Old/New Testament
Cófár első beszéde: Jóbnak meg kell alázkodnia
11 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
2 Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?
3 Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?
4 Ezt mondtad: Tanításom helyes, tiszta voltam a szemedben.
5 Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben!
6 Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amely kétszeresen is elég. Megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.
7 Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e?
8 Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla?
9 Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
10 Ha valakit nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg?
11 Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.
12 Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikaja is születhet emberré.
13 Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet,
14 ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék!
15 Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.
16 Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.
17 Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.
18 Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel.
19 Ha heversz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.
20 De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.
Jób harmadik válasza: Csak Isten bölcs és hatalmas
12 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség?
3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló, mint ti. Ki ne tudna ilyesféléket?
4 Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig aki Istenhez kiált, azt ő meghallgatja. Mégis nevetséges az igaz és feddhetetlen.
5 A szerencsétlen ember megvetni való - gondolja, aki biztonságban él -, föl kell taszítani a tántorgókat!
6 Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik kezükben akarják tartani az Istent.
7 Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak.
8 Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked.
9 Ki ne tudná mindezekről, hogy az Úr keze alkotta őket?
10 Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek.
11 A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt.
12 Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak.
13 De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Ha ő ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem engedik ki.
15 Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden, ha nekiereszti, felforgatják a földet.
16 Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.
17 Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt.
18 Királyok bilincseit nyitja ki, és övet köt derekukra.
19 Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá.
20 Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el.
21 Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg.
22 Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat.
23 Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket.
24 Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusztában.
25 Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.
Jób vádolja barátait
13 Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem.
2 Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló, mint ti.
3 Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni.
4 Mert hazugságot kentek rám, mindnyájan mihaszna orvosok vagytok.
5 Bár elhallgatnátok egészen, akkor bölcsek maradnátok!
6 Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire.
7 Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot?
8 Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni?
9 Jó lesz-e, ha megvizsgál benneteket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket?
10 Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok.
11 Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés?
12 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok.
Jób Isten elé akar állni
13 Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem!
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet?
15 Hiszen megölhet engem! Nem is reménykedem! Csak utaimat akarom védeni előtte.
16 Már az is segítség nekem, hogy elvetemültek nem kerülhetnek elé.
17 Azért hallgassatok figyelmesen szavamra, fületekkel magyarázatomra.
18 Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam.
19 Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok és kimúlok.
20 Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzőm el:
21 vedd le rólam kezed, ne rémíts és ne ijessz engem!
22 Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem!
23 Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem!
24 Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek?
25 Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl,
26 hogy ily sok keserűséget róttál rám, s ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?!
27 Béklyót tettél a lábamra, ellenőrzöd minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed!
28 Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.
Saul megtérése
9 Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz,
2 és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe.
3 Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte,
4 és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?"
5 Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
6 De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned."
7 A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.
8 Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba,
9 és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.
10 Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram."
11 Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik,
12 és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson."
13 Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben,
14 és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet."
15 Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé.
16 Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért."
17 Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel."
18 És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett,
19 majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal,
20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.
21 Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: "Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society