Old/New Testament
Áron botja kivirágzik
17 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: 2-3 „Hirdesd ki ezeket Izráel népének! Vegyél a törzsek vezetőitől egy-egy botot,[a] és mindegyikre írd fel annak a vezetőnek a nevét, akitől kaptad. Áron nevét a Lévi botjára írd. Összesen tehát 12 botot gyűjts össze tőlük, minden törzsből egyet. 4 Majd ezeket a botokat tedd a földre, a Találkozás Sátorában a Szövetségláda elé, ahol találkozom veletek. 5 Annak a férfinak a botja, akit kiválasztok magamnak, ki fog hajtani. Így fogok véget vetni Izráel népe zúgolódásának, amellyel folyton ellened és Áron ellen támadtak”.
6 Kihirdette ezt Mózes a népnek, és a törzsek vezetői mind átadtak neki egy-egy botot. Áron botja is ott volt közöttük. 7 Mózes pedig elhelyezte a botokat az Örökkévaló jelenlétében, a Szövetség Sátorában.
8 Másnap, amikor Mózes bement a Sátorba, látta, hogy Áron botja — vagyis a Lévi törzsét jelképező bot — kihajtott: zöld leveleket, rügyeket és virágokat hozott, sőt, már mandulát is érlelt. 9 Ezután Mózes kihozta a botokat az Örökkévaló jelenlétéből, és megmutatta azokat Izráel egész népének. Minden törzsi vezető is látta, majd visszakapta a saját botját.
10 Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Áron botját tedd vissza a Szövetségláda elé! Őrizzétek meg, és maradjon ott! Szolgáljon figyelmeztető jelül a lázadásra hajlamos népnek, hogy ne zúgolódjanak többé ellenem, mert különben meghalnak!” 11 Mózes így is tett, visszavitte Áron botját, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.
12 A nép azonban Mózeshez kiáltott: „Látod? Mindannyian meghalunk! Jaj, elveszünk, mind egy szálig elpusztulunk! 13 Aki csak a közelébe megy az Örökkévaló Sátorának, azonnal meghal! Hát tényleg mind meg kell haljunk?”
A papokra és lévitákra vonatkozó rendelkezések
18 Az Örökkévaló ezt mondta Áronnak: „Áron, te és a fiaid, vagyis egész nemzetségetek felelős a szent dolgokért. Ha vétkeztek a szent dolgokkal és a papi szolgálattal kapcsolatban, nektek kell viselnetek a büntetést miatta.
2-3 Vedd magad mellé a rokonaidat, ősapád, Lévi leszármazottjait, vagyis a lévitákat, hogy szolgáljanak titeket, papokat. Ők segítsenek nektek, amikor a Szövetség Sátoránál a papi szolgálatot végzitek. Ők segítsenek nektek a Szent Sátor egész területének őrzésében, de ne érintsék meg a szent dolgokat, vagy az oltárt, mert meghalnak, és ti is meghaltok! 4 Csak a léviták legyenek a segítőitek, csak ők őrizzék a Találkozás Sátorát, és lássák el a Sátor költöztetésével járó fizikai munkákat! Rajtuk kívül más, aki nem Lévi törzséből származik, nem segíthet nektek ezekben a dolgokban.
5 Ti őrizzétek a Találkozás Sátorát és az oltárt, nehogy ismét megharagudjak Izráel népére. 6 Látod, én magam választottam ki Izráel népe közül rokonaitokat, a lévitákat, és nektek ajándékoztam őket, hogy ők végezzék a Találkozás Sátorának szállítását és felállítását. 7 Te pedig — és utánad a fiaid —, őrizzétek a papi szolgálatok szentségét, és ne engedjetek illetéktelen személyt az oltár közelébe, vagy bemenni a Szentek Szentjébe! Azokat a feladatokat, amelyeket rátok bíztam, csak ti végezzétek! Ha rajtatok kívül valaki más mégis megpróbálná, az halállal lakoljon”.
8 Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Rád bíztam mindazoknak az áldozatoknak az őrzését és kezelését, amelyeket Izráel népe az Örökkévalónak felajánl. Neked és fiaidnak adtam azokat, mint járandóságotokat. Örökké érvényes rendelkezés ez. 9 Amikor az emberek különböző áldozatokat hoznak nekem: ételáldozatot, bűnért való áldozatot vagy vétekáldozatot, akkor ezekből minden, amit az oltár tüzén nem égettek el, legyen a tiétek. Minthogy ezek a legszentebb dolgok, úgy is bánjatok velük! 10 Ezeket csak a Szent Sátor udvarában ehetitek meg, és tartsátok igen szentnek! Családjaitokban minden férfi ehet azokból.
11 Ugyancsak a ti járandóságotok minden olyan áldozat, amelyet Izráel népéből valaki önként ajánl fel nekem, s amelyet ti felmutattok az Örökkévaló jelenlétében. Ezeket is nektek adtam, egész családotok minden rituálisan tiszta tagja és leszármazottjaitok: fiaitok és leányaitok egyaránt ehetnek belőle.
12 Szintén nektek adtam az olívaolaj, szőlőmust, gabona és a belőlük készült termékek[b] színe-javát. 13 Titeket illet aratáskor vagy betakarításkor minden termény első része: amit az emberek ilyenkor az Örökkévalónak hoznak, azt nektek adtam. Egész családotok minden rituálisan tiszta tagja ehet belőle.
14 Mindaz, amit valaki Izráelben különleges esküvel az Örökkévalónak szentel,[c] szintén legyen a tiétek.
15 Minden gyermek, aki anyjának elsőszülöttje, az Örökkévaló tulajdona, és hasonlóképpen a háziállatok elsőszülött kicsinyei is. Ezeket az Örökkévalónak kell felajánlani, én pedig nektek adom őket. De mivel az elsőszülött gyermeket és a háziállatok közül a tisztátalan állat kicsinyét meg kell váltani, ezek helyett fogadjátok el a váltságdíjat. 16 Az elsőszülött gyermeket egy hónapos korában váltsák meg a szülei. Ennek a megszabott mértéke 5 sékel ezüst[d] — a szent sékel szerint, amely 20 gérát[e] ér.
17 Azonban nem szabad megváltani a szarvasmarha, juh vagy kecske elsőszülött kicsinyeit. Ezek szentek, tehát áldozatra valók. Jó illatú áldozati ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. Az állatok vérét öntsd az oltárra, zsíros részeiket égesd el az oltár tüzén, 18 húsuk azonban a ti részetek. Titeket illet az áldozatok jobb combja, és a felmutatott áldozatok szegye. 19 Mindazt, amit az emberek az Örökkévalónak fölajánlanak, mint szent áldozatot, nektek adom. A ti részetek az, leszármazottjaitokkal: fiaitokkal és leányaitokkal együtt. Örökké érvényes rendelkezés ez, a szövetség[f] szerint, amelyet az Örökkévaló kötött veled, Áron, és utódaiddal, s amely fölbonthatatlan”.
20 Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Az Izráel népe által elfoglalt földből neked és utódaidnak nem adok részt. Nem lesz saját birtokotok. Én vagyok a ti részetek és örökségetek Izráel népe között.
21 Ami a lévitákat illeti, nekik adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz. Ez lesz a léviták öröksége, ezt kapják a szolgálatukért, amelyet a Találkozás Sátora körül végeznek. 22 De a lévitákon kívül a többi izráeliek ne közeledjenek a Sátorhoz. Ha mégis megteszik, halállal bűnhődjenek! 23 Csakis a léviták végezhetnek szolgálatot a Sátornál, és ha valaki ebben vétkezik, a léviták viseljék a büntetését.[g]
Örökké érvényes rendelkezés számotokra, hogy a léviták végezzék a Szent Sátor őrzését és szállítását. Ők nem kapnak örökségül földtulajdont abból a földből, amelyet Izráelnek ígértem, 24 mert a lévitáknak adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz áldozatul. Ezért mondtam, hogy viszont földbirtokot nem kaphatnak, mint Izráel többi törzse”.
25 Azután az Örökkévaló szólt Mózeshez: 26 „Mondd meg a lévitáknak, hogy amikor Izráel népétől megkapják azokat a tizedeket, amelyeket nekik adtam örökségül, akkor ők is vigyenek abból áldozatot az Örökkévalónak! Adjanak tizedet az Örökkévalónak a néptől kapott tizedekből. 27 Bár a lévitáknak nem lesz saját birtokuk, és így termést sem takarítanak be, mégis úgy tekinti az Örökkévaló a léviták által fölajánlott tizedeket, mintha a cséplésből származó gabona vagy a szőlőprésből származó must lenne. 28 Tehát a léviták is vigyenek az Örökkévalónak tizedet mindenből, amit Izráel népétől kapnak. Ezeket a tizedekből származó tizedeket azonban a léviták Áron főpapnak adják oda. 29 Amikor a léviták megkapják a néptől a tizedeket, tegyék félre abból a színe-javát, és azt áldozzák az Örökkévalónak”.
30-32 „Még ezt is mondd meg a lévitáknak, Mózes: Amikor a nép behozza nekik a tizedeket, és abból a léviták a legjobb részt odaadják Áronnak, mint a saját tizedüket, akkor a többit egész családjukkal együtt elfogyaszthatják. Az ő részük ez, amelyet a Sátor körül végzett gyakorlati szolgálatukért kapnak. Ha így járnak el, és ők is tizedet adnak abból, amit kaptak, akkor nem vétkeznek, és nyugodtan elfogyaszthatják a maradékot. Nem kell attól félniük, hogy szentségtelenné teszik Izráel népének áldozatait, és nem kell attól tartaniuk, hogy emiatt meghalnak”.
A megtisztulás szertartásai és rendelkezései
19 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak: 2 „Ez a törvény rendelkezése, amelyet az Örökkévaló parancsolt.
Mondjátok meg Izráel népének, hogy hozzanak egy vörös színű hibátlan és egészséges tehenet, amelyet még sohasem fogtak igába. 3 Vigyétek azt Eleázár paphoz, majd ő vezesse ki a táboron kívülre, és ott az ő jelenlétében vágják le az állatot. 4 Eleázár fogja föl a vért, vigye a Találkozás Sátora elé, és hintsen a vérből az ujjával hétszer a Sátor felé. 5-6 Azután égessék el a tehenet Eleázár szeme láttára, ő pedig dobjon a tűzbe cédrusfát, izsópot és vörös fonalat. Az állat minden részét: bőrét, húsát, vérét és belső részeit is teljesen égessék el, amíg csak hamuvá nem lesz. 7 Ezután a pap mossa ki a ruháit, és mosakodjon meg, azután visszamehet a táborba, de aznap estig még tisztátalannak számít! 8 Az, aki a tehenet elégette, mossa ki ruháit, és mosakodjon meg, de aznap estig még tisztátalan!
9 Valaki más — de erre csak rituálisan tiszta férfi alkalmas — gyűjtse össze az elégetett tehén hamuját, és vigye azt a táboron kívül egy rituálisan tiszta helyre. Ezt a hamut őrizzék meg, hogy Izráel közössége ebből készítse a rituális megtisztulás szertartásához szükséges vizet. 10 Aki a hamut összegyűjtötte, az mossa ki a ruháit, de aznap estig még tisztátalan!
Örökké érvényes rendelkezés ez Izráel népe és a közöttük lakó idegenek számára.
11 Ha valaki egy ember holttestét megérinti, az tisztátalanná válik 7 napig. 12 Ebben az esetben a harmadik napon tisztítsa meg magát a megtisztulás vizével, majd a hetedik napon ezt ismételje meg. Azután ismét tiszta lesz. Ha ezt nem teszi meg, akkor tisztátalan marad. 13 Ha tehát valaki megérint egy emberi holttestet, és utána nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Örökkévaló Szent Sátorát is, emiatt ki fogják irtani Izráel közösségéből. Mivel a megtisztulás vizével nem tisztították meg, ezért tisztátalan marad.
14 Amikor valaki a saját sátorában hal meg, a következő rendelkezés szerint kell eljárnotok: Mindazok, akik a halál beálltakor a sátorban tartózkodnak, vagy akkor lépnek be a sátorba, amikor a holttest még ott van, tisztátalanokká válnak hét napig. 15 Ugyancsak tisztátalanná válik minden olyan edény a sátorban, amely nincs szorosan lefedve.
16 Ha valaki a szabad ég alatt lévő emberi holttestet, emberi csontot, vagy sírt érint meg — függetlenül attól, hogy az elhunyt csatában esett el, vagy más ok miatt halt meg —, tisztátalanná válik hét napig.
17-18 Az ilyen tisztátalan személyt egy másik — de csakis rituálisan tiszta — személy segítségével a következőképpen kell megtisztítani. Az a másik személy tegyen a megégetett tisztulási áldozat, vagyis a vörös tehén hamujából egy edénybe, majd töltsön arra tiszta forrásvizet. Azután a vízből egy köteg izsóppal hintsen arra, aki a holttest, emberi csont, vagy sír érintése miatt tisztátalanná vált, illetve arra a sátorra, amelyben valaki meghalt, és a sátorban lévő személyekre és edényekre is. 19 Ezt tegye a harmadik napon, és ismételje meg a hetedik napon is. A hetedik napon azután a tisztátalan személy mossa ki ruháit, majd fürödjön meg, és akkor estétől fogva már rituálisan tiszta lesz.
20 Azonban, ha valaki tisztátalanná válik, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Örökkévaló Szent Sátorát is, emiatt ki fogják irtani Izráel közösségéből. Mivel a megtisztulás vizével nem tisztították meg, ezért tisztátalan marad. 21 Örökké érvényes rendelkezés legyen ez Izráel népe számára!
Az a személy, aki a tisztátalan emberre hinti a megtisztulás vizét, vagy megérinti ezt a vizet, maga is tisztátalanná válik aznap estig. Ebben az esetben az illető mossa ki a ruháit még estig. 22 Amit egy rituálisan tisztátalan személy megérint, az is tisztátalanná válik. Ha pedig valaki megérint egy tisztátalan személyt, maga is tisztátalanná lesz azon a napon estig”.
Jézus enni ad több, mint ötezer embernek(A)
30 Ezután visszatértek Jézushoz az apostolok, és beszámoltak mindenről, amit tettek és tanítottak. 31 Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek velem egy csendes helyre, de csak ti magatok, és pihenjetek egy kicsit!” Ugyanis akkora volt a tömeg és a jövés-menés, hogy még enni sem maradt idejük.
32 Így tehát Jézus és a tanítványai beszálltak egy bárkába, és elvonultak egy csendes helyre. 33 Azonban sokan észrevették, hogy elindultak, és felismerték őket. A környező városokból nagyon sokan összegyűltek, és a tó partján oda futottak, ahová Jézus akart menni. Így az emberek előbb értek oda, mint ők. 34 Amikor Jézus partra szállt, látta az összegyűlt sokaságot, és megsajnálta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Tanítani kezdte őket sok mindenre.
35 Mikor már későre járt az idő, a tanítványai Jézushoz fordultak, és azt javasolták: „Lakatlan hely ez a vidék, és már későre jár. 36 Küldd el a népet, hogy a környező tanyákon és falvakban valami ennivalót vegyenek maguknak!”
37 De Jézus így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!”
„Úgy gondolod, hogy mi menjünk el, és vegyünk nekik kétszáz ezüstpénzért kenyeret, és azt adjuk nekik?” — kérdezték.
38 „Most hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” — mondta Jézus.
Miután mindent összeszámoltak, így feleltek: „Öt kenyerünk van, és két halunk.”
39 Akkor mondta nekik, hogy ültessék le az embereket a fűbe, csoportonként. 40 Le is telepedtek ötvenes vagy százas csoportokban. 41 Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, felnézett az égre, és hálát adott Istennek. Azután tört a kenyerekből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az emberek között. Ugyanígy szétosztotta a két halat is. 42 Mindannyian ettek, és jól is laktak. 43 Végül összeszedték a maradékot: 12 kosarat töltöttek meg a kenyérdarabokkal, és ezen felül még a halakból is maradt. 44 A sokaságban, amely így jóllakott, körülbelül 5 000 férfi volt.
Jézus a vízen jár(B)
45 Jézus ezután utasította a tanítványait, hogy azonnal szálljanak be bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, Betsaidába, amíg ő elbocsájtja az embereket. 46 Miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.
47 Eljött az este, és a bárka még valahol a tó közepénél tartott, Jézus pedig egyedül volt a parton. 48 Látta, hogy a tanítványai küszködnek az evezéssel, mert a szél szembe fújt velük. Hajnalban, valamikor három és hat óra között, a tó vizén járva hozzájuk ment, de úgy tett, mintha el akarna haladni mellettük. 49 Amikor a tanítványok meglátták Jézust, amint a vízen járt, azt hitték, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek. 50 Mindannyian látták, és nagyon megrémültek, de ő azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!” 51 Belépett hozzájuk a bárkába, s ekkor a szél azonnal elállt. Ezen a tanítványok nagyon megdöbbenek. 52 Még mindig nem okultak a kenyerek megszaporításán sem, és kemény volt a szívük.
Betegeket gyógyít Genezáretben(C)
53 Miután átkeltek a tavon, Genezáretben kötöttek ki. 54 Amint kiszálltak a bárkából, az emberek azonnal felismerték Jézust. 55 Amikor ugyanis meghallották, hogy valahol megjelent, mindenhonnan odasiettek, hogy hozzá vigyék a hordágyakon fekvő betegeket. 56 Bárhová is ment — falvakba, városokba vagy tanyákra — az emberek kitették betegeiket a piactérre, és könyörögtek neki, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik pedig megérintették őt, meg is gyógyultak.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center