M’Cheyne Bible Reading Plan
Ezékiás, Júda királya(A)
18 Hóséá, Élá fia, Izráel királya uralkodásának 3. évében lett király Júdában Ezékiás, Áháznak, Júda királyának fia. 2 Amikor Ezékiás trónra lépett, 25 éves volt, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abínak hívták, Zekarjá leánya volt.
3 Azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, ahhoz hasonlóan, amit ősapja, Dávid király tett.
4 Ezékiás volt az, aki lerombolta a magaslatokat, összetörte a bálványoknak emelt köveket és az Asera-oszlopokat. Összetörte a rézkígyót is — amelyet még Mózes készített —, mivel a nép abból is bálványt csinált: Nehustánnak[a] nevezték el, és áldozatokat mutattak be neki.
5 Mivel Ezékiás bízott az Örökkévalóban, Izráel Istenében, Júda királyai között nem volt hozzá hasonló sem utána, sem előtte. 6 Teljes szívvel ragaszkodott az Örökkévalóhoz, és hűségesen követte őt. Engedelmeskedett az Örökkévaló parancsainak, amelyeket Mózes által parancsolt.
7 Ezért vele volt az Örökkévaló, és Ezékiás minden vállalkozásában sikeres volt.
Lerázta magáról Asszíria királyának igáját és nem szolgálta többé.[b] 8 Ezékiás volt az, aki megverte a filiszteusok seregét, és egészen Gázáig hatolt. Összes településüket elfoglalta, a legkisebb városoktól a legnagyobbakig.
Asszíria megszünteti Izráel királyságát
9 Ezékiás király uralkodásának 4. évében — amely Hóséa, Élá fia, Izráel királya uralkodásának 7. éve volt — Salmaneszer, Asszíria királya Izráel ellen vonult, és ostrom alá vette Samáriát. 10 Három év múlva el is foglalta. Ez tehát Ezékiás király uralkodásának 6. évében, vagyis Hóséa, Izráel királya uralkodásának 9. évében történt: ekkor esett el Samária. 11 Ezután az asszír király Izráel népét száműzetésbe hurcolta Asszíriába, és letelepítette őket Halahban, meg a Hábór folyó mentén, Gózán környékén; valamint a médek városaiban. 12 Azért történt ez Izráel népével, mert nem engedelmeskedtek Istenük, az Örökkévaló szavának: mindannak, amit szolgája, Mózes által megparancsolt nekik, tehát megtörték az ő szövetségét. Nem hallgattak a szavára, és nem aszerint cselekedtek.
Asszíria királya megtámadja Jeruzsálemet is(B)
13 Ezékiás király uralkodásának 14. évében Szanhérib, Asszíria királya felvonult Júda ellen, és Jeruzsálem kivételével az összes fallal kerített várost elfoglalta. 14 Akkor Ezékiás, Júda királya üzenetet küldött neki Lákisba: „Beismerem, hogy vétkeztem ellened! Kész vagyok megfizetni, amit büntetésül kivetsz rám, csak vonulj vissza!”
Az asszír király 300 talentum ezüst és 30 talentum[c] arany megfizetésére kötelezte Ezékiást, 15 aki teljesítette is ezt a követelést. Ehhez azonban össze kellett gyűjtenie minden kincset az Örökkévaló Templomából és a királyi kincstárból is. 16 Még a Templom ajtószárnyairól és az ajtófélfákról is le kellett vágnia az aranyborítást, s mindezt oda kellett adnia Asszíria királyának. Az ajtókat és az ajtófélfákat korábban éppen Ezékiás parancsára borították be arannyal.
Asszíria királya gyalázza az Örökkévalót
17 Az asszír király mégis elküldte Lákisból három tisztjét — akik a legfontosabb tisztségeket viselték — a hadvezérét, a testőrség parancsnokát és a kormányzót egy nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Miután az asszír sereg megérkezett Jeruzsálem határába, a három asszír tisztviselő megállt a csatorna végénél, amely a Felső-tavat[d] táplálja. közel az úthoz, amely a ruhamosók mezejére vezet. 18 Azután hívatták Ezékiás királyt, de ő három főemberét küldte ki: Eljákimot, Hilkijjáhú fiát, a királyi palota udvarmesterét, Sebnát, a király titkárát, és Jóáhot, Ászáf fiát, a krónika-írót.
19 A kormányzó ezt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Kérlek, mondjátok meg uratoknak:
»Azt mondja a nagy király, Asszíria királya: Ugyan miben reménykedsz? 20 Azt mondod, hogy van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? 21 Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak! 22 Vagy talán azt mondod: Istenünk, az Örökkévaló az, akiben bízunk! De vajon nem ő az, akinek az oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?
23 Akkor hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.
24 Ugyan hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb vezérét is? Vagy talán Egyiptom harci szekereiben és lovaiban bízol?
25 Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”
26 Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták a kormányzónak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne héberül szólj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!”
27 De ő így válaszolt: „Uram nemcsak uratoknak és nektek küldte ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint ami rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni és vizeleteteket isszátok!”[e]
28 Akkor a kormányzó odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek héber nyelven: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek a nagy király, Asszíria királya!
29 »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő úgysem tud megmenteni titeket a kezemből! 30 Ne higgyetek Ezékiásnak! Csak hiteget titeket, amikor azt mondja, hogy az Örökkévaló biztosan megszabadít benneteket, és ezt a várost nem adja Asszíria királyának a kezébe. 31 Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:
Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek és saját kutatok vizét ihatjátok. 32 Azután majd eljövök, és elviszlek titeket olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután élhettek, nem kell meghalnotok! Ott bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje, olívaolaj- és méztermő föld!
Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet azzal, hogy maga az Örökkévaló fog megszabadítani benneteket! 33 Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? 34 Hol vannak Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivva istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? 35 Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet a kezemből?«”
36 De a jeruzsálemi férfiak csendben maradtak, és semmit sem válaszoltak erre, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki se álljon szóba az ellenséggel. 37 Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónika-író visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában,[f] és átadták a kormányzó üzenetét.
1 Pál, Jézus Krisztus foglya és Timóteus testvér üdvözletünket küldjük Filemonnak, kedves munkatársunknak. 2 Üdvözöljük Appiát, nővérünket, Arkhipposzt, a harcostársunkat, és az egész helyi gyülekezetet, amely Filemon házában szokott összejönni.
3 Atyánk, az Isten, és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!
Hálát adok érted
4 Mindig hálát adok Istenemnek, amikor érted imádkozom, Filemon, 5 mert hallom, milyen hűség és isteni szeretet van benned az Úr Jézus és mindazok iránt, akik Istenhez tartoznak. 6 Azért imádkozom, hogy az a hit, amely közös bennünk, vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amelyeket Krisztusban kaptunk. 7 Testvérem, sokszor megmutattad, hogy isteni szeretettel szereted a testvéreket, és ezzel felbátorítottad őket. Ezzel engem is megerősítettél, és nekem is nagy örömet szereztél.
Fogadd vissza Onézimoszt testvérként!
8 Filemon, szeretnék valamit kérni tőled. Igaz, a Krisztustól kapott felhatalmazásommal ezt akár meg is parancsolhatnám neked, hiszen illő lenne, hogy megtedd. 9 A szeretet kedvéért mégis inkább kérlek. Igen, én magam kérlek, az öreg Pál, aki most Krisztus Jézusért vagyok fogságban.
10 Onézimoszért, a fiamért szeretnélek kérni valamire, aki olyan a számomra, mintha valóban a fiam lenne, hiszen itt, a fogságban lett a fiammá. 11 Régebben talán haszontalan szolgád volt, Filemon, de most már neked is, nekem is hasznos[a] lett.
12 Visszaküldöm hát Onézimoszt hozzád, és vele a szívemet is. 13 Szerettem volna magam mellett tartani, arra az időre, amíg az örömhír miatt fogságban vagyok, mert ha itt maradt volna, helyetted is segített volna nekem. 14 De a belegyezésed nélkül nem akartam semmit tenni, hogy ne kényszerből tegyél jót, hanem önként, saját elhatározásodból.
15 Onézimosz talán azért hagyott el téged egy kis időre, hogy most örökre visszakapd, 16 de már nem úgy, mint rabszolgádat, hanem jóval többet: mint kedves testvéredet! Nagyon megszerettem őt, de te még jobban fogod szeretni. Nemcsak úgy, mint akármelyik embert, hanem mint az Úrban testvéredet.
17 Ha tehát igazán barátodnak tartasz, akkor úgy fogadd vissza Onézimoszt, mint ahogy engem fogadnál. 18 Ha bármivel megkárosított téged, vagy tartozna neked, én fogom megfizetni helyette. 19 Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: mindent visszafizetek, amivel Onézimosz tartozik neked. Igaz, te magad is tartozol nekem az életeddel — de ezt nem is kell mondanom.
20 Testvérem, kérlek, tedd meg nekem ezt a szívességet[b] az Úrért! Vidámíts fel engem Krisztusban! 21 Úgy írom ezt a levelet, hogy biztos vagyok benne, megteszed, amire kérlek, sőt, még annál is többet.
22 Egyúttal kérlek, készíts elő a számomra egy szobát a házadban! Remélem, hogy Isten válaszolni fog imádságaitokra, és hamarosan meglátogatlak benneteket.
Üdvözletek
23 Köszöntését küldi Epafrász, aki velem együtt raboskodik Jézus Krisztusért. 24 Munkatársaim — Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács — is köszöntenek.
25 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a szellemetekkel!
Én tanítottam járni Efraimot
11 „Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem,
s Egyiptomból hívtam ki fiamat.
2 De minél jobban hívtam[a] őket,
annál inkább távolodtak tőlem:
Baáloknak áldoztak,
bálványoknak tömjént égettek.
3 Pedig én tanítottam járni Efraimot,
kézen fogva vezettem.
De ők nem értették,
hogy én gyógyítottam meg őket!
4 Emberi kötelékkel vontam őket magamhoz,
szeretettel és kedvességgel:
levettem nyakukról az igát,
hozzájuk hajoltam,
és megetettem őket.
5 Mégis Egyiptomba[b] kell visszatérnie Efraimnak,
és Asszíria királya uralkodik majd rajta,
mivel nem akart visszajönni hozzám!
6 Ellenség kardja sújt Izráel városaira,
elpusztítja kapuit és zárait,
leöldösi őket gonosz terveik miatt.
7 Népem makacsul elfordult tőlem,
és Baálhoz kiáltanak segítségért,
de ő nem segít rajtuk.”[c]
Megesett rajtad a szívem, Izráel!
8 „Hogyan is adhatnálak oda ellenségeidnek, Efraim?
Hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?
Nem bánhatok veled úgy,
mint Admával!
Nem pusztítalak el,
ahogy Cebóim[d] városát eltöröltem.
Megesett rajtad a szívem,
fellángolt bennem a szánalom!
9 Nem hajtom végre, amit lángoló haragom követel,
nem pusztítom el teljesen Efraimot,
mert Isten vagyok én, nem ember.
A Szent vagyok közöttetek,
s nem támadok rátok haragomban.
10 Bizony, Izráel mégis az Örökkévalót fogja követni,
akinek hangja felharsan, mint az oroszlán-ordítás.
Gyermekei remegve jönnek nyugat felől,
11 reszketve közelednek Egyiptomból, mint a madarak,
remegve gyűlnek össze Asszíriából, mint a galambok.
Én pedig hazavezetem,
s letelepítem őket a saját földjükön.”
— ezt mondja az Örökkévaló!
„A Templomba felvezető ének.”
132 Örökkévaló, emlékezz Dávidra
és szenvedéseire!
2 Emlékezz rá, hogy megesküdt az Örökkévalónak,
megfogadta Jákób Erős Istenének:
3 „Addig nem megyek be házamba,
nem fekszem ágyamba,
4 addig nem alszom,
nem is szunnyadok,
5 míg helyet nem találok az Örökkévalónak,
lakóhelyet Jákób Erős Istenének!”
6 Hallottunk a Szövetségládáról Efrátában,[a]
megtaláltuk Kirját-Jeárimban.[b]
7 Menjünk fel a Szent Sátorhoz!
Imádjuk az Örökkévalót lába előtt!
8 Kelj fel, Örökkévaló, indulj el új lakóhelyedre,
te és hatalmas Szövetséged Ládája!
9 Papjaid öltözzenek igazszívűségbe,
néped vígan örvendezzen!
10 Dávidért, szolgádért
ne fordulj el felkent királyodtól!
11 Hiszen megesküdt az Örökkévaló Dávidnak,
és vissza nem vonja soha:
„Utódaidat ültetem trónodra!
12 Ha fiaid megtartják Szövetségemet
és Törvényemet, amelyekre tanítom őket,
akkor fiaik is királyok lesznek trónodon örökké.”
13 Mert Siont választotta az Örökkévaló,
Siont kívánta lakóhelyének:
14 „Ez lesz lakóhelyem örökké,
itt akarok lakni, mert így kívánom!
15 Megáldom gazdagon minden jóval,
még szegényeit is ellátom kenyérrel.
16 Papjait szabadításomba öltöztetem,
népem vígan örvendezik!
17 Megnövelem ott Dávid hatalmát,
felkent királyom dicsőségét ragyogtatom.
18 Szégyent borítok ellenségeire,
Dávidon pedig koronája ragyog!”
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
133 Milyen jó és kedves,
mikor a testvérek harmóniában,
jó egyetértésben élnek!
2 Olyan ez, mint illatos olaj Áron fején,
amely lecsordul szakállán,
beborítja egész ruháját!
3 Olyan, mint a Hermón hűsítő harmata,
amely leszáll Sion hegyeire.
Oda küld az Örökkévaló áldást
és örök életet.
„A Templomba felvezető ének.”
134 Áldjátok az Örökkévalót mind,
akik szolgáljátok őt!
Áldjátok, akik Templomában
szolgáljátok őt éjjelente!
2 Emeljétek föl karotokat szentélye felé,
áldjátok az Örökkévalót!
3 Áldjon meg téged a Sionról az Örökkévaló,
aki a Mennyet és Földet teremtette!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center