Old/New Testament

Bálám első próféciája

23 Akkor Bálám ezt mondta Bálák királynak: „Építtess itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost áldozatul”. ² A király mindezt előkészítette, majd Bálámmal együtt föláldoztak mindegyik oltáron egy bikát és egy kost.

³ Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt az oltár mellett, amelyen az égőáldozat van, én pedig távolabb megyek. Hátha megjelenik nekem az Örökkévaló, és ad valamilyen kijelentést. Akkor majd elmondom neked.” Ezután Bálám fölment egy kopár hegyoromra.

⁴ Isten megjelent Bálámnak, aki így szólt hozzá: „Megépítettem a 7 oltárt, és föláldoztam neked 7 bikát és 7 kost”.

⁵ Az Örökkévaló pedig Báláknak szóló üzenetet adott Bálám szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki!”

⁶ Bálák vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt.

⁷ Akkor Bálám ezt a próféciát mondta:

¹¹ Bálák király fölháborodott: „Mit tettél? Ide hozattalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és te megáldottad őket!”

¹² De Bálám ezt felelte: „Csak azt mondhatom, amit az Örökkévaló a számba ad!”

¹³ „Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan Izráel táborának csak egy részét láthatod, nem az egészet! Majd onnan átkozd meg őket!” ¹⁴ Elvezette hát a király Bálámot az őrszemek helyére,^[c] a Piszgá-hegy tetejére, majd ott is építtetett 7 oltárt, és égőáldozatul föláldozott rajtuk 7 bikát és 7 kost.

¹⁵ Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt, az égőáldozat mellett, én pedig távolabb megyek, hogy az Örökkévalóval találkozzam”.

¹⁶ Az Örökkévaló ismét elébe jött Bálámnak, igét adott a szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki”.

¹⁷ Bálám vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt. „Mit mondott az Örökkévaló?” — kérdezte a király.

Bálám második próféciája

¹⁸ Akkor Bálám ismét prófétált:

²⁵ Akkor Bálák király fölkiáltott: „Ha már nem átkozod, legalább ne áldd meg őket!”

²⁶ „Nem megmondtam neked, hogy azt fogom tenni, amit az Örökkévaló parancsol nekem?”

²⁷ Ezután Bálák király még egyszer próbálkozott: „Jöjj velem Bálám még egy másik helyre, hátha ott megengedi neked Isten, hogy onnan megátkozd azt a népet a kedvemért”. ²⁸ Elvezette hát Bálámot a Peór-hegy tetejére, ahonnan az egész környező pusztaságot jól lehetett látni.

²⁹ Ott Bálám ismét ezt mondta: „Építs nekem itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost az áldozathoz”. ³⁰ A király mindent elkészíttetett, majd föláldozták az állatokat égőáldozatul az oltárokon.

Bálám harmadik próféciája

24 Bálám észrevette, hogy az Örökkévaló áldani akarja Izráel népét. Ezért nem folyamodott többé a szokásos varázslathoz, mint addig tette, hanem a puszta felé fordult. Látta a távolban Izráel sátrait, ahogy törzsenként, a megszabott rendben táboroztak. Akkor Isten Szelleme szállt rá, ³ és megint prófétálni kezdett:

¹⁰ Ennek hallatára Bálák király megharagudott Bálámra, és összecsapta kezét: „Hát ezért hívattalak ide, hogy megáldjad ellenségeimet? Azt kértem tőled, hogy átkozd meg őket, te pedig már háromszor is áldást mondtál átok helyett! ¹¹ Takarodj a szemem elől, és sürgősen térj vissza földedre! Megígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de látod, az Örökkévaló megfosztott tőle!”

¹² De Bálám így felelt: „Emlékezz, mit válaszoltam hozzám küldött követeidnek: ¹³ »Ha királyotok, Bálák, ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék az Örökkévaló parancsa ellenére sem jót, sem rosszat. Azt kell mondanom, amit az Örökkévaló parancsol nekem.« ¹⁴ Most pedig visszatérek a saját népemhez, de előbb még feltárom előtted, mit fog Izráel tenni a te népeddel”.

Bálám negyedik próféciája

¹⁵ Ekkor Bálám ismét prófétált:

²⁰ Majd Bálám Amálek népére tekintett, és ezt prófétálta róla:

²¹ Majd a kéniek^[j] népére nézett, és ezt prófétálta róluk:

²³ Majd ismét prófétált:

²⁵ Ezután Bálám hazatért, és Bálák király is elment a maga útján.

Izráel testi és szellemi paráznasága Baál-Peórban

25 Amikor Izráel népe Sittímben táborozott, a férfiak szexuális bűnt^[m] követtek el a moábi nőkkel, ² akik meghívták őket, hogy vegyenek részt olyan pogány szertartáson, ahol a moábiak a maguk bálványisteneinek áldoztak. Sokan el is mentek, részt vettek ezeken az áldozati lakomákon, és imádták a moábiak bálványisteneit. ³ Így történt, hogy Izráelből sokan Baál-Peórhoz, ehhez a hamis bálványistenhez csatlakoztak.

Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Izráelre, ⁴ és ezt mondta Mózesnek: „Hívasd a nép összes vezetőjét, és végeztesd ki őket az egész nép szeme láttára, majd a holttestüket akaszd föl az Örökkévaló előtt! Akkor majd elmúlik az Örökkévaló lángoló haragja, amely Izráel ellen föllobbant”.

⁵ Mózes hívatta Izráel bíráit, és ezt parancsolta nekik: „Mindegyikőtök ölje meg a rábízottak közül azokat, akik csatlakoztak Baál-Peórhoz, hogy azt a bálványt imádják!”

⁶ Mózes és Izráel egész közössége összegyűlt a Találkozás Sátorának bejárata előtt, és sírtak. Egy izráeli férfi éppen akkor hozott magával egy midjáni nőt az egész közösség szeme láttára, és bevitte családja sátrába. ⁷ Fineás azonban — aki Áron fiának, Eleázárnak a fia volt — otthagyta a közösséget, fogta a lándzsáját, ⁸ utána ment az izráeli férfinak a sátorba, és egyszerre keresztüldöfte a férfit és a nőt is deréktájon a lándzsájával. Ekkor megszűnt a csapás, amellyel az Örökkévaló sújtotta Izráel népét, ⁹ de addigra már 24 000 ember meghalt a táborban.

¹⁰ Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: ¹¹ „Mivel Fineás, Eleázár fia, Áron főpap unokája féltő szeretetemtől indítva cselekedett, ezzel megmentette haragomtól Izráel népét: tehát nem fogom teljesen elpusztítani őket. ¹² Mondd meg Fineásnak, hogy ezért szövetséget kötök vele: a barátom lesz örökké! ¹³ Fineással és utódaival szövetséget kötök, hogy örökre papjaim legyenek, mert Fineás féltő szeretetre indult, Istenéért cselekedett — és így szerzett engesztelést Izráel számára”.

¹⁴ Ez volt az a két személy, akiket Fineás egyszerre megölt: az izráeli férfi Zimri, Szálú fia, Simeon törzse egyik nemzetségének vezetője, ¹⁵ a midjáni asszony pedig Kozbi^[n], Cúr leánya. Cúr Midján egyik nemzetségének vezetője volt.

¹⁶ Ezután az Örökkévaló szólt Mózesnek: ^17-18 „A midjániak ellenségeitekké váltak, amikor csapdába csaltak benneteket Peórnál. Ugyancsak csapdát állítottak Kozbi, a midjáni vezető leánya által, akit megöltek a csapás napján, amely Peór miatt sújtott Izráelre. Ezért hát támadjátok meg a midjániakat, és verjétek szét őket, mert ellenségeitek ők!”

¹⁴ Ezután Jézus ismét magához hívta az embereket, és ezt mondta: „Figyeljetek rám mindnyájan, és értsétek meg, amit mondok! ¹⁵ Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről jut bele, hanem az, ami belőle származik!” ^[16] [a]

¹⁷ Miután otthagyta a tömeget, és bement a házba, tanítványai megkérdezték, hogy mit jelent az, amiről beszélt. ¹⁸ Jézus így válaszolt: „Hát ti sem értitek?! Nem tudjátok, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, amit megeszik? ¹⁹ Hiszen az nem a szívébe kerül, hanem a gyomrába, majd pedig kiürül onnan.” Ezzel Jézus azt jelentette ki, hogy minden étel „tiszta”, vagyis megehető.

²⁰ Majd így folytatta: „Az teszi tisztátalanná az embert, ami a belsejéből származik. ²¹ Mert belülről, a szívből származnak a gonosz gondolatok, a szexuális bűnök, a lopások, a gyilkosságok, ²² a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, a fösvény és szűkmarkú lelkület, a gyalázkodás, a büszkeség és az esztelenség. ²³ Mindezek a gonosz dolgok az ember belsejéből származnak, és ezek teszik tisztátalanná.”

Jézus segít egy föníciai asszonyon^(A)

²⁴ Jézus ezután elment onnan Tírusz vidékére. Ott bement egy házba, mert nem akarta, hogy észrevegyék. Mégis kitudódott, hogy ott van. ²⁵ Megtudta ezt egy asszony is, akinek a leányában gonosz szellem lakott. Odament hát Jézushoz, és a lábaihoz borult. ²⁶ Ez az asszony görög származású volt, a szíriai Föníciában született. Könyörgött Jézusnak, hogy űzze ki a leányából a gonosz szellemet.

²⁷ Jézus így válaszolt neki: „Először a gyermekeknek kell jóllakniuk. Nem helyes, ha elvesszük tőlük a kenyeret, és odadobjuk a kutyáknak.”

²⁸ Az asszony így válaszolt: „Igen, Uram, de még az asztal alatt levő kutyák is ehetnek a gyermekektől lehulló morzsákból.”

²⁹ „Mivel így válaszoltál — felelte Jézus —, menj csak nyugodtan haza! A gonosz szellem már kiment a leányodból.”

³⁰ Ő pedig hazamenve látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és valóban kiment belőle a gonosz szellem.

Meggyógyít egy süketnémát

³¹ Jézus ezután visszatért Tírusz vidékéről. Szidónon át — a Tízváros vidékén keresztül — a Galileai-tóhoz ment. ³² Odavittek hozzá egy férfit, aki teljesen süket volt, és beszélni is alig tudott. Kérték, hogy tegye rá a kezét, és gyógyítsa meg.

³³ Jézus egy kissé távolabb vitte a tömegtől, és a fülébe dugta az ujját. Majd a megnyálazott ujjával megérintette a férfi nyelvét. ³⁴ Ezután feltekintett az égre, felsóhajtott, és ezt mondta: „Effata!” Ez azt jelenti: „Oldódj meg!” ³⁵ Ekkor a férfinak meggyógyult a hallása, és a nyelve is megoldódott: rendesen tudott beszélni.

³⁶ Jézus megparancsolta, hogy erről senkinek se beszéljenek. De minél jobban tiltotta, annál inkább terjedt a híre. ³⁷ Mindenki nagyon csodálkozott a süketnéma gyógyulásán, és ezt mondták: „Milyen jól tesz mindent! A süketek fülét megnyitja, a némák nyelvét pedig megoldja!”