M’Cheyne Bible Reading Plan

Dávid a Szövetségládát elhozza Kirját-Jeárimból^(A)

13 Dávid tanácskozott seregének a vezetőivel és a többi főembereivel, ² majd összehívta az egész seregét, és ezt mondta nekik: „Ha ti is jónak látjátok, és ha Istenünk, az Örökkévaló ezt akarja, üzenjünk a többi testvéreinknek is, Izráel földjének minden részébe! Üzenjünk a papoknak és a lévitáknak, üzenjünk a városoknak és a falvaknak! Üzenjünk nekik, hogy mindannyian jöjjenek ide hozzánk! ³ Azután keressük fel együtt az Örökkévaló Szövetségládáját, és hozzuk ide, Jeruzsálembe, mert Saul idejében nem törődtünk vele!” ⁴ Az egész gyűlés egyetértett Dáviddal, mert mindenki úgy gondolta, hogy ez így helyes.

⁵ Összegyűjtötte hát Dávid Izráel egész népét az ország déli határától (az egyiptomi Síhór-pataktól) az északi határig (a Hamátba vezető útig), hogy elhozzák az Isten Szövetségládáját Kirját-Jeárimból.

⁶ Akkor Dávid egész Izráellel együtt felvonult a Júda területén lévő Baalába, vagyis Kirját-Jeárimba, hogy elhozzák onnan a kerubok fölött trónoló Isten, az Örökkévaló Szövetségládáját, amelynél az ő nevét segítségül hívják.

⁷ Elhozták tehát azt Abinádáb házából, és egy új szekérre helyezték, amelyet Uzza és Ahjó vezetett.

⁸ Dávid és az egész nép pedig teljes szívvel-lélekkel ujjongott és ünnepelt az Örökkévaló előtt. Táncoltak, énekeltek, és lantokkal, hárfákkal, dobokkal, cintányérokkal és trombitákkal zenéltek.

⁹ Amikor elérkeztek a Kídón szérűskertjéhez, ahol a gabonát szokták csépelni, az ökrök megbotlottak, és a Szövetségláda elmozdult a szekéren. Uzza ekkor kinyújtotta a kezét, hogy helyreigazítsa a Szövetségládát. ¹⁰ Ebben a pillanatban az Örökkévaló megharagudott Uzzára, és halálra sújtotta őt, mert hozzá mert nyúlni a Szövetségládához. Így halt meg Uzza az Örökkévaló előtt. ¹¹ Dávid megharagudott, hogy az Örökkévaló lesújtott Uzzára. Ezért nevezik azt a helyet mindmáig így: „Perec-Uzza”.^[a]

¹² Akkor Dávidot nagy félelem fogta el: Istentől félt. Azt mondta: „Hogyan is merészelhetném az Isten Szövetségládáját magamhoz vinni?” ¹³ Ezért nem vitte tovább a Szövetségládát a saját városába, hanem a gáti Obed-Edóm házánál hagyta, ¹⁴ három hónapig. Az Örökkévaló pedig nagyon megáldotta ezt a családot, és mindent, ami az övék volt.

Dávid királysága megerősödik^(B)

14 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz. Küldött neki cédrusgerendákat, kőműves- és ácsmestereket is, hogy Dávidnak palotát építsenek. ² Ekkor értette meg Dávid, hogy az Örökkévaló megerősítette őt, hogy Izráel királya legyen, mert királyságát felvirágoztatta, Izráel népének a javára.

³ Dávid Jeruzsálemben — a meglévők mellé — még több feleséget vett, akiktől számos fia és leánya született. ⁴ Ezek a gyermekei születtek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon, ⁵ Jibhár, Elisúa, Elpelet, ⁶ Nógah, Nefeg, Jáfía, ⁷ Elisáma, Beeljádá és Elifelet.

Győztes csaták a filiszteusok ellen^(C)

⁸ A filiszteusok megtudták, hogy Dávidot felkenték egész Izráel királyává, ezért az egész seregük felkerekedett, hogy harcoljanak ellene. Ezt Dávid is megtudta, és kivonult ellenük. ⁹ A filiszteusok megtámadták, és kirabolták a Refáim völgyét. ¹⁰ Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Megtámadjam-e a filiszteusokat? Kezembe adod-e őket, hogy megverjem a seregüket?”

Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Támadd meg, és a kezedbe adom őket!”

¹¹ Akkor Dávid a seregével megtámadta Baál-Perácim^[b] városát, és megverte a filiszteusokat. Azóta nevezik ezt a várost Baál-Perácimnak, mert Dávid a győzelem után ezt mondta: „Isten az én kezem által áttört az ellenségen, ahogy a víz áttöri a gátat!” ¹² A filiszteusok elfutottak, és otthagyták a bálványaikat, Dávid pedig megparancsolta az embereinek, hogy égessék el azokat.

¹³ Egy idő múlva a filiszteusok ismét a Refáim-völgyben támadtak. ¹⁴ Dávid ekkor is megkérdezte az Örökkévalót, aki azt mondta neki: „Most ne szemből támadj rájuk, hanem kerüld meg őket, és a balzsam-fák felől támadd meg őket! ¹⁵ Várd meg, amíg meghallod a harcba induló sereg támadásának zaját a balzsam-fák tetején — Isten előtted vonul a filiszteusok ellen, hogy megverje őket. Akkor te is támadd meg a filiszteusokat!” ¹⁶ Dávid mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta neki, és legyőzte a filiszteusokat. Dávid katonái üldözték és vágták az ellenséget Gibeontól egészen Gézerig. ¹⁷ Dávid híre eljutott minden országba, és az Örökkévaló minden nemzetben tiszteletet és félelmet keltett Dávid iránt.

1 Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének.

Hit, próbatétel és bölcsesség

² Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek, ³ hiszen tudjátok, hogy ezek a nehézségek az Istenben való bizalmatokat és hiteteket teszik próbára. Ha pedig a hitetek kiállja a próbát, az kitartóvá tesz benneteket. ⁴ Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.

⁵ Ha valakinek bölcsességre van szüksége, egyszerűen csak kérje Istentől, és meg fogja kapni! Hiszen Isten mindenkinek örömmel, nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad. ⁶ Viszont aki kér tőle valamit, az bizalommal kérjen, ne kételkedve! Aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket a szél ide-oda dobál. ⁷ Az ilyen ember ne is remélje, hogy megkapja, amit az Úrtól kér, ⁸ mert, aki kételkedik, annak a lelke kétfelé sántikál, nem képes dönteni, mindenben állhatatlan és megbízhatatlan.

Szegények és gazdagok

⁹ A szegény sorsú testvér azzal a szellemi gazdagsággal dicsekedjen, amelyet Istentől kapott. ¹⁰ A gazdag testvér viszont a megalázottságával dicsekedhet, hiszen lehet bármilyen gazdag, ő is úgy múlik el, mint a mezőn a virágok. ¹¹ Mert felkel a nap, és a forró szél kiszárítja a növényeket, lehullnak a virágok, és szépségük elmúlik. Ugyanígy múlik el a gazdag ember is. Egyik nap még üzleti terveket készít, a másik nap már halott.

Kísértés és kívánság

¹² Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt. ¹³ Amikor kísértések érnek valakit, ne mondja, hogy Isten akarja őt rávenni valami gonoszságra! Mert Istent a gonoszság nem kísértheti meg, ő maga pedig senkit sem akar gonoszságra biztatni. ¹⁴ Ha valakiben feltámad a gonosz dolgok iránti kívánság, akkor valójában a saját szívének kívánsága csalogatja rossz irányba. ¹⁵ Ha ezek a gonosz vágyak meggyökereznek benne, akkor abból bűnös tettek származnak. Amikor pedig a bűn eluralkodik valakiben, az halálba vezet.

¹⁶ Szeretett testvéreim, ne hagyjátok magatokat becsapni! ¹⁷ Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik — nem úgy, mint az égitestek fénye. ¹⁸ Isten azt akarta, hogy a gyermekei legyünk. Ezért „újjászült” bennünket az igazság üzenete által, hogy új életünk legyen, és olyanok legyünk az új teremtésben, mint az első gyümölcsök a kertben.

Engedelmesség

¹⁹ Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: mindenki készségesen hallgassa meg a másikat, és jól gondolja meg, mit beszél, s emellett ne legyen hirtelen haragú, ²⁰ mert az ember haragjából származó tettek nem szolgálják Isten céljait. ²¹ Ezért takarítsatok ki magatokból minden gonoszságot és aljas szándékot! Szelíden és alázattal fogadjátok szívetekbe Isten beszédét és tanítását, amely meg tudja menteni a lelketeket!

²² Amit Isten mond, azt tegyétek is meg, ne csak hallgassátok! Ha csak hallgatjátok, de nem teszitek meg, becsapjátok magatokat. ²³ Van, aki csak hallgatja Isten tanítását, de nem engedelmeskedik annak. Az ilyen ember úgy jár, mint aki megnézi arcát a tükörben, ²⁴ azután elmegy, és azonnal el is felejti, amit látott.

²⁵ Aki viszont megnézte magát a szabadság tökéletes törvényében, és kitart a megismert igazság mellett — vagyis nem felejti el, hanem tettekre váltja amit látott, hallott és tanult — az mindenben áldott és boldog lesz!

Isten igazi tisztelete

²⁶ Ha valaki istenfélőnek tartja magát, de nem fegyelmezi meg a nyelvét, akkor csak magát csapja be. Az ilyen vallásosság semmit sem ér! ²⁷ Ellenben az Atya-Isten azt tekinti igazán istenfélőnek, aki gondot visel az árvákról és özvegyekről, és tisztán tartja magát a világ gonosz befolyásától.

Negyedik látomás: érett gyümölcsök

8 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Egy kosár érett gyümölcsöt láttam. ² Ezt kérdezte:

„Ámósz, mit látsz?”

„Egy kosár érett gyümölcsöt” — válaszoltam.

Akkor így folytatta:

„Megérett^[a] az ítéletre népem, nem kímélem meg a büntetéstől többé! ³ Azon a napon a templomi ének helyett siratóének hallatszik — mondja Uram, az Örökkévaló —, temérdek hulla hever majd mindenütt, és szótlanul hordják halomba.”^[b]

Fenyegető próféciák Izráel ellen

⁷ Önmagára esküdött az Örökkévaló, Jákób Dicsősége:

Az Örökkévaló szavára éheznek és szomjaznak

Bemerítő János utat készít a Messiásnak^(A)

3 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében Poncius Pilátus volt Júdea helytartója; Heródes volt Galilea negyedes fejedelme; Heródes bátyja, Fülöp volt Iturea és Trakhónitisz negyedes fejedelme; Lüszániász pedig Abiléné negyedes fejedelme. ² Kajafás és Annás voltak a főpapok.

Ebben az időben szólt az Örökkévaló Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. ³ János bejárta a Jordán egész vidékét. Hirdette mindenkinek, hogy merítkezzenek be, ezzel fejezzék ki, hogy valóban megváltoztatják a gondolkodásukat és visszatérnek Istenhez — Isten pedig megbocsátja a bűneiket. ⁴ Ézsaiás próféta könyvében így van ez megírva:

⁷ Az emberek tömegesen mentek Jánoshoz, hogy tanítása szerint bemerítkezzenek. János ezt mondta nekik: „Ti, mérges kígyók! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek Isten közelgő haragja elől? ⁸ A tetteitekkel bizonyítsátok, hogy a gondolkodásotok és az életetek valóban megváltozott! Ne hitegessétek magatokat azzal, hogy: »Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk!« Mert igazán mondom nektek, hogy Isten még ezekből a kövekből is támaszthat utódokat Ábrahámnak! ⁹ A fejszét már fölemelték, hogy gyökerestül kivágják a fákat. Bizony ki is vágnak és tűzbe dobnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt!”

¹⁰ Az emberek ekkor ezt kérdezték: „Akkor mit tegyünk?”

¹¹ János így felelt: „Akinek két ruhája van, az egyiket adja annak, akinek egy sincs! Akinek van mit ennie, adjon belőle annak, aki éhezik!”

¹² Néhány vámszedő is eljött Jánoshoz bemerítkezni. Ők is megkérdezték: „Mester, mi mit tegyünk?”

¹³ János ezt mondta nekik: „Ne szedjetek be több adót és vámot, mint amennyi elő van írva!”

¹⁴ Katonák is jöttek hozzá, és ők is megkérdezték: „Hát mi mit tegyünk?”

János ezt válaszolta: „Senkitől se vegyetek el pénzt erőszakkal, vagy zsarolással! Elégedjetek meg a zsoldotokkal!”

¹⁵ A sokaság feszülten és izgatottan várta, hogy a Messiás hamarosan megjelenik. Mind azon tanakodtak, hogy talán maga János lehet a Messiás.

¹⁶ János azonban világosan megmondta nekik: „Látjátok, én vízbe merítelek be titeket, de jön majd valaki, aki sokkal hatalmasabb nálam. Még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem a lábáról. Ő majd Szent Szellembe és tűzbe fog bemeríteni titeket. ¹⁷ Az ő kezében van a szórólapát, amellyel elválasztja a búzát a polyvától. A tiszta búzát magtárába gyűjti, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel megégeti.” ¹⁸ Sok mást is mondott János, amivel figyelmeztette és bátorította a népet. Így hirdette nekik az örömüzenetet.

Heródes börtönbe veti Bemerítő Jánost

¹⁹ Bemerítő János sokszor figyelmeztette és felelősségre vonta Heródes fejedelmet a gonosztettei miatt, és Heródiás miatt is, aki Heródes testvérének volt a felesége. ²⁰ Heródes a gonoszságait még azzal is tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost.

Jézus is bemerítkezik^(B)

²¹ Mielőtt Bemerítő Jánost börtönbe vetették volna, sokan bemerítkeztek a tanítása szerint. Jézus is bemerítkezett, és miközben imádkozott, megnyílt a Menny, ²² és leszállt rá a Szent Szellem látható alakban, mint egy galamb. A Mennyből pedig hang hallatszott: „Te vagy a Fiam, szeretlek téged, és benned gyönyörködöm.”

Jézus családfája^(C)

²³ Jézus körülbelül harminc éves volt, amikor megkezdte nyilvános működését. Az emberek József fiának gondolták.