M’Cheyne Bible Reading Plan
16 Azután bevitték a Szövetségládát abba a sátorba, amelyet Dávid készített erre a célra, és elhelyezték annak közepén. Majd égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be Istennek. 2 Miután befejezte az áldozatokat, Dávid megáldotta a népet az Örökkévaló nevében, 3 és minden egyes férfit és nőt megajándékozott Izráelben: mindenkinek adott egy kenyeret, egy préselt datolyából készített kalácsot és egy mazsolából készült kalácsot.[a]
4 Majd Dávid kiválasztott néhányat a léviták közül, hogy az Örökkévaló Szövetségládája előtt teljesítsenek szolgálatot: hirdessék az Örökkévaló, Izráel Istene dicsőségét, adjanak hálát neki, és imádják őt. 5 Ezek a léviták a következők voltak: Ászáf lett a vezetőjük, a helyettese pedig Zekarjá, azután a többiek: Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Banájáhú, Obed-Edóm és Jeiél, aki hárfán és lanton játszott. Ászáf kezelte a cintányért. 6 Benájáhú és Jahaziél papok állandó feladata volt a trombiták megfújása az Isten Szövetségládája előtt. 7 Dávid ezen a napon állította először szolgálatba Ászáfot és a társait, és ekkor bízta rájuk először, hogy énekkel adjanak hálát az Örökkévalónak és dicsérjék őt.
Dávid hálaadó éneke(A)
8 Adjatok hálát az Örökkévalónak!
Dicsérjétek nagy nevét!
Hirdessétek a népeknek tetteit!
9 Énekeljetek neki, dicsérjétek őt!
Mondjátok el csodálatos tetteit!
10 Dicsekedjetek szent nevével!
Ti, akik keresitek az Örökkévalót,
teljes szívvel örvendezzetek neki!
11 Keressétek az Örökkévalót,
kívánjátok erejét,
törekedjetek jelenlétébe szüntelen!
12 Emlékezzetek csodás tetteire,
emlékezzetek csodáira és ítéleteire,
amelyeket kihirdetett,
13 ó, Izráelnek, az Örökkévaló szolgájának utódai,
Jákób fiai, akiket ő kiválasztott!
14 Az Örökkévaló a mi Istenünk!
Határozatai az egész földön érvényesek.
15 Emlékezzetek Szövetségére örökké,
adott szavára, amelyet ezer nemzedéknek ígért,
16 a Szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött,
az ígéretre, amelyre Izsáknak megesküdött!
17 Megerősítette, mint törvényt Jákóbnak,
akit Izráelnek nevezett,
és népével örök Szövetséget kötött:
18 „Neked adom Kánaán földjét örökségül,
ez lesz a te birtokod!”
19 Kicsiny volt akkor még Ábrahám családja,
mint a jövevények, úgy vándoroltak a földön.
20 Helyről-helyre vonultak,
országról-országra bujdostak.
21 Nem engedte az Örökkévaló, hogy ártsanak nekik,
még királyokat is megbüntetett miattuk:
22 „Ne nyúljatok felkent szolgáimhoz,
prófétáimat ne bántsátok!”
23 Énekeljen az Örökkévalónak az egész föld!
Hirdessétek napról napra szabadítását!
24 Hirdessétek dicsőségét az összes nemzetnek,
mondjátok el minden népnek csodálatos tetteit!
25 Mert hatalmas az Örökkévaló,
és méltó a dicséretre!
Imádat, tisztelet és félelem illeti őt,
minden más istennél inkább!
26 Mert a nemzetek istenei tehetetlen bábok csupán,
de az Örökkévaló teremtette az eget!
27 Dicsőség és méltóság ragyog előtte,
öröm és erő lakik szent helyén!
28 Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai,
adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és tiszteletet!
29 Adjátok az Örökkévalónak a dicsőséget, amely megilleti,
hozzatok neki ajándék-áldozatot, jöjjetek színe elé!
Imádjátok az Örökkévalót szentségben és ékességben,
30 reszkessen előtte minden ember!
Ő erősítette meg a Földet, hogy ne inogjon.
31 Örüljetek, akik a Mennyben laktok,
és örvendezzen minden földi lakó!
Hirdessék mindenütt a népek között:
„Uralkodik az Örökkévaló!”
32 Kiáltson örömében a tenger,
és minden, ami benne él!
Örvendjen a szántóföld és termése!
33 Ujjongva énekelnek majd az erdő fái,
amikor az Örökkévaló jön!
Mert eljön, hogy megítélje a népeket,
és uralkodjon az egész Földön!
34 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert ő jó!
Mert hűséges szeretete örökké kísér!
35 Mondjátok neki: „Ments meg minket szabadító Istenünk,
gyűjts össze, és ments ki a népek közül,
hadd dicsérjük szent neved,
hadd dicsekedjünk dicséreteddel!”
36 Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene,
öröktől fogva mindörökké!
Erre az egész nép így felelt: „Ámen!” — és mind dicsérték az Örökkévalót.
37 Így állította szolgálatba Dávid Ászáfot és a rokonait, az énekes lévitákat. Ők pedig attól kezdve megszakítás nélkül és önállóan teljesítették a szolgálatukat az Örökkévaló Szövetségládája előtt. Napi beosztásuk rendje szerint váltották egymást a szolgálatban. 38 Dávid Obed-Edómot, Jeíélt és 68 lévita rokonukat is Ászáf vezetése alá rendelte, hogy segítsenek a szolgálatban. Obed-Edóm, Jedútún fia és Hószá kapuőrök voltak.
39 Cádók főpapot és társait Dávid Gibeonban az Örökkévaló Szent Sátorához rendelte, a magaslatra, 40 hogy az Örökkévaló Törvénye szerint, amelyet az Örökkévaló Izráelnek adott, minden reggel és este mutassák be az égőáldozatokat az oltáron. 41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi név szerint kiválasztott lévita, hogy énekekkel dicsérjék az Örökkévalót. „Dicsérjétek az Örökkévalót, mert hűséges szeretete örökké tart!” — ezt az éneket énekelték.[b] 42 Hémán és Jedútún trombitával, cintányérral, és más hangszerekkel zenéltek az Örökkévalónak. Jedútún fiai kapuőrök voltak.
43 Ezután mindenki visszatért a lakóhelyére. Dávid is hazament, hogy megáldja a családját.
Aki a beszédében nem vétkezik, az már tökéletes
3 Testvéreim, ne akarjatok sokan tanítók lenni, hiszen tudjátok, hogy bennünket, tanítókat szigorúbban fognak megítélni.
2 Mindannyian sokszor vétkezünk. Aki viszont a beszédében nem vétkezik, az már tökéletes! Hiszen, ha a beszédén tud uralkodni, akkor az egész lényét is uralma alatt tartja. 3 A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek akaratunknak, s így a ló egész testét irányítani tudjuk. 4 Vagy gondoljatok a hajókra! Lehetnek bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, az irányításukhoz elég egy kis kormány: arra fordulnak, amerre a kormányos akarja. 5 Ugyanígy van a nyelv is: bár csak kis része a testnek, mégis azzal dicsekedhet, hogy igen nagy hatása van!
Gondoljatok arra, milyen nagy erdőt tűzbe boríthat egyetlen lángnyelvecske! 6 Bizony, a nyelv is veszélyes, mint a tűz! A gonoszság egész világa! Testrészeink közül a nyelvünk az, amely az egész testünket meg tudja fertőzni. Olyan tüzet gyújthatunk vele, amely elpusztíthat bennünket. Miért? Mert a nyelv tüzét a pokol lángjai gyújtják meg.
7 Mindenféle vadállatot meg lehet szelídíteni, a madarakat, szárazföldi és tengeri állatokat is. Sőt, az emberek meg is szelídítették ezeket. 8 De a nyelvet senki emberfia nem tudja megszelídíteni, mert az maga a nyughatatlan gonoszság, és tele van halálos méreggel. 9 Nyelvünkkel áldjuk és dicsérjük Urunkat és Atyánkat. De ugyanazzal a nyelvvel átkozzuk az embereket, akiket Isten a saját képére teremtett! 10 Ugyanabból a szájból származik áldás és átok! Testvéreim, nem kellene ennek így lennie! 11 Láttatok már olyan forrást, amelyből hol jóízű, hol meg keserű víz folyik? 12 Vagy gondoljátok meg, testvéreim, teremhet-e a fügefa olajbogyót, vagy a szőlő fügét? Ugyanígy, édes víz sem eredhet sós forrásból.
Az igazi bölcsesség
13 Ha valaki közöttetek bölcs és értelmes, ezt mutassa meg az egész életével és olyan jótettekkel, amelyeket szelíd bölcsességgel vitt végbe! 14 Ha ellenben keserű irigység és önzés van a szívetekben, ne dicsekedjetek a „bölcsességetekkel”! Az ilyen dicsekvés hazugság lenne, amely eltakarja az igazságot. 15 Az ilyen „bölcsesség” nem Istentől származik, hanem a földről, az emberi romlottságból, sőt a gonosz szellemektől! 16 Mert ahol irigység, féltékenység és önző törekvések uralkodnak, ott zűrzavar és mindenféle gonosz dolog is megtalálható.
17 A Mennyből, vagyis az Istentől származó bölcsesség elsősorban tiszta, azután békeszerető, figyelmes, kíméletes, megértő, és könyörületes. Az ilyen bölcsesség sok jó „gyümölcsöt” terem, azonkívül igazságos, őszinte, és nem részrehajló. 18 Akik békességet teremtenek, békességben vetnek el olyan magokat, amelyekből idővel az igazságosság „gyümölcse” terem — azaz olyan dolgok, amelyek Isten számára kedvesek.
Támadás készül Edom ellen
1 Ezt a látomást kapta Abdiás. Ezt mondta Uram, az Örökkévaló Edomról:[a]
Hírt hallottunk az Örökkévalótól,
hírnököt küldött a nemzetekhez,
aki ezt hirdette nekik:
„Készüljetek, és jöjjetek,
támadjuk meg Edomot!”
Az Örökkévaló üzenete Edom népének
2 „Bizony, te vagy a legkisebb
a nemzetek között,
mindenki megvet
és megutál téged.
3 A saját büszkeséged vezetett félre:
mivel magas sziklák rejtekében[b] laksz,
fenn a magasban,
ezt gondoltad:
»Ugyan, ki tudna legyőzni engem?!«
4 Pedig hiába szállnál
oly magasra, mint a sas,
hiába raknád fészked a csillagok közé,
onnan is letaszítanálak”
— mondja az Örökkévaló.
5-6 „Ha tolvajok törnek be egy házba,
ha éjjel rablók törnek az otthonodba,
csak annyit visznek el,
amennyi valóban kell nekik.
Ha szüretelők szedik a szőlőt,
egy keveset ők is hagynak rajta.
De téged, Ézsau népe,
ellenségeid teljesen elpusztítanak!
Felkutatják minden elrejtett kincsedet,
úgy kirabolnak,
hogy semmid sem marad!
7 Szövetségeseid becsapnak,
országodból kiűznek,
akikkel békességben éltél,
elfoglalják földedet,
bizalmas barátaid
csapdát állítanak neked,
de észre sem veszed.
8 Azon a napon
— azt mondja az Örökkévaló —
kipusztítom a bölcseket Edomból,
és minden értelmet Ézsau hegyeiről.[c]
9 Rettegnek vitéz harcosaid, Témán[d],
mert mindet leöldösik,
egy sem marad élve Ézsau hegyén!
10 Bizony, utolér téged a büntetés,
mindazért, amit testvéred,
Jákób ellen elkövettél.
Elborít a szégyen,
és mindörökre kiirtanak téged,
mert testvéredet öldökölted kegyetlenül!
11 Amikor Jeruzsálem kapuján
idegenek törtek be,
amikor kincseire sorsot vetettek,
amikor kirabolták,
és lakóit elhurcolták,
testvérednek nem segítettél,
hanem a rablókkal együtt zsákmányoltál!
12 Nem kellett volna
kárörvendőn nézned testvéredre!
Nem kellett volna örülnöd
Júda népe pusztulásán
büntetése napján!
Nem lett volna szabad
nagy hangon kérkedned
nyomorúságuk láttán!
13 Miért mentél be népem kapuján,
szerencsétlenségük idején?
Miért nézted gyönyörködve
népem romlását?
Nem lett volna szabad
vagyonukra kezed kinyújtanod
nyomorúságuk idején!
14 Hogy nem féltél az utakra állni,
hogy népem menekültjeit levágjad?!
Hogy merted a megmaradtakat
kiszolgáltatni ellenségeiknek?!
15 Bizony, közel az Örökkévaló napja,
és minden nemzetet elér!
Ezért, ahogy másokkal bántál,
úgy bánnak majd veled is, Edom!
Bizony, minden gonosztetted
visszaszáll a fejedre!
16 Ahogy ittatok[e] haragom poharából
szent hegyemen,
majd úgy isznak mind
az összes nemzetek is!
Bizony, megisszák egészen,
lenyelik, bármilyen keserű,
s úgy eltűnnek a föld színéről,
hogy még nyomuk sem marad!
17 De a Sion hegyén lesznek azok,
akik megmenekülnek,
és szent népemmé lesznek.
Jákób népe ismét
birtokba veszi földjét,
mint az örökségét.
18 Bizony, Jákób népe
olyan lesz, mint a tűz,
József családja, mint a láng!
Elpusztítják Ézsau népét,
mint szalmát a tűz,
hogy még írmagjuk sem marad!”
— mert az Örökkévaló mondta ezt.
Az Örökkévalóé lesz a királyi uralom!
19 Izráel népe elfoglalja
Ézsau hegyeit délen,
s a filiszteusok földjét,
nyugat felé.
Letelepülnek Efraim
és Samária vidékére,
Benjámin törzse
pedig Gileádba.
20 Akiket száműztek Izráelből,
nagy seregben jönnek vissza
Kánaán földjére,
s elfoglalják egészen Sareptáig.
Akiket pedig Jeruzsálemből hurcoltak el,
Szefáradból[f] térnek vissza,
és letelepednek a déli városokban.
21 Sion hegyére a győztes szabadítók[g]
mennek föl,
hogy ítéletet tartsanak
Ézsau hegye fölött,
és az Örökkévalóé lesz
a királyi uralom.
A csodálatos halfogás(A)
5 Egyszer a Genezáreti-tó partján nagy tömeg vette körül Jézust, hogy Isten üzenetét hallgassák. 2 Jézus meglátott a parton két halászbárkát. A halászok éppen akkor szálltak partra, és a hálóikat mosták. 3 Jézus beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt. Megkérte Simont, hogy evezzen kissé beljebb a vizen. Majd leült a bárkában, és úgy tanította az embereket.
4 Miután befejezte, Simonhoz fordult: „Evezzetek ki a mély vízre, és engedjétek le a hálóitokat halfogásra!”
5 Simon így válaszolt: „Mester, egész éjjel keményen dolgoztunk, mégsem fogtunk semmit, de ha te mondod, megteszem.” 6 Amikor leeresztették, olyan sok halat fogtak, hogy a hálók majdnem szétszakadtak. 7 Ezért intettek a másik hajóban lévő társaiknak, hogy jöjjenek segíteni. Mindkét hajót annyira megtöltötték halakkal, hogy majdnem elsüllyedtek.
8-9 A nagy zsákmányt látva a halászokat nagy félelem fogta el. Simon Péter ekkor Jézus lábához borult: „Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös vagyok!” — mondta. 10 Ugyanígy megdöbbentek Jakab és János is, Zebedeus fiai, akik Simon társai voltak.
Jézus ekkor azt mondta Simonnak: „Ne félj, mostantól kezdve nem halakat, hanem embereket fogsz halászni.”
11 Ezután a halászok partra húzták a bárkáikat, majd mindent hátrahagyva csatlakoztak Jézushoz.
Akarom, gyógyulj meg!(B)
12 Az egyik városban, ahol Jézus járt, élt egy leprás férfi. Amikor Jézust meglátta, arcra borult előtte, és így könyörgött neki: „Uram, ha akarod, te meg tudsz gyógyítani!”
13 Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” Ekkor a férfiról azonnal eltűnt a lepra. 14 Jézus megparancsolta neki, hogy erről senkinek se beszéljen, és azt mondta: „Menj, mutasd meg magad a papnak,[a] és vidd fel az áldozatot a gyógyulásodért, ahogy Mózes parancsolta! Ez legyen a bizonyíték a számukra.”
15 Jézus híre mégis egyre jobban terjedt, és sokan gyűltek össze, hogy hallgassák, és általa meggyógyuljanak. 16 Jézus azonban félrevonult valami elhagyatott helyre, hogy egyedül imádkozzon.
Meggyógyít egy béna férfit(C)
17 Egyik nap, amikor Jézus éppen tanított, farizeusok és törvénytanítók is hallgatták, akik Galilea és Júdea különböző városaiból és Jeruzsálemből érkeztek. Az Örökkévaló ereje volt Jézussal, hogy gyógyítson. 18 Eközben néhány ember érkezett, akik hordágyon egy megbénult férfit akartak Jézus elé vinni, 19 a nagy tömeg miatt azonban nem tudtak a közelébe férkőzni. Ezért felmentek a tetőre, kibontották, és úgy eresztették le a hordágyat Jézus elé. 20 Amikor Jézus látta a hitüket, a beteghez fordult: „Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva.”
21 Erre a törvénytanítók és farizeusok így okoskodtak magukban: „Kicsoda ez, hogy ilyet merészel mondani?! Hiszen ezzel megsérti Istent, aki egyedül jogosult a bűnöket megbocsátani!”
22 Jézus átlátott rajtuk, és így felelt meg nekik: „Miért okoskodtok így? 23 Vajon melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el? 24 Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.”
Ekkor a beteghez fordult: „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”
25 Az pedig azonnal felállt, felvette a hordágyát, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ezt látva mindenki magán kívül volt a csodálkozástól, dicsérték Istent, istenfélelem fogta el őket, és ezt mondták: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!”
Lévi (Máté) elhívása(D)
27 Jézus ezután továbbment, és meglátott a vámnál egy Lévi nevű vámszedőt. Megszólította: „Kövess engem!” 28 Lévi ekkor otthagyott mindent, és csatlakozott Jézushoz.
29 Ezután Lévi nagy vendégséget rendezett Jézus tiszteletére a házában, ahová sok vámszedőt, és másokat is meghívott. 30 A farizeusok és a törvénytanítók felháborodva kérdezték Jézus tanítványaitól: „Ti miért ültök egy asztalhoz vámszedőkkel és mindenféle egyéb bűnösökkel?”
31 Azonban Jézus válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.”
Az új bort új tömlőbe kell tölteni(E)
33 Egyszer a farizeusok ezzel fordultak Jézushoz: „Bemerítő János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanezt teszik a mi tanítványaink is, de a te tanítványaid mindig csak esznek-isznak.”
34 Jézus így válaszolt: „Rávehetitek-e a násznépet a lakodalomban, hogy böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van? Ugye, hogy nem? 35 De eljön majd az idő, amikor a vőlegényt elveszik tőlük, s akkor majd böjtölni fognak.”
36 Mondott nekik egy példázatot is: „Senki sem tép ki egy darabot valami új ruhából, hogy azzal foltozzon be egy régit. Külöben tönkretenné az új ruhát, a régihez pedig nem illik az újból való folt. 37 Senki sem tölt új bort régi bortömlőbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőt, és a bor is elfolyik. 38 Az új bort új tömlőbe kell tölteni. 39 Aki kiforrott, megérlelődött bort ivott, az nem kívánja azonnal az új bort, mert azt mondja, hogy jobb a régi.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center