M’Cheyne Bible Reading Plan
Izráel zúgolódik az éhség miatt
16 Azután útnak indultak Élímből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élím és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból.
2 És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.
3 Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az Úr kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?
4 De az Úr azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem.
5 Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek.
6 Ekkor azt mondta Mózes és Áron Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptom országából.
7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok az Úr ellen. Mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?
8 Még ezt is mondta Mózes: Majd ad az Úr ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat, ahogyan zúgolódtatok ellene. Mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az Úr ellen!
9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész közösségének: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódásotokat!
10 Amikor azután Áron Izráel egész közösségéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent a felhőben.
Az Úr fürjet és mannát ad Izráelnek
11 Azután így szólt Mózeshez az Úr:
12 Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
13 Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat hullott a táborra körös-körül.
14 Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát, mintha apró dara lett volna a földön.
15 Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az Úr adott nekik eledelül.
Rendelkezések a mannáról
16 Ezt parancsolja az Úr: Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert vegyetek lélekszám szerint; annyit szedjetek, ahányan egy sátorban vagytok!
17 Izráel fiai így cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet.
18 Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.
19 Mózes azt mondta nekik, hogy senki se hagyjon belőle másnapra.
20 De nem hallgattak Mózesre. Voltak, akik hagytak belőle másnapra is, de az megkukacosodott és megbüdösödött. Ezért megharagudott rájuk Mózes.
21 Így mindenki annyit szedett reggelenként, amennyit meg tudott enni. De ha már forrón sütött a nap, megolvadt.
22 A hatodik napon történt, hogy kétszer annyi ennivalót szedtek, fejenként két ómerral. Akkor elment a közösség összes főembere, és jelentették Mózesnek.
23 Ő azt felelte nekik: Ez az, amiről az Úr beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az Úr szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra.
24 Félre is tették másnapra Mózes parancsa szerint, és nem büdösödött meg, féreg sem volt benne.
25 Akkor ezt mondta Mózes: Egyétek meg ezt ma, mert ma az Úr szombatja van. Ma nem találtok mannát a mezőn.
26 Hat napon szedjétek, de a hetedik napon szombat van. Akkor nem lesz.
27 Mégis voltak olyanok, akik a hetedik napon is kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak.
28 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani parancsolataimat és törvényeimet?
29 Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való élelmet. Maradjon mindenki otthon a hetedik napon, senki se mozduljon ki a helyéről!
30 Ezért pihent a nép a hetedik napon.
31 Izráel háza mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig olyan, mint a mézeskalácsé.
32 Mózes azt mondta, hogy ezt a parancsot adta az Úr: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek, hogy lássák: milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak benneteket Egyiptomból.
33 Áronnak pedig azt mondta Mózes, hogy vegyen egy edényt, tegyen bele egy teljes ómernyi mannát, és helyezze el az Úr színe előtt, hogy megőriztessék a jövendő nemzedékeknek.
34 Oda is helyezte azt Áron megőrzésre a bizonyság ládája elé, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
35 Izráel fiai negyven évig ették a mannát, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érték Kánaán földjének a határát.
Zákeus
19 Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta.
2 Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.
3 Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.
4 Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
5 Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom."
6 Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.
7 Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bűnös embernél szállt meg."
8 Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki."
9 Jézus így felelt neki: "Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."
A minák(A)
11 Amikor pedig ezeket hallották, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa.
12 Így szólt tehát: "Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza.
13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.
14 Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.
15 Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett.
16 Megjelent az első, és azt mondta: Uram, minád tíz minát nyert.
17 Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött.
18 Aztán jött a második, és jelentette: Uram, minád öt minát nyert.
19 Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon.
20 Megérkezett a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem.
21 Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.
22 Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, behajtom azt is, amit nem fektettem be, és learatom azt is, amit nem vetettem el?
23 Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg.
24 Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.
25 Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van!
26 De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.
27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem."
Jézus bevonul Jeruzsálembe(B)
28 Miután ezeket elmondta, tovább haladt Jeruzsálem felé.
29 Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
30 "Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide.
31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá."
32 Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik.
33 Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?"
34 Ők így feleltek: "Mert az Úrnak van szüksége rá."
35 Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
36 Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.
37 Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
38 és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"
39 A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!"
40 De ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."
Jézus siratja Jeruzsálemet
41 Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,
42 és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.
43 Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak;
44 földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét."
Jézus megtisztítja a templomot(C)
45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,
46 ezt mondva nekik: "Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek."
47 Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék;
48 de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte.
Elíhú második beszéde: Nem igazságtalan az Isten
34 Megint megszólalt Elíhú, és ezt mondta:
2 Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti tudósok!
3 Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt.
4 Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó.
5 Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól.
6 Azt kell hazudnom, hogy nincs igazam?! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő.
7 Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet,
8 egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár!
9 Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben.
10 Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság.
11 Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett.
12 Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot.
13 Ki bízta rá a földet, és ki készítette az egész világot?
14 Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét,
15 egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba.
16 Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, figyelj hangos beszédemre!
17 Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt, és te bűnösnek tarthatod-e az igazat, a hatalmast,
18 őt, aki azt mondhatja a királynak, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök,
19 aki a vezető emberekkel szemben nem személyválogató, és a gazdagokat nem helyezi a nincstelenek elé, mert mindegyik az ő keze alkotása?!
20 Egy szempillantás, és meghalnak éjnek idején. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által.
21 Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését.
22 Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők.
23 Mert Istennek senkit sem kell sokáig megfigyelnie, hogy ítéletre kerüljön eléje.
24 Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre,
25 mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket.
26 Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja:
27 mert elfordultak tőle, semmit sem törődtek útjaival.
28 Miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását.
29 Ha tétlen marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg, akár egy nép, akár egy ember?
30 Nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalják a népet.
31 Mondhatja-e valaki Istennek: Megbűnhődtem, nem leszek rossz!?
32 Te taníts meg arra, amit én nem látok. Ha álnokságot követtem el, nem teszem többé.
33 Talán azt torolja meg, amit te megvetendőnek tartasz? Most neked kell döntened, nem nekem! Mit tudsz felelni?
34 Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek, és a bölcs férfiú, aki engem hallgat:
35 Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg.
36 Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok!
37 Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, csapkodja közöttünk a kezét, és szaporítja istenellenes szavait.
Pál nem önmagát prédikálja
4 Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el,
2 hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3 Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek.
4 Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása.
5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért.
6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
Isten erejének kincse cserépedényekben van
7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:
8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;
10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.
11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.
12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek.
13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk!
14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.
15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.
16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.
17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,
18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society