M’Cheyne Bible Reading Plan
Sára temetése
23 Sára 127 évet élt — ennyi volt az életideje. 2 Kánaán földjén halt meg, Kirját-Arbában, vagyis Hebronban.
Ábrahám meggyászolta a feleségét. 3 Majd mikor leteltek a gyász napjai, elment a hettitákhoz, és így szólt hozzájuk: 4 „Tudjátok, hogy idegen és jövevény vagyok közöttetek. Kérlek, adjatok nekem alkalmas temetkezőhelyet saját birtokul, hogy oda temessem halottamat!”
5-6 „Hallgass meg minket, Urunk — felelték a hettiták —, hiszen nagy fejedelem vagy közöttünk! Válaszd bármelyik neked tetsző temetkezőhelyet, és oda temesd halottadat! Egyikünk sem fogja megtagadni tőled, sem megakadályozni téged, akármelyikünké is legyen az a hely.”
7 Akkor Ábrahám fölkelt, és meghajolt a hettiták előtt, 8 majd ezt válaszolta: „Ha valóban megengeditek, hogy itt temessem el halottamat, akkor szóljatok az érdekemben Efrónnak, Cóár fiának! 9 Mert az ő tulajdona az a makpélai barlang, a szántóföldje végében — azt szeretném megvenni tőle. Teljes árat fizetek érte, akármennyi is legyen az. Itt előttetek kész vagyok megadni az árát, hogy saját temetkezőhelyem legyen az a barlang.”
10 Efrón is ott ült a hettita vezetők között, és most ő szólalt meg, hogy mindenki hallotta, aki arra járt a városkapunál: 11 „Nem úgy, Uram! Hanem, kérlek, hallgasd meg ajánlatomat! Neked adom azt az egész földet, amelyben a barlang fekszik. Népem fiai előtt, mint tanúk előtt, neked adom, csak temesd oda halottadat!”
12 Ábrahám ismét meghajolt a föld tulajdonosai előtt. 13 Majd ezt válaszolta Efrón ajánlatára az összes jelenlévő hettita előtt: „Kérlek, fogadd el, hogy teljes árat akarok fizetni a földedért! Ha eladod azt a földet, én megveszem tőled, és megadom az árat, amit kérsz. Akkor majd eltemetem oda halottamat.”
14 Efrón akkor így felelt: 15 „Uram, kérlek, halld ajánlatomat! Az a földdarab mindössze 400 sékel ezüstöt[a] ér. De kettőnk között egy ilyen összeg csekélységnek számít — temesd csak el oda nyugodtan halottadat!”
16 Ábrahám ezzel elfogadta az ajánlatot, és a többi hettita előtt kimérte Efrón kezéhez a 400 sékel ezüstöt, ahogy az a kereskedők között szokás, ha üzletet kötnek.
17-18 Így vásárolta meg a hettiták nyilvánossága előtt Ábrahám Efróntól azt a makpélai földdarabot. Ez a terület Mamrétól, azaz Hebrontól keletre fekszik, fák is vannak rajta, és ebben van az a bizonyos barlang. Mindez Ábrahám tulajdona lett. 19 Ezután Ábrahám eltemette Sárát, a feleségét Makpéla mezején, a barlangban, Mamrétól, azaz Hebrontól keletre, Kánaán földjén. 20 Ez a földdarab, a benne fekvő barlanggal együtt — mivel a hettitáktól megvásárolta — Ábrahám jogos tulajdona lett, családi temetkezőhelyül.
Példázat a királyi lakodalomról(A)
22 Jézus ezután egy másik jelképes történetet mondott: 2 „Isten Királysága hasonlít ehhez: egy király fiának közeledett az esküvője, ezért a király nagy lakodalmat készített, amelyre sok vendéget hívott meg. 3 Amikor elérkezett az ideje, elküldte a szolgáit, hogy gyűjtsék össze a vendégeket, de a meghívottak nem akartak eljönni.
4 Ekkor más szolgákat küldött, és ezt mondta nekik: »Azt üzenem a meghívottaknak, hogy már mindent elkészítettem. Levágattam ökreimet és hízott állataimat, most hát jöjjenek a fiam lakodalmára, mert már minden készen áll!«
5 A szolgák kimentek, de a meghívottak nem hallgattak rájuk, mert mindegyik valami mással volt elfoglalva. Az egyik kiment a szántóföldjére, a másik az üzletébe. 6 A többiek megfogták a király szolgáit, megverték és meggyilkolták őket. 7 A király ekkor nagyon megharagudott, elküldte a seregeit, hogy öljék meg a gyilkosokat, és égessék fel a városukat.
8 Majd ezt mondta a szolgáinak: »A lakodalmi vacsora készen van, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9 Ezért menjetek ki az útkereszteződésekhez, és hívjatok be mindenkit, akit csak ott találtok.« 10 A szolgák ki is mentek az utakra, és mindenkit behívtak, akit csak találtak, jókat-rosszakat egyaránt. Így azután a vendégek megtöltötték a termet.
11 Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott valakit, aki nem a lakodalomhoz illő ruhába volt öltözve.
12 »Barátom! — szólította meg a király. — Hogyan jöhettél ide lakodalomhoz illő ruha nélkül?« Az meg csak hallgatott.
13 A király ekkor megparancsolta szolgáinak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki a külső sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!«
14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen vannak a kihívottak.”
Ravasz kérdés az adóról(B)
15 Ekkor a farizeusok otthagyták Jézust. Maguk között arról tanácskoztak, hogyan tudnák ravasz kérdésekkel csapdába csalni, hogy olyat mondjon, amit fel tudnak használni ellene. 16 El is küldték hozzá néhány tanítványukat a Heródes-pártiakkal együtt. Azok ezt mondták Jézusnak: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod. 17 Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
18 Jézus azonban tudta, milyen alattomos szándék vezérli őket, ezért így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?! 19 Mutassatok nekem egy pénzérmét, amellyel az adót fizetik!” Odanyújtottak neki egy ezüstpénzt. 20 „Kinek a képmása és a felirata van rajta?” — kérdezte tőlük.
21 „A császáré” — felelték azok.
„Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
22 Ezen a válaszon nagyon meglepődtek, majd otthagyták Jézust, és elmentek.
A szadduceusok alattomos kérdése(C)
23 Ugyanazon a napon odajöttek Jézushoz a szadduceusok is, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Ezt kérdezték tőle: 24 „Mester! Mózes azt parancsolta: ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a testvére vegye feleségül az özvegyét. Így kell a testvérnek gondoskodnia arról, hogy meghaltnak mégis legyen utódja.[a] 25 Volt közöttünk hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg, és fivérére hagyta a feleségét. 26 Ugyanez történt a második fiúval, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. 27 Végül meghalt az asszony is. 28 A feltámadáskor a hét fivér közül kinek lesz a felesége, hiszen azelőtt már mindegyiknek a felesége volt.”
29 Jézus így felelt meg nekik: „Azért vagytok ilyen súlyos tévedésben, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. 30 Ugyanis a feltámadás után senki sem nősül meg, és senki sem megy férjhez. A feltámadottak olyanok lesznek, mint az angyalok a Mennyben. 31 Ami pedig a halottak feltámadását illeti, biztosan olvastátok, amit Isten maga mondott: 32 »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.«[b] Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene.”
33 Az emberek nagyon elcsodálkoztak ezen a tanításon.
Melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?(D)
34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus olyan választ adott a szadduceusoknak, amelyre azok nem tudtak mit felelni, mindannyian összegyűltek Jézus körül. 35 Egyikük, aki törvénytanító volt, próbára akarta tenni Jézust, és megkérdezte tőle: 36 „Mester, melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?”
37 Ő így válaszolt: „»Szeresd az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!«[c] 38 Ez az első és legfontosabb parancs. 39 A második is hasonló: »Úgy szeresd embertársadat,[d] mint saját magadat!«[e] 40 Ez a két parancsolat az egész Törvény és a próféták írásainak az alapja.”
A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura(E)
41 Amíg a farizeusok együtt voltak, Jézus is feltett nekik egy kérdést: 42 „Mit gondoltok a Messiásról? Kinek a fia?”
„Dávid fia” — felelték.
43 Jézus tovább kérdezett: „Akkor hogyan lehet az, hogy Dávid a Szent Szellem által Urának hívja őt? Ugyanis ezt mondta:
44 »Így szólt Uramhoz az Örökkévaló:
Ülj mellém jobb felől,
amíg ellenségeidet
hatalmad alá[f] kényszerítem!«[g]
45 Ha Dávid Urának nevezi a Messiást, hogyan lehet a Messiás a fia?” 46 Erre azonban egyik farizeus sem tudott válaszolni. Így attól a naptól kezdve már senki sem merte őt kérdésekkel próbára tenni.
A papok és léviták névsora
12 Zerubbábel, Sealtiél fia, és Jésua vezetésével a következő papok és léviták tértek haza a száműzetésből: Szerájá, Jirmejá, Ezrá, 2 Amarjá, Mallúk, Hattús, 3 Sekanjá, Rehúm, Merémót, 4 Iddó, Ginnetón, Abijjá, 5 Mijjámin, Maadjá, Bilgá, 6 Semajá, Jójárib, Jedajá, 7 Szallú, Ámók, Hilkijjá, Jedajá. Ezek voltak Jésua idejében a papok és rokonságuk vezetői.
8 A léviták a következők voltak: Jésua, Binnúj, Kadmiél, Sérébjá, Jehúdá és Mattanjá. A dicséretek vezetője Mattanjá volt, a rokonaival együtt. 9 Az ő rokonaik voltak Bakbukjá és Unni, akik a dicséret alatt a többi énekessel szemközt álltak a szolgálat rendje szerint. 10 Jésua fia Jójákim, Jójákim fia Eljásib, Eljásib fia Jójádá, 11 Jójádá fia Jonatán, Jonatán fia pedig Jaddúa volt.
A papi és lévita családok vezetői
12 Jójákim idejében a papi családok vezetői a következők voltak:
Szerájá családjában Merájá,
Jirmejá családjában Hananjá,
13 Ezrá családjában Mesullám,
Amarja családjában Jehóhánán,
14 Melikú családjában Jonatán,
Sebanjá családjában Jószéf,
15 Hárim családjában Adná,
Merájót családjában Helkaj,
16 Iddó családjában Zekarjá,
Ginnetón családjában Mesullám,
17 Abijjá családjában Zikri,
Minjámin és Móadjá családjában Piltaj,
18 Bilgá családjában Sammúa,
Semajá családjában Jehónátán,
19 Jójárib családjában Mattenaj,
Jedajá családjában Uzzi,
20 Szallaj családjában Kallaj,
Ámók családjában Éber,
21 Hilkijjá családjában Hasabjá,
Jedajá családjában Netanél.
22 A léviták vezetőit Eljásib, Jójádá, Jóhánán, és Jaddúa idejében jegyezték fel. A papokat pedig Dárius perzsa király idejében írták össze. 23 Lévi törzséből a vezetőket a Krónikák Könyvében jegyezték fel Jóhánánnak, Eljásib fiának az idejéig. 24 Ezek voltak a léviták vezetői: Hasabjá, Sérébjá, Jésua, Binnúj és Kadmiél. Amikor a dicséreteket énekelték, a vezetők és a rokonaik két csoportban álltak fel. Az egyik csoportban a vezetők, a másikban a rokonaik. A dicséret és a hálaadás énekeit a két csoport egymásnak felelgetve énekelte — ahogyan azt Dávid, az Isten embere elrendelte.
25 Kapuőrök voltak: Mattanjá, Bakbukjá, Óbadjá, Mesullám, Talmón, és Akkúb, akik a kapuknál lévő raktárakra vigyáztak. 26 Ők Jójákimnak, Jésua fiának, Jócádák unokájának idejében és Nehémiásnak, a királyi helytartónak az idejében, meg Ezsdrás papnak, az írástudónak az idejében szolgáltak.
Jeruzsálem falainak felavatása
27 Amikor elérkezett a falak felavatásának ideje, összegyűjtötték a lévitákat — minden olyan helyről, ahol laktak — Jeruzsálembe, hogy szenteljék fel a város falát hálaadással, dicsérettel, örvendezéssel, énekléssel és ütős és húros hangszerekkel.
28 Össze is gyűltek az énekesek és a zenészek Jeruzsálem környékéről és a netófai falvakból, 29 Bét-Gilgálból, Gebából és Azmávetből. Az énekesek ugyanis Jeruzsálem környékén építettek maguknak falvakat. 30 A papok és a léviták előbb megszentelték magukat, azután az egész népet, a kapukat és a falakat is.
31 Azután mondtam Júda vezetőinek, hogy menjenek fel a fal tetejére. Két nagy dicsőítő csoportra osztottam fel az énekeseket és az egész népet. Az egyik csoportot jobb felé indítottam a fal tetején, a Szemét-kapu irányába. 32 Utánuk indult Hósajá, és a júdai vezetők egyik fele, 33 Azarjá, Ezrá, Mesullám, 34 Júda, Benjámin, Semajá és Jirmejá. 35 Velük ment a papok közül trombitákkal Zekarjá, Jonatán fia (Jonatán Semajá fia, aki Mattanjá fia, aki Mikajá fia, aki Zakkúr fia, aki Aszáf fia volt), 36 és a rokonai: Semajá, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Júda és Hanáni — náluk voltak Dávidnak, az Isten emberének hangszerei. Ezt a csoportot Ezsdrás, az írástudó vezette. 37 A Forrás-kapunál felmentek Dávid városának lépcsőin, majd Dávid palotája mellett kelet felé, a Vízi-kapuhoz.
38 A másik dicsőítő csoport az ellenkező irányba, balra indult el. Én is velük tartottam, a nép másik felével együtt. Végigmentünk a fal tetején, a Kemencék tornya mellett a széles falszakaszig. 39 Majd tovább, az Efraim-kapu, az Ó-kapu, a Hal-kapu, a Hananél-torony, a Méá-torony mellett egészen a Juh-kapuig és az Őrség-kapuig. Ott a csoport megállt. 40 Azután mindkét csoport a Templomba vonult és felsorakozott a saját helyén. Én is a helyemre álltam, és velem együtt a vezetők egyik része. 41 Azután a papok is a maguk helyére álltak: Eljákim, Maaszéjá, Minjámin, Mikajá, Eljóénaj, Zekarjá és Hananjá. Ezeknek a kezében trombiták voltak. 42 Majd az összes többi pap — Maaszéjá, Semajá, Eleázár, Uzzi, Jehóhánán, Malkijjá, Élám és Ezer — is a saját helyére állt.
Akkor az énekesek elkezdték a dicsőítést Jizrahjá vezetésével. 43 Azután a papok sok áldozatot mutattak be Istennek. Mindenki nagyon boldog volt, mert Isten megörvendeztette a népet. Még az asszonyok és gyermekek is részt vettek a nagy örvendezésben. Messze földre elhallatszott Jeruzsálem öröme.
44 Még aznap kijelöltem azokat a férfiakat, akikre rábíztam a raktárak őrzését. Ezekben a kamrákban őrizték a templomi kincseket, az Istennek felajánlott hála-áldozatokat, az első termést, a tizedeket, és mindazokat a terményeket, amelyeket a Törvény szerint a papok és a léviták számára az emberek behoztak a városokból és a falvakból. Egész Júdea népe örült, hogy a papok és a léviták szolgálatba álltak, 45 és hogy hűségesen végezték Isten szolgálatában a feladatukat, a szertartásokat és a megszentelés szolgálatát. Hasonlóképpen az énekesek és a kapuőrök is ellátták a maguk szolgálatát — ahogyan azt Dávid király és a fia, Salamon király megparancsolták. 46 Ugyanis Dávid király és Ászáf ideje óta voltak az énekeseknek vezetői, és meg volt határozva, hogy mikor melyikük vezeti a dicsőítést.
47 Zerubbábel idejében és később Nehémiás idejében is Izráel egész népe hűségesen megadta mindazt, ami az énekeseket és a kapuőröket napról napra megillette. Ugyanígy megadták a lévitáknak, ami járt nekik. A léviták viszont ebből megadták Áron leszármazottjainak — a papoknak — az őket megillető elkülönített részt.
Pál védekező beszéde a tömeg előtt
22 „Testvérek és népünk vezetői, hallgassatok meg, hadd védekezzem előttetek!” 2 Amikor az emberek meghallották, hogy az anyanyelvükön beszél, egészen lecsendesedtek. Pál ekkor így folytatta: 3 „Én magam is zsidó vagyok. A cilíciai Tarzuszban születtem, de Jeruzsálemben nevelkedtem. Gamáliél[a] tanítványa voltam, aki gondosan megtanított mindenre atyáink Törvénye szerint. Szenvedélyes buzgósággal akartam Istent szolgálni, ahogyan most ti is, 4 ezért halálra üldöztem Jézus tanítványait.[b] Letartóztattam, és bebörtönöztem őket, férfiakat és nőket egyaránt. Egyeseket közülük ki is végeztek. 5 A főpap és az egész Főtanács a tanúm, hogy ez így történt. Tőlük kaptam azokat a leveleket is, amelyekkel Damaszkuszba mentem, hogy ott is letartóztassam Jézus tanítványait. Megkötözve akartam visszahozni őket Jeruzsálembe, hogy börtönbe kerüljenek, és megbüntessék őket.”
6 „De útban Damaszkusz felé valami történt velem. Körülbelül dél lehetett, s már közeledtem Damaszkuszhoz, amikor hirtelen vakító fényesség vett körül, amely az égből világított rám. 7 Leestem a földre, és egy hangot hallottam. Azt mondta: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?« 8 Megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Ő így válaszolt: »Az a názáreti Jézus, akit te üldözöl.« 9 Akik velem voltak, látták a fényességet, de a hangot, amely hozzám szólt, nem hallották. 10 Ekkor megkérdeztem: »Most mit tegyek, Uram?« Az Úr pedig így válaszolt: »Kelj fel, és menj be Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit az én tervem szerint tenned kell.« 11 Mivel a nagy fényességtől megvakultam, társaim kézen fogva vezettek be a városba.
12 Élt abban a városban egy Anániás[c] nevű zsidó, aki hűségesen megtartotta a Törvény parancsait, és akit minden damaszkuszi zsidó tisztelt. 13 Odajött hozzám, megállt mellettem, és azt mondta: »Saul, testvérem, nyerd vissza a látásodat!« Abban a pillanatban valóban megláttam őt. 14 Anániás így folytatta: »Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megtudd, mi a terve veled, és hogy meglásd az Igazságost, azaz Jézust, és halld meg, amit neked mond. 15 Mert róla fogsz tanúskodni: el kell mondanod mindenkinek, amit láttál és hallottál. 16 Most pedig ne késlekedj tovább! Kelj fel, merítkezz be, és hívd segítségül az ő nevét, hogy bűneidtől megszabadulj!«
17 Később visszajöttem Jeruzsálembe, és amikor a Templomban imádkoztam, Jézust láttam látomásban. 18 Azt mondta nekem: »Siess, gyorsan menj el Jeruzsálemből, mert itt nem fogadják el, amit rólam mondasz!« 19 Én így feleltem: »Uram, ezek az emberek tudják, hogy én egyik zsinagógából a másikba mentem, letartóztattam, börtönbe zártam és megveretésre ítéltettem azokat, akik benned hisznek! 20 Amikor Istvánt megölték, aki rólad tanúskodott, én is ott álltam, és helyeseltem, az ő kivégzését. Sőt, őriztem is azoknak a ruháit, akik megkövezték őt«. 21 Jézus azonban ezt válaszolta: »Most indulj el! Messzire küldelek téged, az Izráelen kívüli népekhez.«”
22 Az összegyűltek eddig a szóig csendben hallgatták Pált, ekkor azonban ismét ordítozni kezdtek: „Tüntesd el az ilyet a föld színéről! Az ilyen embernek nem szabad élnie!” 23 Felsőruháikat eldobálták, ordítoztak, és port szórtak a levegőbe[d]. 24 A parancsnok ekkor utasította a katonáit, hogy Pált vigyék be a várba, és korbácsolják meg. Így akarta Pált kivallatni, hogy miért kiabáltak rá ilyen haragosan. 25 Amikor lekötözték a megkorbácsoláshoz, Pál megkérdezte az ott álló századostól: „Szabad-e nektek római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?”[e]
26 Ekkor a százados a parancsnokhoz sietett, és azt mondta neki: „Vigyázz, mit teszel, mert ez a férfi római polgár!”
27 A parancsnok ekkor Pálhoz sietett, és megkérdezte: „Mondd, te igazán római polgár vagy?”
„Az vagyok” — mondta Pál.
28 „Én sokat fizettem a római polgárjog megszerzéséért” — mondta a parancsnok.
„Én pedig már római polgárnak születtem” — felelte Pál.
29 Ekkor azonnal abbahagyták a kínvallatás előkészületeit. A parancsnok is megijedt, mert megértette, hogy egy római polgárt tartóztatott le.
Pál beszéde a zsidó vezetők előtt
30 A parancsnok pontosan meg akarta tudni, mivel vádolják Pált a zsidók, ezért másnap összehívta a főpapokat és az egész Főtanácsot. Pálról levették a bilincseket, majd elővezették az erődből, és a Főtanács elé állították.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center