M’Cheyne Bible Reading Plan
Sába királynője meglátogatja Salamont Jeruzsálemben(A)
9 Salamon bölcsességének híre eljutott Sába királynőjéhez is, aki eljött Jeruzsálembe, hogy nehéz kérdésekkel próbára tegye Salamont. A királynő nagy kísérettel érkezett, és tevéi drága illatszereket, sok aranyat, meg drágaköveket hoztak. Amikor találkozott Salamonnal, beszélt vele mindenről, amit kigondolt. 2 Salamonnak nem esett nehezére válaszolni a királynő kérdéseire: mindegyikre meg tudott felelni. 3 Sába királynője látta Salamon bölcsességét; megnézte a királyi palotát, amelyet Salamon épített; 4 látta, hogyan étkezik a király a főembereivel; elcsodálkozott az ételek és italok felszolgálóin és a ruháikon; látta, amint a király áldozatot mutat be az Örökkévaló Templomában — és mindezek láttán szólni sem tudott a csodálkozástól.
5 Majd ezt mondta a királynak: „Amit országomban hallottam bölcsességedről, tetteidről és mondásaidról, az mind igaznak bizonyult! 6 De nem akartam elhinni, amíg a saját szememmel nem láttam. Bizony, a felét sem mondták el a valóságnak, annyira fölülmúlod a híredet! 7 Boldogok az embereid,[a] a vezető tisztségviselők és szolgáid, akik jelenlétedben élnek, hogy hallhatják bölcsességedet! 8 Áldott legyen Istened, az Örökkévaló, aki kedvét leli benned, és trónjára ültetett téged, hogy Istened, az Örökkévaló királya legyél! Istened királlyá tett téged Izráel fölött, hogy igazságosan uralkodj, és az ő tetszése szerint cselekedj. Azért tette ezt, mert szereti Izráelt, és mindörökre meg akarja erősíteni.”
9 Sába királynője igen sok ajándékot adott Salamonnak: 120 talentum[b] aranyat, rengeteg illatszert, füstölőszert és drágaköveket. Senki más nem ajándékozott ilyen illatszereket és füstölőszert Salamonnak, mint a királynő.
10 Hírám király szolgái — Salamon szolgáival együtt — nemcsak aranyat, hanem almug fát[c] és drágaköveket is hoztak Ófirból. 11 Salamon ebből lépcsőket készíttetett az Örökkévaló Templomába és a királyi palotába, ezenkívül az énekesek számára hangszereket is: hárfákat és lantokat. Ilyet még soha nem láttak azelőtt Júdában.
12 Salamon király is megajándékozta Sába királynőjét mindazzal, amit csak kívánt vagy kért tőle — de más dolgokkal, mint amelyeket a királynő hozott ajándékba. Ezután Sába királynője a kíséretével együtt visszatért országába.
Salamon nagy gazdagsága(B)
13 Salamon kincstárába évente 666 talentum[d] arany érkezett, 14 azon kívül, amit az árusok és a kereskedők hoztak. Arábia királyai és Salamon országának helytartói is rendszeresen hoztak a királynak aranyat és ezüstöt.
15-16 Salamon készíttetett 200 nagyméretű és 300 kisebb vert arany pajzsot — ezek egyenként 600 illetve 300 sékel[e] aranyból készültek. A pajzsokat a palota „Libanon erdeje” termében helyezte el.
17 Salamon megrendelésére és számára készült egy nagy királyi trón is elefántcsontból, amelyet arannyal borítottak be. 18 Hat lépcső vezetett fel a trónhoz, amelynek a zsámolya is aranyból készült. A trónszék két karfája mellett egy-egy oroszlán szobra állt. 19 A lépcsőkön jobbról-balról szintén egy-egy oroszlánszobor volt: összesen tizenkettő. Ehhez hasonlót nem készítettek azelőtt sehol máshol.
20 Salamon minden ivóedénye aranyból készült, akárcsak a királyi palota „Libanon erdeje” termében az összes eszköz.[f] Abban az időben az ezüstöt nem sokra becsülték.
21 A király minden harmadik évben Hírám király szolgáival együtt hajókat küldött Társisba, ahonnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak.
22 Salamon király gazdagság és bölcsesség tekintetében fölülmúlta a Föld minden más királyát. 23 Ezért minden király igyekezett Salamont meglátogatni, hogy hallják bölcsességét, amelyet Istentől kapott. 24 Amikor meglátogatták, évről-évre rengeteg ajándékot hoztak Salamonnak: ezüst-, és aranytárgyakat, díszes ruhákat, fegyvereket, illatszereket, füstölőszereket, lovakat és öszvéreket.
25 Salamon állandó hadseregében 12 000 harcos szolgált a harci szekereken. A hadseregnek 4 000 istállója volt a lovak és a harci szekerek számára. Ezeket külön városokban — a „szekerek városaiban” — állomásoztatta, egy részük pedig állandóan a király mellett, Jeruzsálemben teljesített szolgálatot. 26 Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra az Eufrátesz folyótól a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. 27 Uralkodása idején Jeruzsálemben olyan közönséges lett az ezüst, mint a kő, és annyi volt a cédrusfából készült épület, mint a vadfüge a síkságon. 28 Ebben az időben Salamon számára Egyiptomból és az összes többi országból is hoztak lovakat.
Salamon halála(C)
29 Salamon király egyéb tettei elejétől végig meg vannak írva más könyvekben is: Nátán próféta könyvében, a silói Ahijjá próféciájában és Jedó próféta látomásaiban, amelyeket Jeroboámmal, Nebát fiával kapcsolatban látott. 30 Salamon király negyven évig uralkodott Jeruzsálemben, egész Izráel királyaként. 31 Azután meghalt Salamon, akárcsak ősei. Apjának, Dávidnak városában temették el, és utána a fia, Roboám követte a trónon.
1 Üdvözlet Júdástól, aki Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket az Atya-Isten elhívott, szeret és Jézus Krisztusban megőriz.
2 Egyre jobban és jobban töltsön be titeket Isten irgalmassága, békessége és szeretete!
Az istentelenek büntetése
3 Szeretett testvéreim, a közös üdvösségünkről szerettem volna írni nektek. Azonban most mégis szükséges, hogy valami másról írjak. Arra biztatlak benneteket, hogy teljes erővel harcoljatok azért, hogy amiben hiszünk, azt meg tudjátok őrizni — azokat a tanításokat, amelyeket Isten egyszer és mindenkorra az övéinek adott!
4 Ugyanis titokban istentelen emberek férkőztek be közétek. Ezek az istentelenek Isten kegyelmével visszaélve kicsapongó életet élnek, és megtagadják Jézus Krisztust, egyedüli Mesterünket és Urunkat. A próféták már régen megírták, hogy ezeket Isten el fogja ítélni.
5 Néhány dologra újból szeretnélek benneteket emlékeztetni, bár ezeket jól tudjátok. Az Úr[a] kiszabadította a népét Egyiptomból, később mégis elpusztította azokat, akik közülük nem hittek!
6 Emlékezzetek azokra az angyalokra is, akik nem őrizték meg a rangjukat, hanem elhagyták a saját lakóhelyüket! Az Úr ezért örökre megkötözte, és a sötétségben tartja fogva őket az Ítélet nagy Napjáig.
7 Gondoljatok Sodomára, Gomorára és a környező városokra is! E városok lakói természetellenes szexuális bűnöket követtek el, ezért az örök tűz büntetését viselik. Példájuk bennünket is figyelmeztet.
8 Ugyanez a helyzet azokkal is, akik befurakodtak közétek. Ők a saját álmaikat követik, bűnökkel szennyezik be a testüket, megvetik az isteni fennhatóságot, és a dicsőséges lényeket[b] szidalmazzák. 9 Pedig még Mihály, az angyalok fejedelme sem mert ilyet tenni! Amikor Mózes teste miatt vitatkozott a Sátánnal, nem merte őt vádolni, vagy elítélni, hanem csak ennyit mondott: „Büntessen meg téged az Örökkévaló!” 10 Ezek az emberek viszont szidalmazzák azt, amiről fogalmuk sincsen, amit meg az oktalan állatok módjára ösztönösen tudnak, az is csak a vesztüket okozza. 11 Szerencsétlenek! Kain példáját követték, és mivel kívánták a pénzt, Bálám rossz útját választották. Lázadó természetük miatt úgy fognak elpusztulni, mint Kóré.[c] 12 Olyanok, mint a szennyfolt a tiszta ruhán, amikor veletek együtt vacsoráznak a helyi gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek, de csak magukat hizlalják. Olyanok, mint a szél kergette felhők, amelyekből nem esik egy csöpp eső sem, vagy mint a terméketlen gyümölcsfák, amelyeket késő ősszel gyökerestül kivágnak — s amelyek így kétszeresen is elpusztulnak. 13 Mint ahogy a tenger vad hullámai tajtékot hánynak, úgy vannak ezek az emberek is a saját szégyenletes dolgaikkal. Olyanok, mint az eltévedt csillagok, akikre a legsűrűbb örök sötétség vár.
Énók próféciája
14 Róluk is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik nemzedékben élt, amikor azt mondta: „Nézzétek, eljön az Úr sok ezer szentjével együtt! 15 Eljön, hogy ítéletet tartson mindenki felett, és megbüntessen minden istentelen embert. Elítéli őket minden tettükért, amelyet Isten ellen követtek el, és minden gonosz beszédért, amelyet Isten ellen mondtak.”
16 Ezek az emberek mindenben hibát keresnek, mindig panaszkodnak, a saját kívánságaikat követik, szeretnek nagyokat mondani és haszonlesésből dicsérnek másokat.
Óvakodjatok az istentelen csúfolkodóktól!
17 Szeretett testvéreim, emlékezzetek azokra, amiket Urunk, Jézus Krisztus apostolai mondtak! 18 Mert így figyelmeztettek titeket jóelőre: „Az utolsó időben majd olyanok jönnek, akik még Istent is kicsúfolják, és a saját istentelen kívánságaikat követik.” 19 Ezek azok, akik viszályt szítanak közöttetek. Saját bűnös természetük kívánságai uralkodnak rajtuk, és nem lakik bennük a Szent Szellem.
Imádkozzatok a Szent Szellem által
20 Szeretett testvéreim, ti viszont imádkozzatok a Szent Szellem által — így épüljetek fel és erősítsétek meg magatokat abban a hitben, amely a legszentebb dolog a világon! 21 Maradjatok meg Isten szeretetében! Várva várjátok Urunkat, Jézus Krisztust és a kegyelmét, mert ő hozza nektek az örök életet!
22 Bánjatok könyörületességgel azokkal, akik kételkednek, 23 másokat pedig a tűzből is ragadjatok ki, hogy megmentsétek őket! Legyetek óvatosak, amikor könyörültök rajtuk! Még a régi bűnös természet által bemocskolt ruhát is gyűlöljétek![d]
Dicsőség Istennek
24 Isten meg tud őrizni benneteket az elbukástól, és képes hibátlanul maga elé állítani a dicsőségben. Micsoda öröm lesz ez mindannyiunk számára! 25 Ő az egyetlen Isten, és egyedül ő tud megmenteni bennünket. Övé legyen minden dicsőség, nagyság, uralom és hatalom Urunk, Jézus Krisztus által a múltban is, most is, és örökké!
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amely akkor érkezett Zofóniáshoz, amikor Júdában Jósiás király, Ámón fia uralkodott. Zofóniás apja Kúsi, annak apja Gedaljá, annak apja Amarjá, annak apja pedig Ezékiás volt.
Prófécia a Júdára következő ítéletről
2 Ezt mondja az Örökkévaló: „Kipusztítok,
bizony, kipusztítok mindent
az egész földről![a]
3 Elpusztítok embereket és állatokat,
az ég madarait és a tenger halait,
elpusztítom a bálványimádókat,
és azt is, amit imádtak.
Bizony, kiirtom az embert
a föld színéről!”
— ezt mondja az Örökkévaló. —
4 „Megbüntetem Júda
és Jeruzsálem lakóit,
kiirtom közülük a bálványokat,
hogy még írmagjuk sem marad.
Kiirtom Baál
és a többi bálványok papjait,
5 meg azokat, akik az ég seregét[b]
imádják a házuk tetején,
akik leborulnak az Örökkévaló előtt,
és imádják őt,
de ugyanúgy leborulnak
Molok[c] előtt is.
6 Kiirtom azokat is,
akik elfordultak az Örökkévalótól,
többé már nem szolgálják őt,
s tanácsát nem keresik.”
7 Hallgassatok el,
Uram, az Örökkévaló előtt,
mert az ő napja közeleg!
Áldozatot készített az Örökkévaló,
és megszentelte meghívottait.[d]
8 Ezt mondja az Örökkévaló: „Áldozatom napján
megbüntetem a fejedelmeket
a király családját, és mindazokat,
akik idegen ruhákba öltöznek.
9 Megbüntetem azokat,
akik átlépik a küszöböt,[e]
Uruk házát[f] pedig erőszakkal
és csalással töltik meg.”
10 Ezt mondja az Örökkévaló: „Azon a napon jajkiáltás hallatszik
Jeruzsálemben az Újváros
és a Hal-kapu felől,
és rombolás zaja a dombokról.
11 Az Alsóváros lakói sírnak és jajgatnak,
mert elpusztultak a kereskedők
és a pénzváltók mindannyian.
12 Akkor lámpást fogok,
s átkutatom Jeruzsálemet,
megbüntetem az önelégült kevélyeket,
akik azt gondolják:
»Nem használ nekünk
az Örökkévaló semmit,
de nem is büntet meg!«
13 Bizony, elpusztulnak szép házaik,
és gazdagságuk
az ellenség zsákmánya lesz!
Bár házat építettek,
de nem laknak majd benne,
szőlőt telepítettek,
de nem isszák annak borát.”
14 Az Örökkévaló nagy napja
sietve közeleg,
hamar megérkezik,
itt van már a küszöbön!
Keserves sírás hangja
hallatszik az Örökkévaló napján!
Még az erős harcosok is
sírnak és jajgatnak.
15 Mert az Örökkévaló haragjának napja
lesz az a nap:
az elnyomás és nyomorúság napja,
a pusztítás és pusztulás napja,
sűrű felhők, homály és sötétség napja,
16 amikor a sófárt megfújják,
és csatakiáltás hallatszik,
mikor a városfalakat rohamozzák,
és a bástyákat ostromolják.
17 Ezt mondja az Örökkévaló: „Megszorongatom az embereket,
s tapogatva botorkálnak majd,
mint a vakok,
mert vétkeztek az Örökkévaló ellen.
Kiontják vérüket, mint a vizet,
holttestük szerteszét hever
a földön, mint a ganéj.
18 Nem menti meg őket
sem aranyuk, sem ezüstjük
az Örökkévaló haragjának napján!
Mert féltő szeretetének tüzében
az egész föld megég.
Bizony, véget vet az Örökkévaló,
hirtelen véget vet a föld lakóinak!”
Pilátus kihallgatja Jézust(A)
23 Ezután az egész csoport elindult, és elvezették Jézust Pilátushoz. 2 Ott így vádolták: „Megállapítottuk, hogy ez az ember félrevezeti népünket. Ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja, hogy ő a Messiás-Király.”
3 Pilátus megkérdezte Jézustól: „Te vagy a zsidók királya?”
Jézus pedig így válaszolt: „Igen, ahogy mondod.”
4 Pilátus ezt mondta a főpapoknak és az összegyűlt sokaságnak: „Semmit nem találok ebben az emberben, amivel vádolni lehetne.”
5 De azok annál inkább bizonygatták: „A tanításaival zavart okoz egész Júdeában! Az egész népet fellázítja! Galileában kedte, és most már itt is!”
Jézus Heródes előtt
6 Amikor Pilátus ezt hallotta, megkérdezte, hogy Jézus Galileából való-e. 7 Amikor megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte hozzá Jézust. Heródes azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott, 8 és nagyon megörült, mikor meglátta Jézust. Sokat hallott már róla, és remélte, hogy majd a szeme láttára tesz valamilyen csodát. 9 Sokáig faggatta, de Jézus egy szót sem válaszolt neki. 10 A főpapok és törvénytanítók Heródes előtt is hevesen vádolták Jézust. 11 Heródes és a katonái is megvetően bántak vele: kigúnyolták, és csúfot űzve belőle előkelő ruhát adtak rá, majd visszaküldték Pilátushoz. 12 Heródes és Pilátus ezen a napon kötöttek barátságot. Előzőleg ugyanis haragban voltak.
Pilátus halálra ítéli Jézust(B)
13 Ekkor Pilátus maga elé hívatta a főpapokat, a zsidók vezetőit és az összegyűlt sokaságot. 14 Ezt mondta nekik: „Elém hoztátok ezt az embert, és azzal vádoljátok, hogy tanításaival félrevezeti a népet. Előttetek hallgattam ki, és úgy találtam, hogy amivel vádoljátok, abban ártatlan. 15 Elküldtem őt Heródeshez, de ő is úgy találta, hogy ez az ember nem követett el semmit, amiért büntetést érdemelne, ezért visszaküldte hozzánk. Látjátok hát, hogy semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. 16 Megkorbácsoltatom hát, azután pedig szabadon fogom bocsátani.” [17] [a]
18 Ekkor mindazok, akik Pilátus előtt összegyűltek, kiabálni kezdtek: „Őt végeztesd ki! Barabbást engedd szabadon!” 19 (Ez a Barabbás nevű fogoly részt vett a városban korábban kitört lázadásban, és gyilkosságot is elkövetett.)
20 Pilátus szabadon akarta engedni Jézust, ezért újra kihirdette, hogy elengedi. 21 De a tömeg még jobban kiabált: „Keresztre vele! Feszítsd keresztre!”
22 Pilátus harmadszor is megkérdezte: „Miért? Mi rosszat tett? Ez az ember nem bűnös! Semmit sem találtam benne, amiért halált érdemelne. Megkorbácsoltatom, és utána szabadon engedem.”
23 De a tömeg hangosan kiabálva követelte, hogy Jézust feszítsék keresztre, s így végezzék ki. Végül a kiáltozásukkal fölülkerekedtek, 24 és Pilátus engedett nekik. Kihirdette az ítéletét: teljesíti, amit követelnek tőle. 25 Kívánságuk szerint szabadon engedte Barabbást, aki lázadásért és gyilkosságért volt elítélve. Ugyanakkor elrendelte, hogy Jézust — akaratuknak megfelelően — végezzék ki.
Jézus kivégzése: a keresztre feszítés(C)
26 Ezután Jézust a katonák elvezették. Útközben szembe jött velük egy Cirénéből való, Simon nevű férfi, aki éppen a vidékről jött a városba. A katonák kényszerítették Simont, hogy vigye a keresztfát Jézus után.
27 Nagy tömeg követte Jézust, köztük asszonyok is, akik jajgattak és siratták őt. 28 Jézus odafordult hozzájuk: „Jeruzsálemi asszonyok, ne engem sirassatok! Inkább magatokat és a gyerekeiteket sirassátok! 29 Mert eljönnek a napok, amikor azt mondják: »Milyen boldogok az asszonyok, akiknek nem lehetett gyermekük! Azok a boldogok, akik nem szültek és nem szoptattak gyermeket!« 30 A hegyeknek azt mondják majd: »Essetek ránk!«, és a domboknak: »Rejtsetek el minket!«[b] 31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?”[c]
32 A katonák Jézussal együtt két bűnözőt is elvezettek, hogy őket is kivégezzék. 33 Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet így neveztek: „Koponya”, ott Jézust keresztre feszítették. Ugyanezt tették a két bűnözővel is. Egyiküket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán feszítették meg.
34 Azután Jézus ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek!”[d]
A katonák sorsvetéssel elosztották maguk között Jézus ruháit. 35 Az összegyűlt sokaság pedig ott állt, és nézte, mi történik. A vallási vezetők így gúnyolták Jézust: „Másokat meg tudott menteni, most mentse meg saját magát, ha valóban ő a Messiás, Isten választottja!”
36 A katonák is gúnyolták Jézust. Ecetet kínáltak neki, 37 és azt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!” 38 Jézus feje fölött ez a felirat volt: „ ez a zsidók királya.”
39 Az egyik bűnöző, akit szintén keresztre feszítettek, így sértegette: „Hát nem te vagy a Krisztus?! Akkor mentsd meg magadat, és minket is!”
40 De a másik bűnöző rászólt: „Nem félsz Istentől? Te is halálra vagy ítélve, mint ő. 41 Csakhogy a mi ítéletünk jogos, mert azt kapjuk, amit megérdemeltünk, ő viszont nem tett semmi rosszat!” 42 Azután ezt mondta: „Jézus! Ne felejtkezz meg rólam, amikor eljössz, hogy királyi uralkodásodat elkezdd!”
43 Jézus így felelt neki: „Mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban.”
Jézus halála(D)
44 Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet, 45 mert a Nap elhomályosult. A Templom belsejében a függöny kettéhasadt. 46 Jézus felkiáltott: „Atyám, a kezedbe teszem le szellememet.”[e] Amikor ezt kimondta, meghalt.
47 Amikor a római százados látta ezt, Istent dicsérte, és azt mondta: „Ez az ember valóban igazságos és ártatlan volt!”
48 Akik erre az eseményre kíváncsian odagyűltek, és látták mindazt, ami történt, ezután mellüket verve[f] hazamentek.
49 Akik ismerték Jézust és azok az asszonyok, akik Galileától idáig követték, egy kissé távolabb álltak, és mindezt végignézték.
Jézus temetése(E)
50-51 Volt egy József nevű férfi, a Főtanács egyik tagja, aki a júdeai Arimátia városából származott. Jó és igazságos ember volt, aki maga is várta Isten Királyságának eljövetelét, és nem értett egyet a többiekkel, amikor a Főtanács halálra ítélte Jézust. 52 József — Jézus halála után — Pilátushoz ment, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemesse. 53 Majd levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklasírba, amelybe még senkit sem temettek. 54 Ez az előkészület napjának végén történt, és már közel volt a szombati ünnep kezdete.
55 Az asszonyok, akik Galileától kezdve követték Jézust, Józseffel mentek, látták a sírt, és azt is, hogyan helyezték el a sziklasírba Jézus testét. 56 Azután hazamentek, és előkészítették az illatszereket, amelyeket temetésnél szoktak használni.
A szombat ünnepén azonban otthon maradtak a Törvény parancsa szerint.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center