M’Cheyne Bible Reading Plan
Józsué búcsúzik Izráel népétől
23 Az Örökkévaló békességet adott Izráelnek körös-körül minden ellenségüktől, így biztonságban lakhattak. Hosszú idő telt el, és Józsué nagyon megöregedett. 2 Ekkor összehívta egész Izráelt, s annak vezetőit: a törzsek fejedelmeit, a bírákat és a tisztségviselőket. Ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Én már nagyon megöregedtem, s nem sok időm van hátra. 3 Láttátok, hogy Istenünk, az Örökkévaló mit tett értünk, s hogyan bánt ezekkel a nemzetekkel! Igen, az Örökkévaló maga harcolt értünk! 4 Látjátok, hogy örökséget osztottam közöttetek a Jordántól a Földközi-tengerig. Sorsolással kijelöltem számotokra lakóhelyül azoknak a nemzeteknek a földjeit, amelyeket kiirtottam előletek, és azokét is, amelyek még megmaradtak közöttünk. 5 De Istenünk, az Örökkévaló azokat is ki fogja űzni előletek, akik még itt maradtak. Ti pedig birtokba veszitek a földjeiket, ahogy Istenünk, az Örökkévaló azt megígérte.
6 Engedelmeskedjetek azoknak a parancsoknak és rendelkezéseknek, amelyek meg vannak írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el azoktól se jobbra, se balra! 7 Vigyázzatok, hogy ne keveredjetek össze azokkal az idegen nemzetekkel, amelyek még megmaradtak közöttetek! Isteneik nevét még csak ne is említsétek, ne esküdjetek a nevükre, ne szolgáljátok őket, és ne hajoljatok meg előttük! 8 Hűségesen ragaszkodjatok Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, ahogy eddig is tettétek!
9 Az Örökkévaló űzte ki előletek azokat a népes és erős nemzeteket! Bizony, mindeddig senki sem volt képes ellenállni, mert az Örökkévaló velünk volt! 10 Közületek egy legyőzhet ezret, mert Istenünk, az Örökkévaló maga harcol értetek, ahogyan azt megígérte.
11 Mindenek fölött azonban teljes szívvel-lélekkel szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, mert csak így őrizhetitek meg magatokat.
12 Tudjátok meg, hogy ha elfordultok tőle, ha csatlakoztok azokhoz az idegen nemzetekhez, amelyek még itt maradtak közöttetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, 13 akkor Istenünk, az Örökkévaló nem fogja kiűzni őket, hanem végleg itt maradnak közöttetek. Akkor pedig csapdává lesznek majd a számotokra, amelybe beleestek. Ostorrá lesznek, amely a hátatokat szaggatja majd. Szálkává lesznek, amely a szemeteket szúrja majd. Végül pedig elhurcolnak benneteket erről a jó földről, amelyet Istenünk, az Örökkévaló adott nektek!
14 Hallgassatok reám, mert én már nem sokáig élek! Tudjátok, hogy Istenünk, az Örökkévaló minden nektek tett jó ígéretét beteljesítette! Bizony, semmi abból el nem maradt, amit nektek ígért! 15-16 De vigyázzatok, mert ahogy beteljesítette minden jó ígéretét, úgy fogja valóra váltani minden fenyegetését is! Hiszen azt is megígérte, hogy ha megtöritek a szövetségét, amelynek megtartását nektek megparancsolta; ha tilalma ellenére mégis más isteneket imádtok, és meghajoltok előttük; akkor haragra lobban ellenetek, és hamarosan elhurcolnak benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott!”
A béna koldus csodálatos gyógyulása
3 Történt egyszer, hogy Péter és János délután három órakor imádkozni ment a Templomba. 2 Éppen akkor hozták oda azt a koldust, akit minden nap a Díszes-kapu mellé szoktak letenni, hogy kéregessen azoktól, akik a Templomba mentek. Ez az ember születése óta béna volt, nem tudott járni. 3 Amikor meglátta a kapuhoz közeledő Pétert és Jánost, tőlük is pénzt kért.
4 Péter Jánossal együtt a szemébe nézett, és azt mondta neki: „Nézz csak ránk!” 5 A koldus felnézett, és azt várta, hogy majd adnak neki valamit. 6 Péter azonban ezt mondta: „Arany-, vagy ezüstpénzem nincs, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus, a Messiás nevében mondom: kelj fel és járj!” 7 Ezzel megfogta a koldus jobb kezét, és segített neki felállni. A béna férfi bokája és egész lába azonnal meggyógyult. 8 Talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba. 9 Ott mindenki észrevette, hogy tud járni, és Istent dicséri. 10 Ráismertek, hogy ő az, aki a Díszes-kapu mellett ülve koldulni szokott. Mindenkit ámulattal és Isten iránti csodálattal töltött el, ami vele történt.
Péter beszéde a Salamon csarnokában
11 A meggyógyult koldus együtt ment be Péterrel és Jánossal a Templom területének abba a részébe, amelyet Salamon oszlopcsarnokának neveznek. A csodálkozó sokaság odafutott hozzájuk. 12 Amikor Péter ezt látta, megszólította őket: „Izráeli férfiak! Csodálkoztok azon, ami ezzel a férfival történt? Azt gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásosságunkkal, hogy járni tudjon?
13 Nem! Ezt Isten tette, az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással, akinek ti a halálát akartátok, pedig Pilátus már szabadon akarta engedni őt. 14 Elutasítottátok és megtagadtátok a Szentet és Igazat, és azt kértétek Pilátustól, hogy inkább a gyilkost engedje szabadon.[a] 15 Megöltétek az örök élet forrását! Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból, s ennek mi a tanúi vagyunk, hiszen a saját szemünkkel láttuk őt.
16 Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre teljesen ennek a bénán született embernek az egészségét, mégpedig a szemetek láttára.
17 Testvéreim! Jól tudom, hogy sem ti, sem a vezetőitek nem fogtátok fel, hogy mit tettetek. 18 Isten azonban így valósította meg, amit az összes próféta által előre megmondott: hogy az ő Messiásának ezt kell elszenvednie.
19 Most azonban változtassátok meg gondolkozásotokat és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltörölje a bűneiteket, 20 eljöjjön a szellemi felüdülés ideje számotokra, és elküldje hozzátok a Messiást, akit előre kiválasztott a számotokra, Jézust.
21 Mert Jézusnak addig kell a Mennyben maradnia, amíg Isten mindent helyre nem állít. Erről ő már régóta szólt szent prófétáin keresztül. 22 Ahogyan Mózes is megmondta: »Istenetek, az Örökkévaló, egy hozzám hasonló prófétát ad majd nektek a saját népetekből. Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek minden szavának! 23 Akik pedig nem hallgatnak arra a prófétára, és nem engedelmeskednek neki, azok mindenestül ki fognak pusztulni Isten népe közül.«[b] 24 Sámueltől kezdve az összes próféta mind előre megmondta mindazt, ami ezekben a napokban történt. 25 Ti ezeknek a prófétáknak az utódai vagytok. Tiétek az a szövetség is, amit Isten ősapáitokkal kötött, amikor azt mondta Ábrahámnak: »A te leszármazottad által fogom megáldani a Föld összes népét.«[c] 26 Amikor Isten elküldte a szolgáját, Jézust, akkor először hozzátok küldte, hogy általa mindegyikőtöket elfordítson gonoszságaitoktól, és így áldjon meg benneteket.”
Jeremiás könyörgése
12 Örökkévaló, te igazságos vagy,
s mikor perelek veled,
mindig neked van igazad,
mégis, hadd panaszkodjak neked!
Miért boldogulnak az istentelenek?
Miért virágoznak a csalók?
2 Hiszen te ültetted el őket,
azért vertek gyökeret,
növekednek, és gyümölcsöt teremnek.
Folyton téged emlegetnek,
pedig szívük távol van tőled.
3 Te jól ismersz, Örökkévaló,
látod minden lépésemet,
megvizsgáltad szívemet, hűségemet!
Válaszd külön ezeket az istenteleneket,
mint a levágásra szánt juhokat!
Készítsd őket a megöletés napjára!
4 Meddig kell még a földnek gyászolnia miattuk?
Miért kell a legelők füvének kiszáradnia gonoszságukért?
Miattuk pusztulnak még a vadak és a madarak is,
mert ők azt mondják:
„Isten nem látja, mi lesz velünk!”
Az Örökkévaló válaszol
5 „Jeremiás, ha belefáradsz, mikor gyalogosokkal futsz,
hogyan fogsz akkor a lovasokkal versenyezni?
Ha a sík mezőn is elesel,
mit teszel majd a Jordán melletti sűrű bozótban?
6 Hiszen a saját rokonságod
és testvéreid is ellened beszélnek,
tele torokkal rosszat kiabálnak.
Ne higgy nekik,
még ha kedvesen is szólnak!”
Az Örökkévaló panasza elpusztult birtoka miatt
7 „Elhagytam házamat,
magára hagytam birtokomat[a],
lelkem örömét, választott népemet
ellensége kezébe adtam!
8 Népem ellenem fordult,
vadul ordít rám,
mint a bozótból támadó oroszlán,
ezért én is elfordultam tőle.
9 Olyanná lett népem,
mint az elhullott préda a pusztában,
keselyűk s hiénák gyülekeznek körülötte.
Gyertek mind, mezei vadak,
szaggassátok, egyétek!
10 Drága szőlőskertemet sok pásztor[b] taposta,
kedves birtokomat kegyetlenül pusztította,
gyönyörű kertemet kietlen pusztává tette.
11 Feldúlták, tönkretették,
s most gyászol az egész föld.
Bizony, elpusztult az ország,
nincs, aki gondját viselné.
12 A pusztában minden kopár hegytetőre pusztítók jöttek,
mert az Örökkévaló fegyvere gyilkol az országban mindenütt.
Senki sincs biztonságban.
13 Búzát vetettek, de tövist aratnak,
sokat fáradoznak, mégsem boldogulnak,
aratáskor keservesen csalódnak,
az Örökkévaló izzó haragja miatt.”
Az Örökkévaló ígérete Izráel szomszédainak
14 Ezt mondja az Örökkévaló: „Izráel gonosz szomszédai kezet vetettek arra, amit népemnek adtam örökségül. Emiatt gyökerestül kitépem ezeket a népeket földjükből, és Júda népét is kigyomlálom közülük. 15 De miután kitépem őket, ismét könyörülök rajtuk, és újra visszaviszem őket a saját földjükre: mindegyiket a maga örökségébe. 16 Azután pedig megtanulják népemtől, hogyan esküdjenek nevemre: »Az élő Istenre esküszöm«, és megtanulják, hogyan éljenek tetszésem szerint. Igen, ahogy egykor rosszra tanították népemet, hogy Baálra esküdjenek, úgy tanítja népem őket a jóra.
17 Azt a nemzetet pedig, amely mégsem akarja követni népemet, végérvényesen kiirtom és elpusztítom — mondja az Örökkévaló.”
A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik(A)
26 Miután Jézus elmondta mindezeket, a tanítványaihoz fordult: 2 „Mint tudjátok, két nap múlva lesz a Páska ünnepe. Akkor az Emberfiát kiszolgáltatják az ellenségeinek, és keresztre feszítik.”
3 A főpapok és a nép vezetői összegyűltek Kajafás főpap palotájának udvarában. 4 Azon tanácskoztak, hogyan lehetne Jézust titokban letartóztatni és kivégeztetni. 5 Azt mondták: „Ne az ünnep alatt, nehogy zavargás törjön ki a nép között!”
Mire jó ez a pazarlás?(B)
6 Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. 7 Amikor helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom edényben drága illatszert hozott magával, és azt Jézus fejére öntötte.
8 Ezt látva a tanítványok bosszankodtak, és azt mondták: „Mire jó ez a pazarlás?! 9 Ezt a drága illatszert jó áron el lehetett volna adni, a pénzt meg a szegények között szétosztani!”
10 Jézus észrevette, miről beszélnek, és ezt kérdezte: „Miért bántjátok ezt az asszonyt, hiszen jót tett velem? 11 Szegények mindig lesznek köztetek,[a] de én nem leszek mindig veletek. 12 Amikor rám öntötte ezt az illatszert, azzal már a temetésre készítette elő a testemet. 13 Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”
Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel(C)
14 Ekkor Iskáriótes Júdás, az egyik a tizenkét tanítvány közül, elment a főpapokhoz. 15 Ezt kérdezte: „Mennyit fizettek nekem, ha a kezetekbe adom Jézust?” Azok pedig harminc ezüstpénzt adtak neki. 16 Attól fogva kereste Júdás a megfelelő alkalmat, hogy a kezükre juttassa Jézust.
Az utolsó Páska-vacsora(D)
17 A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján tanítványai azt kérdezték Jézustól: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?”
18 Ő így válaszolt: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez. Ezt mondjátok neki: »A Mester üzeni: közel van már az időm. A te házadban tartom meg a Páska ünnepét tanítványaimmal együtt.«” 19 A tanítványok megtették, amit Jézus mondott, és mindent előkészítettek.
20 Amikor beesteledett, Jézus asztalhoz telepedett tizenkét tanítványával. 21 Vacsora közben ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem.”
22 Erre ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: „Ugye nem én vagyok az, Uram?”
23 Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia elmegy, ahogy megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”
25 Ekkor megszólalt Júdás, az áruló: „Csak nem rólam beszélsz, Mester?!” „De bizony, te vagy az!” — válaszolta neki Jézus.
Az Új Szövetség megkötése(E)
26 Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Vegyetek belőle, és egyétek meg! Ez az én testem!”
27 Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta tanítványainak. Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely a bűnök megbocsátása végett fog kiömleni sokakért. 29 Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom bort a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Atyám Királyságában.”
30 Ezután elénekelték a zsoltárokat, majd kimentek az Olajfák hegyére.
Ma éjjel mind elhagytok engem!(F)
31 Ott Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás:
»Megölöm a pásztort,
és szétszóródnak a juhok.«[b]
32 De a feltámadásom után Galileába megyek, és előttetek fogok odaérni.”
33 Péter azt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”
34 Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked: ma éjjel, még mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”
35 Péter így fogadkozott: „Ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.
Jézus a Gecsemáné kertben(G)
36 Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik. 37 Pétert és Zebedeus két fiát azonban magával vitte. Szomorú és nyugtalan lett. 38 Ezt mondta nekik: „A lelkem halálosan szomorú. Várjatok meg itt, és virrasszatok velem!”
39 Majd kissé előrement, arccal a földre borult, és imádkozni kezdett: „Atyám! Ha lehetséges, ne kelljen kiinnom ezt a poharat![c] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” 40 Ezután visszament a három tanítványhoz, de azok közben elaludtak. Azt mondta Péternek: „Még egy órát sem tudtatok velem együtt virrasztani?! 41 Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert a szellem ugyan készen áll, de az emberi természet gyenge.”
42 Ezután másodszor is elment imádkozni, és ezt mondta: „Atyám, ha nem kerülhetem el ezt a poharat, és valóban ki kell innom, akkor legyen minden a te akaratod szerint!”
43 Majd visszament hozzájuk, de megint alva találta őket, mert nem tudták nyitva tartani a szemüket. 44 Így azután otthagyta őket, és újból elment. Harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
45 Ezután visszament a tanítványokhoz, és azt mondta: „Most már aludhattok!
Nézzétek! Elérkezett az idő, amikor az Emberfiát a bűnösök kezébe adják! 46 Keljetek fel, és induljunk! Látjátok? Már itt is jön, aki elárul engem!”
Jézust letartóztatják(H)
47 Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok és a nép vezetői küldtek. 48 Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el!” 49 Egyenesen Jézushoz ment. „Köszöntelek, Mester!” — mondta, és üdvözlésül megcsókolta az arcát.
50 Jézus erre így felelt: „Barátom, tedd meg, amiért jöttél!”
Ekkor az emberek körülvették Jézust, megragadták, és letartóztatták. 51 Jézus tanítványai közül az egyik a kardjához kapott, kirántotta, és rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.
52 Jézus azonban rászólt a támadóra: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Aki kardot ránt, kard által hal meg! 53 Azt gondolod, nem kérhetnék Atyámtól segítségül akár tizenkét sereg[d] angyalt is? 54 De akkor hogyan teljesednének be az Írások, amelyek szerint ennek így kell történnie?”
55 Ezután pedig a tömeghez fordult: „Kardokkal és botokkal jöttetek, hogy elfogjatok, mintha rabló lennék?! Minden nap ott tanítottam a Templom területén, és nem fogtatok el. 56 De azért történt minden így, hogy beteljesedjen, amit a próféták megírtak.” Ezután minden tanítványa otthagyta Jézust, és futva menekült.
Jézus a vallási vezetők előtt(I)
57 Miután Jézust letartóztatták, Kajafás főpap házához vitték. Ott gyűltek össze a törvénytanítók és a nép vezetői. 58 Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvaráig. Bement, és leült az őrök közé, hogy lássa, mi fog történni.
59 A főpapok és a Főtanács többi tagjai igyekeztek valami ürügyet találni, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyanokat kerestek, akik hajlandók voltak Jézus ellen hamisan tanúskodni. 60 De nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt két férfi, 61 akik azt mondták: „Ez az ember[e] azt mondta: »Le tudom rombolni Isten Templomát, és három nap alatt újra felépítem.«”
62 Ekkor a főpap fölállt, és azt kérdezte Jézustól: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” 63 Jézus azonban nem szólt egy szót sem.
Végül a főpap azt mondta: „Az élő Istenre kényszerítelek, hogy eskü alatt mondd meg az igazat! Te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?”
64 Jézus ezt felelte: „Igen, úgy van, ahogy mondod! Sőt, azt mondom nektek: majd meglátjátok az Emberfiát a Mindenható[f] jobb oldalán ülni, és meglátjátok, hogy eljön az ég felhőin.”
65 A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és felkiáltott: „Ezzel Istent gyalázta! Több tanúra nincs is szükségünk. Mindnyájan hallottátok, hogy Istent gyalázta! 66 Hogyan határoztok?”
A vezetők mind azt válaszolták: „Bűnös, és meg kell halnia!”
67 Ezután Jézus arcába köptek, és ököllel ütötték. 68 Mások az arcába vágtak, és ezt mondták: „Most prófétáld meg, te »Messiás«, hogy ki ütött meg!”
Péter letagadja, hogy ismeri Jézust(J)
69 Péter ezalatt ott ült a főpap udvarán. Odament hozzá egy szolgálólány, és megszólította: „Ugye, te is a galileai Jézussal voltál?”
70 De Péter mindenki füle hallatára letagadta: „Nem tudom, miről beszélsz!”
71 Ezután kiment az udvarról, de a kapuban meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta Péterről a többieknek: „Ez is a názáreti Jézussal volt.”
72 Péter ismét letagadta, sőt még esküvel is megerősítette: „Nem is ismerem azt az embert!”
73 Kicsivel később, akik ott álltak, ezt mondták Péternek: „Te valóban közéjük tartozol, mert a kiejtésed[g] is erről árulkodik.”
74 Péter ekkor átok alatt megesküdött,[h] hogy igaz, amit mond: „Nem is ismerem azt a férfit!” Abban a pillanatban kukorékolt a kakas. 75 Péternek azonnal eszébe jutott, amit Jézus korábban mondott neki: „Mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” Ezután Péter kiment a főpap udvarából, és keserves sírásra fakadt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center