Old/New Testament
Jóáház, Izráel királya
13 Jóás, Ahazjá fia, Júda királya uralkodása 23. évében Jóáház, Jéhú fia lett Izráel királya. Tizenhét évig uralkodott Samáriában. 2 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűneihez, amelyekkel ő bűnbe vezette Izráelt. Ezektől Jóáház sem tért el. 3 Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Izráelre, és kiszolgáltatta Hazáélnek, meg Benhadadnak, Hazáél fiának, Arám királyainak.
Az Örökkévaló megkönyörül Izráelen
4 Akkor azonban Jóáház könyörgött az Örökkévalónak, aki meghallgatta és segített rajta, mert látta Izráel nyomorúságát, és hogy Arám királyai mennyire sanyargatják őket. 5 Az Örökkévaló szabadítót küldött Izráelnek, aki megmentette őket az arámok hatalmából, hogy Izráel népe nyugodtan lakhasson otthonaiban, mint azelőtt.
6 Ennek ellenére Izráel népe mégsem szakított azokkal a bűnökkel, amelyekbe Jeroboám és utódai vezették őket, hanem Jeroboám útján jártak, és az Asera-oszlopok is megmaradtak Samáriában.
7 Arám királya úgy szétszórta Jóáház seregét, mint csépléskor a polyvát a szél. Annyira elpusztította őket, hogy Izráelben mindössze 50 harci szekérbe fogható ló, 10 harci szekér és 10 000 gyalogos katona maradt.
8 Jóáház egyéb dolgait, hőstetteit és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 9 Azután meghalt Jóáház, és eltemették Samáriában ősei mellé. Fia, Jóás követte Izráel trónján.
Jóás, Izráel királya
10 Jóás, Júda királya uralkodásának 37. évében lett Jóás,[a] Jóáház fia Izráel királya, és 16 évig uralkodott Samáriában. 11 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűneihez, amelyekkel bűnbe vezette Izráelt. Ezektől ő sem tért el, hanem folytatta azokat.
12 Jóásnak, Izráel királyának egyéb dolgait, mindazt, amit tett; meg hőstetteit, amikor harcolt Amacjá, Júda királya ellen — följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 13 Azután meghalt Jóás, és eltemették Samáriában Izráel előbbi királyai mellé. Izráel trónján a fia, Jeroboám követte.
Jóás király segítséget kér Elizeustól
14 Elizeus megbetegedett — és később bele is halt ebbe a betegségbe. Jóás, Izráel királya meglátogatta Elizeust, és ráborulva siratta: „Atyám! Atyám! Izráel harci szekerei és lovai!”[b]
15 Elizeus ezt mondta neki: „Vedd a kezedbe íjadat és nyilaidat!” Jóás így is tett.
16 Majd ezt mondta a királynak Elizeus: „Feszítsd meg az íjat!”
Amikor Jóás megfeszítette az íjat, Elizeus rátette kezét a király kezére, 17 és azt mondta: „Tárd ki az ablakot kelet felé!”
Majd miután a király kinyitotta, szólt neki: „Most lődd ki a nyilat!”
A király ellőtte a nyílvesszőt, s akkor Elizeus így szólt: „Látod, ez az Örökkévaló szabadításának a nyila, amellyel megszabadítja Izráelt Arámtól! Mert megsemmisítő győzelmet aratsz az arám sereg fölött Afék mellett.”
18 Majd még ezt mondta a királynak: „Most fogd meg a nyílvesszőket, és üss a földre!”
Jóás fogta a nyílvesszőket és háromszor a földre ütött velük, de azután abbahagyta.
19 Isten embere megharagudott, és ezt kiáltotta: „Miért hagytad abba? Ötször vagy hatszor kellett volna a földre ütnöd, akkor a teljes megsemmisülésig megverted volna Arám hadseregét! De így csak háromszor fogod legyőzni őket.”
Elizeus legutolsó csodatette
20 Ezután Elizeus meghalt, és eltemették. A következő tavaszon — szokásuk szerint — moábi rablócsapatok portyáztak Izráel területén. 21 Éppen akkor egy férfit temettek, s hirtelen meglátták az egyik moábi rablócsapatot. Emiatt a holttestet sietve betették Elizeus sírkamrájába. Azonban, ahogy a halott teste hozzáért Elizeus csontjaihoz, a férfi életre kelt, és talpra állt.
Jóás háromszoros győzelme
22 Jóáház uralkodásának egész idején Hazáél, Arám királya sokat szorongatta Izráelt. 23 Azután az Örökkévaló az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére való tekintettel megkönyörült Izráelen, és kegyelemmel fordult feléjük. Mind a mai napig nem akarta teljesen elpusztítani őket, és nem lökte el őket magától.
24 Hazáél, Arám királya meghalt, és a fia, Benhadad követte a trónon. 25 Ezután Jóás, Jóáház fia visszafoglalta Benhadadtól, Hazáél fiától azokat az izráeli városokat, amelyeket az arámok háborúban vettek el Jóáház királytól. Háromszor aratott győzelmet Jóás az arám sereg fölött, és visszafoglalta a városokat.
Amacjá, Júda királya(A)
14 Jóás, Jóáház fia, Izráel királya uralkodásának második évében lett király Amacjá, Jóásnak, Júda királyának a fia. 2 Huszonöt éves korában lépett trónra, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehóaddánnak hívták, Jeruzsálemből származott. 3 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló jónak tart, de nem annyira, mint ősapja, Dávid király, mert mindenben apjának, Jóásnak a példáját követte. 4 Az áldozati magaslatokat még ekkor is használták, s a nép ott mutatta be áldozatait.
5 Amikor Amacjá királyi hatalma megerősödött, megölette azokat az udvari embereket, akik apját, Jóás királyt meggyilkolták. 6 Azonban a gyilkosok fiait nem végeztette ki, mert így van megírva Mózes Törvénykönyvében, amelyet az Örökkévaló elrendelt: „Ne ítéljék halálra az apát fia bűne miatt, se a fiút apja bűnéért. Mindenkit csak a saját bűne miatt lehet halálra ítélni.”[c]
7 Amacjá volt az, aki legyőzte az edomiak 10 000 fős seregét a Sós-völgyben vívott csatában. Szela városát megostromolta és elfoglalta, azután elnevezte Jokteélnek — és ezt ma is így hívják.
Amacjá vereséget szenved Jóástól
8 Ezután Amacjá követeket küldött Jóáshoz, Izráel királyához ezzel az üzenettel: „Jöjj ki, ütközzünk meg szemtől-szembe!” Jóás Jóáház fia, Jéhú unokája volt.
9 De Jóás, Izráel királya ezt válaszolta: „A Libanon-hegyen nőtt kis bogáncskóró azt üzente a hatalmas libanoni cédrusnak: »Add feleségül leányodat a fiamhoz!« Azután egy arra járó mezei vad letaposta a bogáncsot. 10 Az edomiakat valóban legyőzted — emiatt bíztad el magad? Elégedj meg ezzel a dicsőséggel! Miért keresnél magadnak bajt? Maradj csak otthon, hiszen csak elesnél a csatában — Júdával együtt!”
11 De Amacjá nem hallgatott rá. Így hát a két sereg felvonult, és a júdai Bétsemesnél csatarendbe álltak egymással szemben. Az egyik oldalon Jóás, Izráel királya, a másikon Amacjá, Júda királya vezette a seregeket. 12 A csatában Júda vereséget szenvedett Izráeltől. Amacjá katonái hazafutottak, 13 őt magát pedig Jóás, Izráel királya elfogta, és Jeruzsálembe vitte. (Amacjá, Júda királya, Jóás fia, és Jóáház unokája volt.) Azután Jóás lerombolta Jeruzsálem falainak egy részét: az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig, 400 könyök[d] hosszan. 14 Ezen felül elvitte az összes aranyat, ezüstöt és a templomi eszközöket az Örökkévaló házából, valamint a királyi palota kincseit is. Túszokat is szedett, és így tért haza Samáriába.
Jóás és Amacjá halála
15 Jóásnak, Izráel királyának egyéb dolgait, mindazt, amit tett; meg hőstetteit, amikor harcolt Amacjá, Júda királya ellen — följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 16 Azután meghalt Jóás, és eltemették Samáriában Izráel előbbi királyai mellé. Izráel trónján Jóást a fia, Jeroboám követte.
17 Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt, miután Jóás, Jóáház fia, Izráel királya meghalt. 18 Amacjá uralkodásának többi eseményét följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 19 Amacjá ellen összeesküvést szőttek Jeruzsálemben — ő pedig elmenekült Lákisba. De oda is utána küldtek embereket, akik megölték Amacját. 20 Majd a holttestét lovakon visszahozták Jeruzsálembe, és ősei mellé temették a Dávid városában.
Uzzijjá, Júda királya
21 Azután Júda egész népe a tizenhat éves Uzzijját[e] tette királlyá apja, Amacjá helyett. 22 Uzzijjá volt az, aki felépítette és ismét Júdához csatolta Élat városát. Ez azután történt, hogy Amacjá király meghalt, és ősei mellé temették.
II.Jeroboám, Izráel királya
23 Amacjá, Jóás fia, Júda királya uralkodása 15. évében II.Jeroboám, Jóás fia lett Izráel királya. Negyvenegy évig uralkodott Samáriában. 24 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Követte I.Jeroboámnak,[f] Nebát fiának összes bűnét, amelyekkel ő bűnbe vezette Izráelt. 25 II.Jeroboám király volt az, aki helyreállította Izráel eredeti határait a Hamátba vezető úttól a Holt-tengerig. Ez pontosan úgy történt, ahogyan az Örökkévaló, Izráel Istene mondta szolgája, a Gat-Héferből való Jónás próféta, Amittaj fia által. 26 Mert az Örökkévaló látta Izráel népének — a szolgáknak és a szabadoknak egyaránt — keserves nyomorúságát, s látta, hogy nincs, aki megszabadítsa őket. 27 Az Örökkévaló nem akarta eltörölni Izráel nevét a földről, ezért megszabadította őket II.Jeroboám, Jóás fia által.
28 II.Jeroboám, Izráel királya visszafoglalta Damaszkuszt és Hamátot Izráel számára — mert ezek a városok egykor Júdához tartoztak. Mindezeket és II.Jeroboám többi dolgait; mindazt, amit tett, meg a hőstetteit följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 29 Azután meghalt II.Jeroboám, és eltemették elődei, Izráel korábbi királyai mellé. A trónon fia, Zekarjá követte.
A kánai lakodalom
2 Két nappal később lakodalom volt a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is részt vett. 2 Meghívták Jézust és a tanítványait is. 3 A lakodalom közben elfogyott a bor, s ekkor Jézus anyja szólt a fiának: „Nincs több boruk!”
4 Jézus azonban ezt válaszolta: „Mi közünk nekünk ehhez? Nem jött még el az én időm.”
5 Jézus anyja mégis szólt a szolgáknak: „Akármit mond nektek, tegyétek meg!”
6 Volt ott hat nagyméretű, kőből készült víztartó, amelyet a zsidók a szertartásos tisztálkodáshoz[a] szoktak használni. Ezekbe egyenként kb. 80–120 liter víz fért.
7 Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Azok pedig színig töltötték a víztartókat.
8 Azután Jézus mondta nekik: „Merítsetek belőle, és vigyétek a násznagynak!”
A szolgák így is tettek. 9 A násznagy megkóstolta a borrá változott vizet. (Ő nem tudta, honnan van a bor, de a szolgák, akik hozták, tudták.) Akkor a násznagy odahívta a vőlegényt, 10 és azt mondta neki: „Mindenki a legjobb bort szolgálja fel először, és amikor a vendégek már részegek, akkor hozzák az olcsó bort. Te meg mostanáig tartogattad a legjobb borodat?”
11 Jézus jelei és csodái közül ez volt az első, amelyet a galileai Kánában mutatott meg. Kézzelfoghatóan megmutatta a dicsőségét, a tanítványai pedig hittek benne.
12 Ezután Kapernaumba ment anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
Jézus kikergeti a kereskedőket a Templomból(A)
13 Közeledett már a júdeaiak páska ünnepe, ezért Jézus felment Jeruzsálembe. 14 Látta, hogy a Templom udvarában marhákat, juhokat, galambokat árulnak, és pénzváltók ülnek az asztalaiknál. 15 Ekkor felragadott néhány kötelet, azokat marokra fogta, mint egy korbácsot, és kizavarta a kereskedőket a Templom területéről, a juhokkal és a marhákkal együtt. A pénzváltók pénzét szétszórta, és asztalaikat felborította. 16 A galambárusoknak is mondta: „Ki innen! Vigyétek el ezeket! Ne tegyétek Atyám házát piactérré!”
17 Tanítványainak eszébe jutott, hogy az Írás ezt mondja:
„Templomod iránti féltékeny, szenvedélyes szeretet emészt engem.”[b]
18 Egyes júdeaiak, ezt mondták Jézusnak: „Mutass nekünk valami csodás jelet annak bizonyítására, hogy jogod van ilyeneket tenni!”
19 Jézus ezt felelte: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt újra felépítem!”
20 Erre azok így válaszoltak: „Negyvenhat évig építették a Templomot, te meg három nap alatt újjáépítenéd?!”
21 De nem értették meg, hogy Jézus nem a Templom épületeiről, hanem a saját testéről beszélt. 22 Később, már Jézus feltámadása után, tanítványai visszaemlékeztek mindarra, amit ekkor mondott, és hittek az Írásban és Jézus szavaiban.
23 Amíg Jézus Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek és bíztak benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. 24 Ő azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte őket. 25 Nem volt szüksége rá, hogy valaki megmondja neki, mi van az emberekben, mert eleve jól ismerte mindegyiküket.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center