New Testament in a Year

A magvető^(A)

13 Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján.

² Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.

³ Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni,

⁴ és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták.

⁵ Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben;

⁶ de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.

⁷ Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket.

⁸ A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.

⁹ Akinek van füle, hallja!"

¹⁰ A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?"

¹¹ Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg.

¹² Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.

¹³ Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek."

¹⁴ "Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!

¹⁵ Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."

¹⁶ "A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.

¹⁷ Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották."

¹⁸ "Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát!

¹⁹ Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag.

²⁰ Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja,

²¹ de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik.

²² Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést.

²³ Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit."

A búza és a konkoly

²⁴ Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe.

²⁵ De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.

²⁶ Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is.

²⁷ A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?

²⁸ Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt?

²⁹ Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is.

³⁰ Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe."