New Testament in a Year

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(A)

¹⁷ Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és ezt mondta: ¹⁸ „Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Azok halálra fogják ítélni, ¹⁹ és átadják az idegeneknek,^[a] hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítve kivégezzék — de három nappal később fel fog támadni.”

Ki ülhet Jézus jobb és bal oldalán?^(B)

²⁰ Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival^[b] együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.

²¹ „Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus.

Az asszony így felelt: „Azt szeretném, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg ezt nekem!”

²² Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet nekem ki kell innom?”^[c]

„Igen, ki tudjuk inni” — felelték.

²³ Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ülhet majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el, hanem Mennyei Atyám. Oda majd azok fognak kerülni, akiknek ő ezt a két helyet elkészítette.”

²⁴ Amikor ezt a másik tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre. ²⁵ De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a világ uralkodói hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat, és a nagy hatalmú vezetőik zsarnokoskodnak a népeken. ²⁶ Közöttetek azonban ne így legyen! Aki közületek nagy akar lenni, legyen a többiek szolgája! ²⁷ Aki pedig az első akar lenni közöttetek, az legyen a többiek rabszolgája! ²⁸ Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és így sokakat megmentsen.”

Jézus meggyógyítja a jerikói vakokat^(C)

²⁹ Amint elhagyták Jerikó városát, nagy tömeg követte Jézust. ³⁰ Az út szélén két vak ült, akik meghallották, hogy Jézus megy el mellettük, és kiáltozni kezdtek: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”

³¹ Az emberek rájuk szóltak, hogy maradjanak csendben, de ők annál jobban kiabáltak: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”

³² Jézus ekkor megállt, magához hívatta őket, és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok? Mit tegyek veletek?”

³³ Így feleltek: „Urunk! Nyisd meg a szemünket, hogy lássunk!”

³⁴ Jézus megsajnálta őket, és megérintette a szemüket. Abban a pillanatban meggyógyult a szemük, és láttak. Azután követték Jézust.