2 Krónika 29-32

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Ezékiás, Júda királya^(A)

29 Ezékiás huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abijjának hívták, aki Zekarjáhú leánya volt. ² Ezékiás király az Örökkévaló tetszése szerint uralkodott, ahhoz hasonlóan, ahogyan őse, Dávid király is tette.

³ Uralkodásának első évében, az első hónapban kinyitotta az Örökkévaló Templomának kapuit, és kijavíttatta azokat. ⁴ Azután összehívta a papokat és a lévitákat a Templomtól keletre lévő udvarban, ⁵ és ezt mondta nekik:

„Hallgassatok rám, léviták! Készüljetek fel a szolgálatotokra, és szenteljétek meg magatokat! Tisztítsátok meg a Templomot: hordjatok ki a szent helyről minden utálatos bálványt és tisztátalan dolgot, és szenteljétek meg a Templomot is, őseitek Istenének, az Örökkévalónak házát!

⁶ Elődeink vétkeztek, és azt tették, amit Istenünk, az Örökkévaló gonosznak tart: elhagyták őt, elfordították arcukat az Örökkévaló lakóhelyétől, hátat fordítottak neki, ⁷ bezárták a Templom kapuját, kioltották a szentélyben a mécseseket, nem égettek illatos tömjént, sem égőáldozatokat a szent helyen Izráel Istenének.

⁸ Emiatt haragudott meg az Örökkévaló Júdára és Jeruzsálemre. Emiatt büntetett meg bennünket. Ezért lettünk rémületes és megdöbbentő példává más népek számára. Emiatt gúnyolnak bennünket. Mindezt magatok is jól tudjátok, és saját szemetekkel láthatjátok. ⁹ Hiszen az apák a harcban estek el, feleségeiket és fiaikat pedig rabszolgának hurcolták el. ¹⁰ Most azonban elhatároztam, hogy az Örökkévalóval, Izráel Istenével szövetséget kötök, hogy fordítsa el rólunk haragját. ¹¹ Fiaim,^[a] most hát ne legyetek felelőtlenek! Hiszen maga az Örökkévaló választott ki titeket, hogy jelenlétében álljatok, szolgáljátok őt, hogy valóban az ő szolgái legyetek, és jó illatú tömjént áldozzatok neki!”

^12-14 Ez a névsora azoknak a lévitáknak, akik hallgattak a király szavára, és hozzáláttak a munkához: a kehátiak közül Mahat, Amászaj fia és Jóel, Azarjáhú fia, azután a meráriak közül Kís, Abdi fia és Azarjáhú, Jehallelél fia, azután a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Éden, Jóáh fia, azután Elicáfán fiai közül Simri és Jeíél, azután Ászáf fiai közül Zekarjáhú és Mattajáhú, azután Hémán fiai közül Jehíél és Simei, azután Jedútún fiai közül Semajá és Uzziél.

¹⁵ Ezek összegyűjtötték a rokonaikat, azután valamennyien megszentelték magukat. Majd a király parancsa szerint — amely megegyezett az Örökkévaló szavával — nekifogtak, hogy megtisztítsák az Örökkévaló házát. ¹⁶ A papok bementek az Örökkévaló háza belsejébe, hogy megtisztítsák azt. Kivittek onnan az Örökkévaló háza udvarába minden tisztátalan dolgot, amit bent találtak. A léviták pedig mindezt elhordták a Kidron-patak völgyébe. ¹⁷ Az első hónap első napján kezdték el a kitisztítás és a megszentelés munkáját, és kívülről befelé haladva a nyolcadik napon jutottak el a Templom bejárati részéhez, az oszlopcsarnokhoz. Azután nyolc napon át a Templom épületében végezték ugyanezt a munkát. Az első hónap tizenhatodik napján fejezték be az Örökkévaló háza minden részének megtisztítását és megszentelését.

¹⁸ Akkor Ezékiás király elé álltak, és jelentették neki: „Teljesen megtisztítottuk az Örökkévaló házának minden részét, az égőáldozatok oltárát, a hozzá tartozó eszközöket, a kenyerek asztalát és annak eszközeit is. ¹⁹ Amikor Áház király hűtlen lett az Örökkévalóhoz, félrehányta a templomi eszközöket. Most azonban ezeket is megtisztítottuk, megszenteltük és a helyükre tettük — ott vannak az Örökkévaló oltára előtt!”

²⁰ Másnap kora reggel Ezékiás király összegyűjtötte a városi vezetőket, és együtt felmentek az Örökkévaló Templomához. ²¹ Áldozati állatokat is vittek magukkal: bikákat, kosokat, bárányokat és bakokat — mindegyikből hetet. Ezékiás király megparancsolta a papoknak, Áron leszármazottjainak, hogy áldozzák fel ezeket az állatokat az Örökkévaló oltárán bűnért való áldozatul Júda királyságáért, a Szentély megtisztításáért és Júda népéért. ²² Akkor a papok levágták a bikákat, kosokat, bárányokat és felfogták a vérüket. Majd a vért az oltárra hintették. ²³ Azután a hét vétekáldozatra szánt bakot odavezették a király és az összegyűlt főemberek elé, akik rátették a kezüket a bakok fejére. ²⁴ A papok ezután levágták a bakokat, és azoknak vérével bűnért való áldozatot mutattak be az oltáron Istennek. A király parancsolta nekik, hogy égőáldozatot és bűnért való áldozatot mutassanak be egész Izráel népéért.

²⁵ Ezékiás király parancsára a léviták odaálltak a helyükre az Örökkévaló Templomában a hangszereikkel: cintányérokkal, hárfákkal, lantokkal — úgy, ahogyan azt Dávid király, Gád próféta és Nátán próféta még régen elrendelte. A dicséretnek ez a rendje az Örökkévaló prófétáin keresztül valósult meg, de valójában az Örökkévalótól származott. ²⁶ A léviták tehát a helyükre álltak, a kezükben Dávid király hangszereivel, és a papok is kezükbe vették a trombitákat.

²⁷ Akkor Ezékiás király parancsot adott, hogy kezdjék el az égőáldozat bemutatását az oltáron. Ugyanekkor a papok megfújták a trombitákat, és a léviták is elkezdték az Örökkévaló dicséretét: énekeltek és a hangszereiken játszottak. Ezeket a hangszereket még Dávid, Izráel királya készítette a Templomban való használatra. ²⁸ Az egész gyülekezet imádta az Örökkévalót: az énekesek énekeltek, a papok fújták a trombitákat — egészen addig, amíg az égőáldozat bemutatását befejezték.

²⁹ Ezután a király és mindenki más is leborult a földre, és imádta az Örökkévalót. ³⁰ Majd Ezékiás király és a vezetők mondták a lévitáknak, hogy Dávid király és Ászáf próféta énekeivel dicsérjék az Örökkévalót. A léviták pedig nagy örömmel és szívvel-lélekkel dicsérték az Örökkévalót, azután ők is leborultak és imádták az Örökkévalót.

³¹ Azután Ezékiás ezt mondta: „Most már odaszenteltétek magatokat az Örökkévalónak, jöjjetek hát, és hozzátok be az Örökkévaló házába a véresáldozatokat és hálaáldozatokat!” Az emberek behozták ezeket az áldozatokat, sőt, akinek a szíve készséges volt, még égőáldozatra való állatokat is hozott. ³² A nép ennyi égőáldozatra szánt állatot hozott: 70 bikát, 100 kost és 200 bárányt. Mindezeket feláldozták az Örökkévalónak égőáldozatul. ³³ Ezen kívül még az Örökkévalónak szenteltek 600 ökröt és 3 000 juhot is.

³⁴ A papok azonban túl kevesen voltak ennyi állat levágásához és megnyúzásához. Ezért rokonaik, a többi léviták segítettek nekik mindaddig, amíg a többi pap is megszentelte magát. A léviták ugyanis komolyabban vették, hogy megszenteljék magukat, mint a papok. ³⁵ Nagyon sok égőáldozatra szánt állat összegyűlt, meg rengeteg zsíros rész a hálaáldozatokból, és bőségesen volt italáldozat is az égőáldozatokhoz. Így hát az Örökkévaló házának szolgálati rendje helyreállt, és a szolgálatok ettől kezdve rendben történtek. ³⁶ Ezékiás király és az egész nép nagyon örült annak, hogy az Örökkévaló ezt helyreállította népe számára, mert mindez igen rövid idő alatt történt!

Ezékiás helyreállítja a Páska ünnepét

30 Ezékiás király kihirdette egész Izráelben és Júdában, sőt még leveleket is küldött Efraim és Manassé törzsének,^[b] hogy mindannyian jöjjenek Jeruzsálembe, az Örökkévaló házába, és ünnepeljék meg az Örökkévalónak, Izráel Istenének ünnepét: a Páskát. ² A király tanácskozott a vezetőkkel és az egész jeruzsálemi gyűléssel, és úgy határozott, hogy ez alkalommal a második hónapban tartják meg ezt az ünnepet. ³ Ugyanis a megszabott időben, az első hónapban ez nem volt lehetséges, mivel a papok nem szentelték meg magukat időben és kellő számban, és a nép sem gyűlt össze időben Jeruzsálemben. ⁴ Ezt mind a király, mind a gyűlés helyeselte.

⁵ Elhatározták, hogy egész Izráelben kihirdetik Beérsebától Dánig: az egész nép gyűljön össze Jeruzsálembe, és együtt tartsák meg az Örökkévalónak, Izráel Istenének ünnepét, a Páskát, mert a nép többsége már régóta nem ünnepelte meg ezt a Törvény szerint. ⁶ A futárok tehát mindenhová elvitték a király és a vezetők levelét egész Izráelben és Júdában, és kihirdették a királyi parancsot:

„Izráel fiai, térjetek vissza az Örökkévalóhoz, Ábrahám, Izsák és Jákób Istenéhez! Akkor ő is visszatér hozzátok, akik még megmaradtatok és megmenekültetek Asszíria királyának kezéből. ⁷ Ne legyetek olyanok, mint elődeitek vagy testvéreitek, akik hűtlenekké lettek az Örökkévalóhoz, őseik Istenéhez! Hiszen látjátok, hogy emiatt az Örökkévaló kiszolgáltatta őket a pusztulásnak. ⁸ Ti ne legyetek olyan keményfejűek és nyakasok, mint őseitek, hanem készségesen engedelmeskedjetek az Örökkévalónak, és jöjjetek el a Templomába, amelyet örökre megszentelt, és ott tiszteljétek és imádjátok őt! Akkor elfordul rólatok az Örökkévaló súlyos haragja. ⁹ Mert, ha ti visszatértek az Örökkévalóhoz, akkor fogva tartóik megkönyörülnek testvéreiteken és gyermekeiteken, akik így majd hazatérhetnek a fogságból szülőföldjükre. Hiszen Istenetek, az Örökkévaló, irgalmas és kegyelmes — nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzá!”

¹⁰ Ezt a futárok városról városra haladva mindenhol kihirdették Efraim és Manassé földjén egészen Zebulon törzsének vidékéig, de az emberek kinevették és gúnyolták őket. ¹¹ Mégis voltak néhányan Ásér, Manassé és Zebulon törzséből, akik megalázták magukat, és elmentek Jeruzsálembe. ¹² Júdában azonban Isten hatalma következtében mindenki egy szívvel-lélekkel engedelmeskedett a király és a vezetők felhívásának, amely az Örökkévaló szava volt.

¹³ Így hát a második hónapban nagyon sokan feljöttek Jeruzsálembe, hogy együtt tartsák meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét. Nagy sokaság gyűlt össze, ¹⁴ amely először nekifogott, hogy Jeruzsálemet megtisztítsa az idegen istenek oltáraitól. Minden ilyen oltárt leromboltak és eltakarítottak a városból, még azokat is, amelyeken tömjént égettek a bálványoknak. Ezeket a Kidron-patak völgyébe szórták, a szemétdombra.

¹⁵ Azután a második hónap tizennegyedik napján levágták a páskabárányt, és megtartották a Páskát. A papok és a léviták elszégyellték magukat, és most már idejében felkészültek az Örökkévaló szolgálatára; azután égőáldozatokat vittek az Örökkévaló házába. ¹⁶ Valamennyien a saját feladataikat végezték — úgy, ahogyan azt Mózesnek, az Isten emberének Törvénye meghatározta. Az áldozati állatok vérét a léviták a papok kezébe adták, akik azt az oltárra hintették. ¹⁷ Sokan voltak az összegyűltek között olyanok is, akik előzőleg nem szentelték meg magukat. Ezek helyett a léviták vágták le és készítették el a páskabárányt — a Törvény előírásai szerint.

¹⁸ Sokan voltak, különösen Efraim, Manassé, Issakár és Zebulon törzséből, akik előzőleg nem szentelték meg magukat, mégis ettek a páskabárányból annak ellenére, hogy ezt a Törvény szerint nem lett volna szabad. Ezékiás király azonban imádkozott értük: „Örökkévaló, te olyan jóságos vagy! Kérlek, bocsáss meg mindenkinek, ¹⁹ aki szívét felkészítette és odaszánta Isten jelenlétének keresésére, az Örökkévalónak, ősei Istenének imádatára, még akkor is, ha nem szentelte meg magát a szentség szabályai szerint!” ²⁰ Az Örökkévaló pedig meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet, így senkinek nem esett bántódása. ²¹ Így hát, akik Izráel népéből összegyűltek Jeruzsálemben, nagy örömmel megtartották a Kovásztalan Kenyerek ünnepét hét napon keresztül. A léviták és a papok az ünnep minden napján teljes erővel dicsérték az Örökkévalót hangszereikkel és énekükkel. ²² Ezékiás király a szívére beszélt a lévitáknak, akik járatosak voltak az Örökkévaló szolgálatában, és bátorította őket. A nép pedig örvendezve ünnepelt és lakomázott hét napon át, hálaáldozatokat vittek az Örökkévalónak és dicsérték az Örökkévalót, őseik Istenét.

²³ Azután az egész közösség tanácskozott, és elhatározták, hogy még hét nappal meghosszabbítják az ünnep idejét. Ezért hét napig nagy örvendezéssel folytatták az ünneplést. ²⁴ Ezékiás, Júda királya pedig gondoskodott róla, hogy a gyülekezetnek legyen mit lakomáznia: 1 000 bikaborjút és 7 000 juhot ajándékozott nekik. Hasonlóképpen a főemberek is adtak a gyülekezetnek 1 000 növendék bikát és 10 000 juhot. A papok is nagy számban megszentelték magukat a szolgálatra.

²⁵ Így örvendezett és ünnepelt Júda egész gyülekezete, a papok, a léviták, az Izráelből az ünnepre érkezett vendégek és azok, akik Izráelből már korábban átköltöztek Júdába, és jövevényként laktak ott.

²⁶ Igen nagy öröm volt Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának ideje óta nem volt ehhez hasonló nagy ünnep. ²⁷ Végül a papok és a léviták felálltak, és megáldották a népet — és a szavuk meghallgatásra talált Istennél, imádságuk feljutott a Mennybe, Isten szent lakóhelyére.

Ezékiás helyreállítja a jó rendet

31 A Páskaünnep véget ért. Akkor mindazok, akik Izráel népéből részt vettek Jeruzsálemben az ünnepen, kimentek Júda városaiba, és lerombolták a bálványokat, az Asera-oszlopokat, kivágták a szent fákat, lerombolták az áldozóhalmokat és azok oltárait — egyet sem hagytak meg közülük. Mindezt hasonlóképpen megtették Benjámin, Efraim és Manassé vidékein is. Azután mind visszatértek lakóhelyükre, a saját városukba.

² Ezékiás a helyükre állította a papok és léviták csoportjait. Meghagyta nekik, hogy szolgálati beosztásuk szerint lássák el feladataikat: az égőáldozatok és hálaáldozatok bemutatását, a hálaadást, az Örökkévaló dicséretét a Templom udvarainak kapuiban,^[c] és a különböző egyéb szolgálatokat. ³ Ezékiás elrendelte, hogy a saját vagyonából rendszeresen vigyenek áldozatra való állatokat az égőáldozatokhoz, a reggeli és esti áldozatokhoz, azután szombat és Újhold ünnepére, meg a többi megszabott ünnepre aszerint, amint az meg van írva Mózes Törvényében.

⁴ Hasonlóképpen megparancsolta a Jeruzsálemben lakóknak, hogy adják meg a papoknak és lévitáknak járó részt az áldozatokból, hogy bátorítsák őket azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyeket az Örökkévaló rájuk bízott a Törvény szerint. ⁵ Amint a király rendeletét meghallották, az emberek azonnal engedelmeskedtek, és bőségesen behozták termésük első részét a gabonából, szőlőből, olívaolajból, mézből és minden másból is. Ugyancsak bőségesen behozták a tizedet^[d] mindenből. ⁶ A Júda városaiban lakó izráeliek és júdaiak behozták a tizedet az állataikból is: a marhákból és juhokból. Behozták a tizedet azokból a terményekből is, amelyeket Istenüknek, az Örökkévalónak szenteltek, és felhalmozták ezeket nagy halmokban a Templom udvarán.

⁷ A harmadik hónapban kezdték behordani a termés tizedét a Templomba, és a hetedik hónapig egyre csak hozták — akkor fejezték be. ⁸ Amikor Ezékiás és a vezetők látták ezeket a halmokat, áldották az Örökkévalót és népét, Izráelt.

⁹ Azután Ezékiás megkérdezte a papokat és a lévitákat a felhalmozott termény felől. ¹⁰ Azarjáhú főpap — aki Cádók családjából származott — felelt a királynak: „Mióta a nép kezdte behozni a tizedet az Örökkévaló házába, bőségesen el vagyunk látva, és még maradt is felesleg, mert az Örökkévaló bőségesen megáldotta népét. Ami megmaradt, az van itt felhalmozva ezekben a nagy halmokban.”

¹¹ Akkor Ezékiás elrendelte, hogy készítsenek raktárakat az Örökkévaló házában, és oda hordják be a terményeket. Így is történt. ¹² A terményeket, amelyeket áldozatként, tizedként vagy önkéntes adományként hoztak be az emberek, mind behordták hűségesen ezekbe a raktárakba, és rábízták Kónanjáhú lévita felügyeletére. A helyettese pedig a testvére, Simei lett. ¹³ Ezékiás király és Azarjáhú, az Isten háza felügyelője a következő férfiakat nevezték ki, hogy Kónanjáhú és Simei vezetésével gondot viseljenek a raktárakra: Jehiél és Azarjáhú, Nahat és Aszáél, Jerimót és Józábád, Eliél és Jiszmakjáhú, Mahat és Benájáhú.

¹⁴ Az Istennek önkéntesen felajánlott adományok felügyeletével Kórét, Jimná fiát bízták meg, aki egyúttal a keleti kapu őre is volt. Az ő feladata volt, hogy szétossza ezeket az adományokat és legszentebb dolgokat. ¹⁵ Éden és Minjámin, Jésua és Semajáhú, Amarjáhú és Sekanjáhú Kóré segítői voltak. Az ő felügyeletével végezték hűségesen az adományok szétosztását rokonaik között a papok városában — a papok csoportjai szerint. Mindenkinek adtak az adományokból, a legnagyobbtól a legkisebbig.

¹⁶ A szétosztást a származási jegyzék alapján végezték, amelybe minden férfit feljegyeztek három éves kortól felfelé. Ezeknek szabad bejárása volt a Templomba, és mindegyiküknek meg voltak határozva a napi teendői, a felelősségi köre és a szolgálati csoportja. ¹⁷ A papokat családjaik szerint írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig csak húsz éves koruktól fölfelé, a szolgálati csoportjuk és feladatuk szerint. ¹⁸ A léviták családtagjai — feleségeik és összes gyermekeik — is részesedtek az adományokból, mert hűségesen szolgáltak a Templomban, és megszentelték magukat a szolgálatra.

¹⁹ A vidéki városokban is mindenhol voltak név szerint kijelölt férfiak, akik eljuttatták az adományok megfelelő részét azokhoz a papokhoz, akik Áron családjába tartoztak, és a származási jegyzékbe felvett lévitákhoz, akik a Templomtól távolabbi vidékeken éltek.

²⁰ Ezeket tette Ezékiás Júdában. Minden dologban helyesen járt el, és azt tette, amit Istene, az Örökkévaló helyesnek, jónak és hűségesnek talált. ²¹ Amibe csak belekezdett, mindent teljes szívvel-lélekkel tett, és minden sikerült is neki, akár Isten háza szolgálatában, akár a Törvény és az Isten parancsainak teljesítésében kereste Istenének az akaratát.

Az asszír támadás^(B)

32 Mindezek után, amiket Ezékiás hűségesen és helyesen tett, Szanhérib, Asszíria királya megtámadta Júdát. Hadseregével ostrom alá vette Júda megerősített városait, hogy elfoglalja azokat. ² Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib azzal a céllal támadt ellene, hogy Jeruzsálemet elfoglalja, ³ tanácskozott a főemberekkel és a hadsereg vezetőivel. Elhatározták, hogy a városon kívül fakadó forrásokat be fogják tömni. A vezetők Ezékiás mellett álltak és támogatták őt. ⁴ Sokan összegyűltek, és a város környékén minden forrást és patakot betömtek. Azt mondták: „Az asszír sereg nem fog ivóvizet találni, amikor ideér!”

⁵ Ezékiás felbátorodott, és megerősítette a város védelmét: kijavította a fal réseit, újabb tornyokat épített a falon, sőt, a meglévőn kívül épített egy másik külső falat is. Megerősítette Dávid városának azt a részét, amelyet Millónak neveztek. Készíttetett sok fegyvert és pajzsot is. ⁶ Vezetőket nevezett ki a várost védő csapatok élére, majd összehívta őket a városkapu előtti térre, és így bátorította őket: „Legyetek erősek és bátrak! ⁷ Ne féljetek Asszíria királyától, és ne aggódjatok nagy serege miatt, mert Isten, aki a mi oldalunkon van, erősebb, mint az ő katonái! ⁸ Az ő ereje csak emberi erő, velünk pedig Istenünk, az Örökkévaló van, aki megsegít bennünket és harcol értünk!” Így bátorította Ezékiás, Júda királya a katonáit, akik hittek neki.

⁹ Szanhérib, Asszíria királya még Lákis városát ostromolta hadseregével, de már elküldte követeit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és a városban lévő júdaiakhoz ¹⁰ ezzel az üzenettel:

„Ezt mondja nektek Szanhérib, Asszíria királya. Ugyan miben bíztok, hogy a városban akartok maradni, amikor megostromolom azt? ¹¹ Ezékiás csak hiteget benneteket, amikor azt mondja: »Az Örökkévaló, a mi Istenünk ki fog szabadítani bennünket Asszíria királyának kezéből!« Arra biztat, hogy maradjatok Jeruzsálemben — pedig ez csapda a számotokra, mert ott fogtok éhen és szomjan meghalni. ¹² Vajon nem Ezékiás rombolta le az Örökkévaló oltárait és áldozóhalmait^[e] szerte az országban? Vajon nem Ezékiás parancsolta meg Júdának és Jeruzsálemnek, hogy csakis egyetlen oltár előtt borulhattok le Istent imádni, és csak ott égethettek tömjént neki?

¹³ Nem tudjátok, hogy én és őseim mit tettünk valamennyi idegen királysággal és annak népével? Meg tudták-e szabadítani azoknak a népeknek istenei az én kezemből országaikat? ¹⁴ Ugyan melyik isten volt képes kimenteni népét a kezemből azok közül, akiknek országait őseim lerombolták?! Azt hiszitek, majd éppen a ti istenetek lesz képes kimenteni titeket az én kezemből?! ¹⁵ Ne hagyjátok hát, hogy Ezékiás félrevezessen és becsapjon benneteket! Ne higgyetek neki, mert olyan isten még nem volt egyetlen országban sem, aki meg tudta volna szabadítani népét az én kezemből, vagy őseim kezéből! Mennyivel kevésbé tud a ti istenetek kiszabadítani titeket az én kezemből!”

¹⁶ Még sok más, ehhez hasonló dolgot is mondtak a követek az Örökkévaló ellen és szolgája, Ezékiás ellen. ¹⁷ Asszíria királya leveleket is írt Ezékiásnak, és ezekben gyalázta Izráel Istenét, az Örökkévalót. Azt írta: „Ahogyan más népek istenei sem tudták megmenteni népüket kezemből, úgy Ezékiás istene sem fogja kimenteni népét az én kezemből!” ¹⁸ A követek hangosan kiabáltak azoknak a jeruzsálemieknek, akik a falakon álltak. Héber nyelven szóltak hozzájuk, hogy megfélemlítsék őket, és zavart keltsenek — hogy azután elfoglalhassák a várost. ¹⁹ Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mintha csak az egyik lenne a föld népeinek istenei közül, holott azokat csupán emberkéz alkotta.

²⁰ Emiatt azután Ezékiás király és Ézsaiás próféta, Ámóc fia segítségért kiáltottak és imádkoztak az Örökkévalóhoz, és szavuk feljutott a Mennybe. ²¹ Az Örökkévaló pedig elküldött egy angyalt, aki megölte az összes parancsnokot, tisztet és kiváló harcost az asszír király táborában. Így hát Asszíria királya megszégyenülve tért haza saját országába. Amikor pedig imádkozni ment istene templomába, ott a saját fiai gyilkolták meg karddal. ²² Az Örökkévaló tehát megszabadította Ezékiást és Jeruzsálem népét Szanhérib asszír király kezéből, és minden más ellenségüktől is, azután pedig békességet adott népének mindenfelől. ²³ Ezután sokan hoztak ajándékokat Jeruzsálembe az Örökkévalónak és Ezékiásnak, Júda királyának, akinek híre-neve ettől fogva csak emelkedett minden nép előtt.

Ezékiás betegsége és csodálatos gyógyulása^(C)

²⁴ Akkoriban történt, hogy Ezékiás súlyosan megbetegedett, és már közel volt a halálhoz. De akkor imádkozott az Örökkévalóhoz, aki válaszolt, és jelet adott neki.^{[f] 25} Ezékiás azonban nem viszonozta az Örökkévaló jóságát, hanem büszke lett, emiatt az Örökkévaló megharagudott rá és Júda meg Jeruzsálem népére. ²⁶ Ekkor azonban Ezékiás megalázta magát egész Jeruzsálemmel együtt, és megbánta büszkeségét. Emiatt az Örökkévaló haragja nem sújtott le Júdára, amíg Ezékiás élt.

Ezékiás gazdagsága

²⁷ Ezékiás király nagyon gazdag volt, és mindenki tisztelte. Kincstárakat épített, amelyekben igen sok aranyat, ezüstöt és drágakövet, fűszereket, pajzsokat és sok egyéb drága kincset halmozott fel. ²⁸ Raktárakat is épített a gabona, bor és olívaolaj tárolására, meg istállókat a háziállatoknak és aklokat a juhoknak. ²⁹ Városokat is épített, nagy juhnyájai és marhacsordái voltak, mert Isten igen gazdaggá tette. ³⁰ Ezékiás építette meg azt a vízcsatorna alagutat,^[g] amely a felső Gihon-forrás vizét Dávid városának a nyugati részéhez vezette. Ezékiás mindenben sikeresnek bizonyult.

Babilóniai követek jönnek Ezékiáshoz^(D)

³¹ Egyszer azonban a babilóniai főemberek követeket küldtek Ezékiáshoz, hogy kérdezősködjenek a csoda felől, amely Júdában történt. Ekkor Isten hagyta Ezékiást, hogy a saját útján menjen, hogy próbára tegye, és nyilvánvaló legyen, mi van Ezékiás szívében.^[h]

Ezékiás halála^(E)

³² Ezékiás király egyéb tettei, és mindaz, amit helyesen cselekedett, fel vannak jegyezve Ézsaiás próféta, Ámóc fia látomásainak könyvében és a Júda és Izráel Királyainak Könyvében. ³³ Azután meghalt Ezékiás, mint ősei is, és eltemették azon a dombon, ahol Dávid király többi utódai is nyugszanak. Halálakor Júda és Jeruzsálem lakosai mind tisztelettel emlékeztek meg róla. Utána a fia, Manassé követte a trónon.