Old/New Testament
Adónijjá királyságra tör
1 Amikor Dávid élemedett korú, öreg ember lett, nem tudott fölmelegedni, bár betakargatták ruhákkal.
2 Akkor ezt mondták neki udvari emberei: Keresni kell urunknak, a királynak egy fiatal szüzet, hogy a király szolgálatára álljon, és őt ápolja. Ha ez a karjaidban fekszik, akkor majd fölmelegszel, uram, király!
3 Keresni kezdtek tehát Izráel egész területén egy szép leányt. Így találtak rá a súnémi Abiságra és bevitték a királyhoz.
4 Ez a leány igen szép volt, ő ápolta és szolgálta a királyt. De a király nem élt vele.
5 Adónijjá, Haggít fia elbizakodottan ezt mondta: Én leszek a király! És szerzett magának harci kocsikat, lovasokat és ötven férfit, akik előtte futottak.
6 Apja azonban életében sohasem vetette szemére, hogy miért tesz ilyet. Absolon után szülte őt anyja, és ő is igen szép termetű volt.
7 Tárgyalt Jóábbal, Cerújá fiával és Ebjátár pappal, ezek segítették Adónijját, és vele tartottak.
8 Viszont Cádók pap, Benájá, Jójádá fia, Nátán próféta, Simei és Réi, meg Dávid vitézei nem tartottak Adónijjával.
9 Egyszer Adónijjá juhokat, marhákat és hizlalt borjúkat áldozott a Zóhelet kövénél, a Rógél-forrás mellett, és meghívta minden testvérét, a királyfiakat, és a király szolgálatában álló júdaiakat mind.
10 Nem hívta meg viszont Nátán prófétát, Benáját, a vitézeket, meg a testvérét, Salamont sem.
Dávid Salamont teszi királlyá
11 Akkor ezt mondta Nátán Betsabénak, Salamon anyjának: Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia lett a király úgy, hogy urunk, Dávid nem tud róla?!
12 Jöjj azért, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentsd meg életedet, és fiadnak, Salamonnak az életét.
13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, király, te ezt ígérted esküvel szolgálólányodnak: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomra ülni! Miért lett akkor Adónijjá a király?
14 Amíg te a királlyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és megerősítem szavaidat.
15 Betsabé be is ment a királyhoz a belső szobába. A király már igen öreg volt, és a súnémi Abiság szolgálta a királyt.
16 Betsabé meghajolt, és leborult a király előtt, a király pedig ezt kérdezte: Mit kívánsz?
17 Az így felelt neki: Uram, te ezt ígérted szolgálólányodnak az Úrra, Istenedre tett esküvel: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni!
18 Most mégis Adónijjá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem tudsz róla.
19 Mert sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, és meghívta az összes királyfiakat. Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg parancsnokát; csak szolgádat, Salamont nem hívta meg.
20 Most azért, uram, király, rajtad van egész Izráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, király!
21 Mert ha majd, uram, király, őseidhez térsz pihenni, akkor engem és fiamat, Salamont lázadóknak fognak tartani.
22 Még beszélt a királlyal, amikor megérkezett Nátán próféta.
23 Jelentették a királynak: Itt van Nátán próféta. Erre ő bement a király elé, és arccal a földre borult a király előtt.
24 Ezt mondta Nátán: Uram, király! Mondtad te azt, hogy Adónijjá lesz a király utánad, és ő fog a trónodra ülni?
25 Mert ő ma elment, és sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott; meghívta az összes királyfiakat, a hadsereg parancsnokát, meg Ebjátár papot, és ezek most vele esznek-isznak, és ezt mondják: Éljen Adónijjá király!
26 De engem, a te szolgádat nem hívott meg, sem Cádók papot, sem Benáját, Jójádá fiát, sem szolgádat, Salamont.
27 Ha az én uramtól, a királytól való ez az intézkedés, akkor miért nem tudattad szolgáiddal, hogy ki ül a trónra utánad, uram, király?
28 Dávid király válaszolt, és ezt mondta: Hívjátok hozzám Betsabét! Ő bement a királyhoz, és megállt a király előtt.
29 Akkor a király megesküdött, és ezt mondta: Az élő Úrra mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságból,
30 hogy amiképpen megesküdtem neked az Úrra, Izráel Istenére, és megígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon!
31 Erre Betsabé arccal a földig hajolva leborult a király előtt, és ezt mondta: Örökké éljen az én uram, Dávid király!
32 Azután ezt mondta Dávid király: Hívjátok hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát! Ezek bementek a király elé.
33 A király ezt mondta nekik: Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, Salamont az én öszvéremre, és vezessétek le a Gíhónhoz!
34 Cádók pap és Nátán próféta kenje ott fel Izráel királyává, azután fújjátok meg a kürtöt, és mondjátok: Éljen Salamon király!
35 Azután vonuljatok fel utána, ő pedig jöjjön ide, és üljön a trónomra, és ő legyen helyettem a király! Mert azt parancsoltam, hogy ő legyen Izráel és Júda fejedelme.
36 Akkor Benájá, Jójádá fia válaszolt a királynak, és ezt mondta: Az Úr, az én uramnak, a királynak Istene, mondjon áment rá!
37 Ahogyan vele volt az Úr az én urammal, királyommal, úgy legyen Salamonnal is, és tegye nagyobbá trónját még az én uramnak, Dávid királynak a trónjánál is!
Salamont királlyá kenik
38 Elment tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia, meg a kerétiek és a pelétiek; Salamont Dávid király öszvérére ültették, és levezették a Gíhónhoz.
39 Cádók pap pedig kihozta a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt mondta: Éljen Salamon király!
40 Azután fölvonult utána az egész nép, és a nép sípokkal sípolt, és olyan nagy örömmel örvendezett, hogy a föld szinte meghasadt a hangjuktól.
Adónijjá párthívei szétszélednek
41 Meghallotta ezt Adónijjá és a nála levő meghívottak mind, amikor a lakoma végén voltak. Jóáb is meghallotta a kürtszót, és ezt kérdezte: Miért van ilyen nagy zaj a városban?
42 Még beszélt, amikor megérkezett Jónátán, Ebjátár pap fia. Adónijjá ezt mondta: Jöjj be, te derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol.
43 Jónátán így válaszolt Adónijjának: Nem, mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá.
44 És elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát, meg a kerétieket és a pelétieket, és a király öszvérére ültették.
45 Cádók pap pedig Nátán prófétával együtt királlyá kente őt a Gíhónnál. Onnan vonultak föl örvendezve, ezért zajos a város, ennek a hangját hallottátok.
46 Salamon már ott is ül a királyi trónon.
47 Sőt a király udvari emberei is odamentek, és így áldják urunkat, Dávid királyt: Tegye Istened Salamon nevét híresebbé a te nevednél és trónját még nagyobbá a te trónodnál! A király meghajtotta magát a fekvőhelyén,
48 azután pedig ezt mondta a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki megadta nekem a mai napon, hogy szemem láttára ült utódom a trónra.
49 Ekkor megrémülve fölkeltek mindnyájan, akik Adónijjához voltak meghívva, és elment mindenki a maga útjára.
Adónijjá kegyelmet kap
50 Adónijjá azonban félt Salamontól, azért elment, és megragadta az oltár szarvait.
51 Jelentették Salamonnak, hogy Adónijjá fél Salamon királytól, s ezért megragadta az oltár szarvait, és ezt mondja: Esküdjék meg nekem most Salamon király, hogy nem öli meg fegyverrel szolgáját!
52 Erre így szólt Salamon: Ha derék ember lesz, egy hajszála sem esik a földre, de ha valami rosszat követ el, akkor meg kell halnia.
53 Ekkor érte küldött Salamon király, és elhozták az oltártól; ő pedig amint megérkezett, leborult Salamon király előtt. Salamon ezt mondta neki: Eredj haza!
Dávid utolsó intelmei Salamonhoz
2 Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak:
2 Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi!
3 Tartsd meg, amit Istened, az Úr rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel és mindenütt, ahová fordulsz.
4 Akkor beteljesíti az Úr a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról.
5 Te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel két hadseregparancsnokával, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, amikor meggyilkolta őket; mert úgy ontott vért béke idején, mintha háború lett volna, és úgy mocskolta be vérrel dereka övét és lába saruját, mintha háború lett volna.
6 Bánj vele bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy békében megőszülve jusson a halottak hazájába.
7 De a gileádi Barzillaj fiaival bánj szeretettel! Legyenek azok között, akik asztalodnál étkeznek, mert ők is mellém álltak, amikor testvéred, Absolon elől menekültem.
8 Itt van még melletted a benjámini Simei, Gérá fia Bahúrimból, aki gyalázatosan szidalmazott, amikor Mahanaimba mentem. Ő ugyan elém jött a Jordánhoz, ezért megesküdtem az Úrra, hogy nem öletem meg fegyverrel.
9 Te azonban ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy te, és tudod, mit kell tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a halottak hazájába.
Dávid halála, Adónijjá kérése
10 Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában.
11 Dávid negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott.
12 Azután Salamon ült apjának, Dávidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött.
13 Adónijjá, Haggít fia egyszer megjelent Betsabénál, Salamon anyjánál, aki megkérdezte: Békés szándékkal jössz-e? Ő így felelt: Békés szándékkal.
14 Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Beszélj!
15 Adónijjá ezt mondta: Te is tudod, hogy enyém volt a királyság, és már egész Izráel engem tekintett királyának. De aztán úgy fordult a dolog, hogy a testvéremé lett a királyság, mert neki adta az Úr.
16 Most én egy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Betsabé így válaszolt: Beszélj!
17 Arra ő ezt mondta: Kérlek, mondd meg Salamon királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot.
18 Betsabé azt felelte: Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal.
19 El is ment Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király elébe ment, meghajolt előtte, majd trónjára ült, és széket tétetett az anyakirálynőnek, aki a jobbjára ült.
20 Akkor Betsabé ezt mondta: Egy kis kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! A király így felelt neki: Kérj, anyám, nem foglak elutasítani.
21 Erre ő ezt mondta: Hadd kapja meg feleségül testvéred, Adónijjá a súnémi Abiságot!
22 Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé, meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé!
23 Akkor megesküdött Salamon király az Úrra, és ezt mondta: Úgy segítsen engem az Isten most és ezután is, hogy az életébe kerül Adónijjának ez a dolog!
24 Most azért az élő Úrra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adónijjának még ma.
25 Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki leterítette őt, úgyhogy meghalt.
Ebjátár papot száműzik, Jóábot megölik
26 Ebjátár papnak pedig ezt parancsolta a király: Menj Anátótba, a földbirtokodra, különben halál fia vagy! Nem akarlak ma téged is megöletni, mivel te hordoztad az én Uramnak, az Úrnak a ládáját apám, Dávid előtt, és együtt szenvedtél el mindent, amit apám elszenvedett.
27 Így űzte el Salamon Ebjátárt, nem lehetett többé az Úr papja. Ezzel beteljesedett az Úr igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban.
28 Eljutott ennek a híre Jóábhoz. Jóáb ugyanis Adónijjához csatlakozott, bár azelőtt Absolonhoz nem csatlakozott. Ezért bemenekült Jóáb az Úr sátorába, és megragadta az oltár szarvait.
29 Amikor jelentették Salamon királynak, hogy Jóáb az Úr sátorához menekült, és ott áll az oltár mellett, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: Menj, és öld meg őt!
30 Benájá el is ment az Úr sátorához, és ezt mondta Jóábnak: A király azt parancsolja, hogy jöjj ki! Ő azonban így felelt: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá megvitte a királynak a választ, hogy mit beszélt Jóáb, és mit felelt neki.
31 Erre azt mondta neki a király: Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így hárítod el rólam és apám házáról a Jóáb által ok nélkül kiontott vért.
32 Őt büntesse meg az Úr azért a vérontásért, hogy megölt két magánál igazabb és jobb embert, fegyverrel gyilkolva meg őket, apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel hadseregparancsnokát és Amászát, Jeter fiát, Júda hadseregparancsnokát.
33 Szálljon kiontott vérük Jóáb fejére és utódainak a fejére örökre! Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az Úr békét örökké!
34 Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rátámadt Jóábra, és megölte. Hazájában, a pusztában temették el.
35 Helyette a király Benáját, Jójádá fiát állította a hadsereg élére. Ebjátár helyére pedig Cádók papot állította a király.
Simeit megölik
36 Majd elküldött a király, hívatta Simeit, és ezt mondta neki: Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és lakj ott, de nem mehetsz el onnan sehová!
37 Mert tudd meg, hogy ha elmégy, és átléped a Kidrón patakját, meg fogsz halni, és véred a saját fejedre száll!
38 Simei ezt felelte a királynak: Jól van. Úgy cselekszik szolgád, ahogyan parancsolja az én uram, a király. És jó ideig ott lakott Simei Jeruzsálemben.
39 Három év múlva azonban Simeinek két rabszolgája elszökött Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához. Simeinek hírül hozták, hogy a rabszolgái Gátban vannak.
40 Elindult tehát Simei, miután fölnyergelte szamarát, és elment Gátba Ákishoz, hogy megkeresse rabszolgáit. Elment Simei, és visszahozta rabszolgáit Gátból.
41 Jelentették azonban Salamonnak, hogy Simei elment Jeruzsálemből Gátba, és vissza is tért.
42 Ekkor hívatta a király Simeit, és ezt mondta neki: Hát nem eskettelek meg téged az Úrra, és nem figyelmeztettelek, hogy ha elmégy, és bárhova távozol, tudd meg, hogy meg kell halnod?! Te azt felelted nekem: Jól van, engedelmeskedem.
43 Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amit parancsoltam neked?
44 Majd ezt mondta a király Simeinek: Tudod te, és jól emlékszel mindarra a rosszra, amit apámmal, Dáviddal szemben elkövettél. Most majd visszahárítja fejedre gonoszságodat az Úr.
45 Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja erősen fog állni az Úr előtt örökké.
46 És parancsot adott a király Benájának, Jójádá fiának, az pedig elment, leterítette Simeit, és az meghalt. És megerősödött a királyi hatalom Salamon kezében.
Jézus bevonul Jeruzsálembe(A)
28 Miután ezeket elmondta, tovább haladt Jeruzsálem felé.
29 Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
30 "Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide.
31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá."
32 Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik.
33 Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?"
34 Ők így feleltek: "Mert az Úrnak van szüksége rá."
35 Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
36 Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.
37 Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
38 és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"
39 A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!"
40 De ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."
Jézus siratja Jeruzsálemet
41 Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,
42 és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.
43 Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak;
44 földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét."
Jézus megtisztítja a templomot(B)
45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,
46 ezt mondva nekik: "Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek."
47 Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék;
48 de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society