hiszen félrevezeti az embereket.” ¹³ De nyíltan senkisem mert róla beszélni, mert féltek a vallási vezetőktől.

Jézus tanít a Templom udvarában

¹⁴ Az ünnepi hét fele már elmúlt, mikor Jézus felment a Templom udvarába, és tanítani kezdte a sokaságot. ¹⁵ A vallási vezetők megdöbbentek a tanításán: „Hogyan ismerheti ilyen jól az Írásokat, ha nem tanulta a tanításainkat?”

¹⁶ Jézus pedig így felelt nekik: „Amit én tanítok, az nem tőlem származik, hanem attól, aki elküldött engem. ¹⁷ Ha valaki Isten akaratát akarja véghezvinni, az el tudja dönteni, hogy Istentől van-e, amit tanítok, vagy magamtól. ¹⁸ Mert aki a saját gondolatait hirdeti, az magának akar elismerést és dicsőséget szerezni. Aki pedig annak akar dicsőséget szerezni, aki őt elküldte, az igaz ember, és nincs benne hamisság. ¹⁹ Nem Mózes adta nektek a Törvényt? Mégsem engedelmeskedik a Törvénynek egyikőtök sem! Miért akartok engem megölni?”

²⁰ Erre azok így feleltek: „Gonosz szellem van benned! Ki akar téged megölni?”

²¹ Jézus így válaszolt: „Véghezvittem valamit, amin mindannyian csodálkoztok. ²² Mózes elrendelte a körülmetélést. (Bár az eredetileg nem tőle származott, hanem az előtte élő atyáktól.) Ti pedig akkor is körülmetélitek a kisgyermeket, ha az a nap történetesen szombatra esik. ²³ Ha pedig elvégezhetitek a körülmetélést szombaton úgy, hogy ezzel nem sértitek meg Mózes Törvényét, akkor miért haragszotok rám, hogy valakinek az egész testét meggyógyítottam szombaton? ²⁴ Ne a látszat alapján ítéljetek, hanem igazságosan, és méltányosan!”

Valóban Jézus-e a Messiás?

²⁵ Ekkor néhány jeruzsálemi lakos azt mondta: „Nem ő az, akit meg akarnak ölni? ²⁶ De hiszen most nyiltan beszél, és nem szólnak ellene! Talán felismerték a vezetők, hogy valóban ő a Messiás? ²⁷ Másrészt viszont, ha a Messiás eljön, senki sem fogja tudni, honnan jön, őróla meg tudjuk, hogy honnan származik!”